Jackson füle sípolt, ahogy a golyó, a felé futó férfi mellkasába fúródott. A fekete hajú szinte hallani vélte, ahogy a fém áttöri a bordáját, és a tüdejébe fúródik. Hírtelen azt sem tudta hol van. A konkurens maffiatag vért köpve zuhant térdre, összekenve a földet. Még reszelve lélegzett, de a légcsöve már megtelt a vörös színű nedűvel, így pillanatok kérdése volt csupán, hogy a saját vérébe fulladjon bele.
A fekete hajú keze remegni kezdett, arca lesápadt. El sem tudta hinni, hogy kioltott egy emberi életet. Szemei kikerekedtek, és úgy meredt az előtte heverő testre, mint valami illúzióra. A sokkból az rántotta ki, ahogy Zico egy nem túl finom mozdulattal ellökte az útból, és golyót repített, az ismét felé tartó öltönyös alak homlokába.
- Mi lenne ha nem most álmodoznál baszd meg?! - kiabált rá a raszta hajú, ahogy ismét leszedett egy támadót.
Jackson gyomra émelygett a rengeteg holttest és vér látványától. Körbenézett. Az apja, Mr Tuan, Woo Minseok... Sőt, még Zico is, embereket öltek. Mindegyikük kezéhez vér tapadt, amit soha nem tudnak magukról lemosni. És most már ő is egy közülük. Nem volt mit kockára tenni. Hatalmasat nyelve ismét felemelte a karját, és az idő újra felgyorsult.
Saját magát is meglepte, hogy milyen jól lő, hogy csupán néhány lövése nem ért célt, és talán még a technikáján látszódhatott, hogy nincs különösebb tapasztalata, de ez, akkor és ott nem számított.
Mikor úgy tűnt, nyertek egy kis időt, Zico szó nélkül indult el a többiek után, intve a fekete hajúnak, hogy kövesse őket. Minden pillanatot ki kellett használniuk, minden egyes másodpercet amit nyertek. Az ellenség ezúttal túlerőben volt, öngyilkosság lenne ott maradni és várni a többi támadóra, akik körülbelül abban a percben ronthattak ki az étterem ajtaján.
Jackson meg merte kockáztatni, hogy a gondolatai egy pillanatra Mark-ra terelődjenek. Aggódott a szösziért, magában fohászok ezreit kántálta, hogy semmi baja ne essen a fiúnak, és hogy viszont láthassa őt a banda székhelyén. Ez volt az egyetlen dolog, az egyetlen gondolat amibe akkor kapaszkodott.
Jackson nem tudta hol lehetnek, vagy merre menekültek. Csak azt látta, hogy az utca végén, egy fekete terepjáró parkolt, és csak reménykedett benne, hogy az nem a Szöuli maffia titkos fegyvere.
Úgy tűnt, hogy a szerencse ma mellé állt, ugyanis ahogy a járműhöz értek, Woo Minseok szinte feltépte az ajtaját, majd mind az öten beszálltak. A volán mögött egy nagy darab, kopasz férfi ült, fekete öltönyben, ami valahogy nagyon nem passzolt ijesztő külsejéhez. Jobb karján, ami a kormányon pihent, kissé kivillant a vörös kígyó képe.
Az autó elindult, Woo Minseok pedig egy féloldalas mosolyt villantott a fiúkra.
- Szép munka volt Jackson, szép volt fiam. Azért ha lehet, anyádnak ne nagyon említsd meg, hogy megint fegyvert adtam a kezedbe! Tudod milyen... - mondta Minseok, olyan hangnemben, mintha nem most oltott volna ki, néhány nyomorult életet. Zico is zihált, pont ahogy a fekete hajú is. Ki voltak fulladva, bár sokkal inkább a lövöldözés miatt, mint a futástól.
Ekkor Mr Wang a fiához fordult, és kínzó lassúsággal végig mérte. Jackson gyomra már így is dió méretűre volt zsugorodva, ám ahogy az apja őt nézte, a hideg is kirázta, és hatalmasat kellett nyelnie, hogy leküzdje a hányingerét.
- Ugye tisztában vagy azzal, hogy nem vihetlek most a kollégiumba? - kérdeszte végül Wang Yi Dong. A fekete hajú már épp szóra nyitotta volna a száját, ám Zico megelőzte, amiért Jackson, talán egy kicsit hálás is volt.
- Vigyük őt a Geunsang-hoz! - mondta, mire Mr Wang összeráncolta a homlokát. Jackson már meg sem lepődött azon, hogy Zico tudja, hogy hol van a Jayeseo-s banda törzshelye.
- De a Geunsang-nál nincs semmi csak... Ó! - úgy tűnt Wang Yi Dong-nak leeshetett a tantusz, ugyanis bólintott egyet a sofőrnek, aki célba is vette a kijelölt helyet.
Jackson kényelmetlenül érezte magát. Le akart fürdeni, hiába tudta, hogy azt a mocskot soha életében nem fogja magáról lemosni, amit az emberöléssel szerzett, hiába lehetett az áldozat ugyanolyan gyilkos mint ő. Mi van ha családja volt? Ha a gyerekei, ha a felesége otthon várták őt? A fekete hajú, ahogy ebbe belegondolt, akaratlanul is elfogta a sírhatnék. Az elmúlt időszak összes feszültsége összegyűlt benne, és fogalma sem volt, hogyan kéne levezetnie. Zico csak együttérzően megveregette a vállát, amit Jackson nagyon is furcsált, de jól esett neki. Bizarrnak tűnt a tény, hogy a Jayeseo-s banda egykoron legnagyobb ellensége, most ott ült mellette, és a maga módján próbálta őt vigasztalni.
A kocsi ekkor lefékezett. Az utca koromsötétbe burkolózott, a környéken, száz méteres körzetben semmi sem volt, csak egy-két romos épület, néhány használaton kívüli ház. Jackson szeme rögtön a parkolóházra tévedt, aminek bejáratáról a lakat hiányzott. A fekete hajú szíve nagyot dobbant. Tehát Mark épségben ide ért.
Wang Yi Dong ismét a fiához fordult, majd apai aggodalammal az arcán, nézett a szemeibe.
- Nagyon sajnálom, hogy belekeveredtetek ebbe az egész ügybe. Én sem így terveztem ezt az egészet de... Remélem megértesz majd, és nem löksz el magadtól. A saját érdekedben. Mint társad, és mint apád, csak annyit kérek, vigyázz magadra fiam! - Jackson nem mondott semmit. Mr Wang szavaitól, az egyik szeme sírt, a másik könnyezett. Eddig soha sem kezelte őt magával egyenrangúként, így ez a gesztusa, boldogsággal töltötte el a fekete hajú szívét. De a mondandója ugyanolyan keserédes volt, mint a tény, hogy Jackson soha többet nem élhetett teljesen normális életet az aznap este történtek után.
A fekete hajú hanyagul vágta be maga mögött a kocsi ajtaját, ahogy kiszállt, majd szinte futva indult el a fém ajtó felé. Ahogy ujjai a hideg fémet érintették, szíve hevesen kezdett verni mellkasában, mintha ki akarna onnan törni. Óráknak tűnő másodpercekbe telt mire Jackson bejutott, és Mark zokogva vonta egy hosszú ölelésbe. Jackson sem bírta tovább. Kitört belőle a sírás, fejét Mark vállába fúrta, szégyelve a könnyeit, amik megállíthatatlanul potyogtak, átáztatva a szöszi zakóját. Azok a percek nem voltak férfihez méltatlanok. Még ezekben a pillanatokban is, a két srác olyan alázattal, olyan diszkréten adták ki a bennük tomboló feszültséget, hogy még ebben az állapotukban is ők voltak a legjobb bandavezérek.
Amikor alább hagyott a zokogásuk, Jackson kissé hátrébb tolta a szöszit, hogy a szemeibe nézhessen. Ezután pedig ajkaira hajolva, egy olyan csókba invitálta Mark-ot, hogy a fiúnak ismét megindultak a könnyei, és úgy bújt a fekete hajúhoz, mintha az élete múlna rajta, ami akkor és ott talán így is volt. Ahogy nyelveik egymáshoz simultak, mindkettőjük teste kissé megremegett. Mark gyógyír volt Jackson minden problémájára. Támaszt nyújtott neki, egy biztos pontot a káosz közepén.
Amikor hosszú percek után végül elváltak, Mark óvatosan végig simított a fekete hajú arcán. Jackson lehunyva szemeit, simult a kényeztető ujjakhoz, majd oldalra fordítva fejét, apró puszikkal hintette be azokat.
- Most mihez fogunk kezdeni, Mark? - kérdezte Jackson, még mindig lehunyt szemmel és a szöszi kezével foglalatoskodva. Hangjából nyugodtság áradt, de nem az a békével teli. Sokkal inkább fáradt volt.
Mark beharapva ajkait, rázta meg a fejét.
- Ötletem sincs. Nekem ez... Túl gyors. Én ennek nem akarok részese lenni. - válaszolt a szöszi rekedtes hangon. Mindketten tanácstalanok voltak, olyan események közepébe csöppentek ezúttal, ami nem tartozott a hatásköreikbe.
- Szerintem most ne foglalkozzunk ezzel! - mondta Jackson, komolyan nézve Mark szemeibe. - Ha komolyan az a helyzet, amit Zico mondott, bárki veszélyt jelenthet ránk. Nem hiszem, hogy célszerű jobban beleásni magunkat a dologba. Így is nyakik benne vagyunk a szarban. Próbáljunk meg... Csak annyira kivenni ebben a részünket, amennyire muszáj! És talán... Megússzuk valahogy. - egy gondterhelt sóhaj kíséretében lépett el a szöszitől és vette célba a röktönzött fekhelyeket. Nyakig betakarózva megvárta, míg Mark is csatlakozik hozzá. Szorosan ölelkezve, kételyek között sikerült magukat álomba ringatni, abban a reményben, hogy holnap könnyebb lesz minden.
Ahogy reggel felkelt a nap, a két srác már javában ébren volt, és éppen készülődtek vissza menni a koleszba. Egyikőjük sem örült ennek, de várta őket az iskola, ami valahogy most... Mindkettőjükben különös érzéseket keltett. Mindenkit úgy méregettek, mintha bármelyik percben rájuk támadhatnának, még GD-t is próbálták elkerülni. A két srác fura viselkedése mindenkinek szemet szúrt, de különös módon Mrs Kim volt az egyetlen, akit különösképpen frusztrált a dolog, senki sem tudta miért. Ráadásul ma volt a nagy nap, a kosárlabda meccs is.
Mark úgy vonult le órák után a sportcsarnokba, hogy senkihez sem szólt, még Zelo-hoz sem. Az ezüst hajúnak ez fel is tűnt és inkább nem erőltette a beszélgetést. A mérkőzés pontban ötkor vette kezdetét. A lelátón ott ült az egész banda és az iskola nagy része, valamint az ellenséges intézmény diákjai is. Jackson valamelyest oldódott a nap folyamán, és Mark is próbált erre összpontosítani, de őt jobban megrázták az előző este történtek. Mark nem erre született, ő nem akart maffiózó lenni. Normálisan szerette volna leélni az életét, valami menő melóval, egy gyönyörű feleséggel és két gyerekkel. De mióta történnek úgy a dolgok ahogy azt ő akarná?
A szöszi gondolatai túlságosan elkalandoztak, így az ellenfél meg is szerezte az első 2 pontosát.
- Tuan! A játékra figyelj! - hallatszódott a testnevelés tanár rekedtes hangja, ahogy elindult a következő menet. Mark próbálta kizárni a zajos gondolatait, és csak a labdára összpontosított. A felé robogó magas sráctól könnyen elveheti a labdát, hiszen látszólag nem volt olyan tapasztalt, vagy jó képességű játékos. A szöszi kivárta a megfelelő pillanatot, majd egy mozdulattal kiütve a fiú kezei közül a labdát, meg is szerezte azt. Pillanatokon belül a labda a kosárpalánknál várakozó MinKi-hez került, aki három lépésből be is dobta azt.
Innentől kezdve Mark összeszedte magát, és sikeresen meg is nyerték a meccset, 23:16-ra. Még Fapapucs is elismerően veregette meg a két pót játékos vállát, ami nagyon ritka gesztusnak számított tőle.
A szöszi elfáradt, és miután az öltözőben lezuhanyzott, jobbnak látta, ha elindul megkeresni Mark-ot. Tél eleje lévén kint már sötét volt. A két srác, Ren, Kevin és Zelo társaságában indultak vissza a kollégiumba. Úgy tervezték, hogy megnéznek együtt egy-két filmet, és mivel péntek volt, "ott alvós bulit" csinálnak. Mindketten jó ötletnek tartották, amit amúgy Ren vetett még fel. Jackson tudta, hogy szőke hajú barátja mindezt azért csinálja, mert bizonyos mértékig belelát a gondolataiba, és nyilván feltűnt neki, hogy a fekete hajú nem épp a legjobb állapotban van.
Út közben csatlakozott hozzájuk Suwoong, az első éves kissrác, aki MinKi-re volt bízva. Látszott Ren-en, hogy mennyire zavarban van a srác közelében, akinek be nem állt a szája, de ezt senkit sem zavart tulajdonképpen, mert Suwoong nagyon jófej srác volt csak... Képes volt olyanokat benyögni, amitől Ren a falra mászott.
Jackson ezt csak megmosolyogta. Amióta ismeri MinKi-t, számított rá, hogy nem lesz soha sem barátnője, éppen ezért nem lepte meg a tény, hogy barátjának, szemlátomást imponál a fehérre hidrogénezett hajú kissrác.
Jó hangulatban telt a vissza fele út, Mark és Jackson is sikeresen feloldódott.
Azt azonban nem gondolták, hogy az este, egészen másképp fog elsülni...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése