Ahogy megérkeztek az elegáns épület elé, a két fiú feszülten nézett össze. A légkör, szinte vágható volt az autóban, amire a köztük honoló néma csend, csak rátett egy lapáttal. Mindketten tudták, mi következik most. A jármű leparkolt, s hamarosan mindannyian egy étterem privát termében találták magukat. A helyiségben a vörös dominált, az aranyozott, ovális alakú ünnepi asztalon fehér és bíbor színű asztalterítő volt, felette pedig hatalmas üvegcsillár lógott a plafonról. A vörös falakon, egészen halványan bordó csíkok húzódtak, és díszítésnek csupán egy-két aranyozott keretes képeket akasztottak ki. A padlón perzsa szőnyeg volt kiterítve, Mark meg sem tudta tippelni mennyi lehet az értéke. A teremben a falak, hangszigeteltek voltak.
Az asztal két végére, a két családfő ült, szigorúan, mégis tisztelettel méregetve egymást. A bal oldalon Mark ült mellette az anyukája, velük szemben pedig Jackson és az anyukája foglalt helyet. Mrs Wang gyönyörű nő volt, ritka fényes, fekete hajkoronával, hatalmas barna szemekkel, és hófehér bőrrel. Vér színű ruhát viselt, haját jobb oldalt tűzte össze, egy rózsával díszített csattal. Arcán nem látszódott a kora, pedig nagyban a negyven felé közelített.
Mark anyja viszont ha lehet, még szebb volt. Mrs Tuan haját kiszőkítette, akárcsak a fia. Szemei feketén csillogtak, pisze orrától, rózsaszín ajkaitól és piroskás orcája miatt, arca kislányosnak tűnt. Égszínkék estélyi simult karcsú alakjához, nyakában egy szív alakú medál lógott. Szinte megszólalásig hasonlított Mark-ra, vagyis inkább Mark hasonlított az anyukájára.
A furcsa viszont az volt, hogy a teremben két üres hely még fenn volt tartva. Mark és Jackson egy rosszat sejtő pillantást vetettek egymásra, mielőtt kinyílt volna a terem ajtaja, és a levegő megdermedt. Mindenki az újonnan érkezők felé nézett. Mr Wang és Mr Tuan is elmosolyodott, ahogy megpillantotta a vendégeket.
Jackson viszont szédülni kezdett, arcából kiszökött a vér, és tudta, Mark sincs ezzel másképp. Teljesen megdöbbentek. Nekik erről nem szóltak.
- Woo Minseok! Micsoda meglepetés. - kuncogott Mrs Wang kezével eltakarva ajkait. Mrs Tuan is kissé elmosolyodott. - És te lennél, ha jól sejtem JiHo! - pirult el kicsit a nő, ahogy a szőke hajú oda lépett hozzá, és egy kaján mosollyal kézen csókolta őt. Jackson-nak megrándultak erre az izmai.
Zico, hatalmas loboncát feltűzte, fehér öltönyét kigombolta, alatta csak egy színtén kigombolt fekete ing volt, nyakában egy arany lánccal. Nadrágja színtén fehér volt, öltönyének ujjait feltűrte, ezzel láthatóvá téve arany Rolex-ét, és gyűrűit.
Woo Minseok alacsonyabb férfi volt, viszont nagyon jó képű, és tiszteletet parancsoló. Nem csoda, hogy a két hölgy elpirult, amikor egy mosolyt küldött feléjük. Fekete haját hátra fésülte, oldalt felnyiratta. Fülében gyémánt fülbevaló díszelgett, fekete ingét feltűrte, izmos karjain pedig egy vörös kígyó képe tekergett. Arca kissé borostás volt, ezzel férfiasabbá téve amúgy is tesztoszterontól túltengő valóját.
Zico egy önelégült mosolyt küldött a két srác felé, majd miután tisztelettudóan meghajoltak egymás előtt, Jackson jobbján foglalt helyet, szemben az apjával.
Jackson úgy ült akár egy szobor, ökleit görcsösen szorította össze, nyakán mint egy hernyó, dagadt ki lüktető ere.
Mr Tuan hagyta, hogy Mr Wang jusson szóhoz, és magyarázza el a helyzetet a fiúknak, amivel Zico látszólag már rég tisztában volt.
- Nos... Azt hiszem mindannyian tisztában vagytok azzal, hogy miféle... - itt megköszörülte a torkát, keresve a megfelelő szavakat. - munkát végzünk. - Jackson egyre idegesebb lett. Soha sem beszéltek az apja munkájáról, hiszen mind tudták, hogy mennyire... Nem szalon képes. Maga a "hivatalos" állása nem volt beismerhetetlen. Hiszen egy szállodalánc vezérigazgatói posztja nem rossz meló. A problémát az jelentette, amit valójában a hivatása takart. Mr Wang egyike volt a helyi maffiavezéreknek. Őt csak úgy emlegették, az Arany sárkány.
Mark apja is hasonló körökben mozgott, neki azonban a hivatalos állása valóban a fő "munkahelyét" képezte. Ő maga egy olyan hacker program megalkotója volt, amivel több milliókat kaszált azzal, hogy eladta bizonyos szervezeteknek.
És itt volt Zico apja. Jackson már sokat hallot Woo Minseok-ról, a Vörös kígyóról. Mondhatni Szöul nyugati felén állt a "birodalma". Nem csoda, hogy a légkör ilyen feszült volt a teremben, még a pincérek is szó nélkül szolgálták fel az előre megrendelt ételt, nehogy valami olyanba csöppenjenek, amibe nem kellene.
- Térj a lényegre, Wang Yi Dong! - mondta Tuan, sürgetve a férfit, aki rögtön vette is az adást.
- Ami azt illeti eljött az idő, hogy kivegyétek a részeteket a "családi vállalkozásban". Minseok, én és Fang barátom úgy határoztunk, szövetségbe lépünk egymással, a Szöuli maffia ellen. A konkrétumokat egyenlőre nem kötjük az orrotokra, ha nem probléma. Hiszen egyenlőre túl jó információ forrás lennétek a számukra. - nem mondott többet, de nem is kellett.
A fiúkban minden tisztázódott.
Idő közben kihozták a fő fogásokat is, de Jackson hozzá sem nyúlt az ételhez, csak széttúrta a pálcikájával. Az agyában, a helyükre kerültek a kirakós darabjai, hogy miért támadták meg Mark-ot aznap éjjel, és hogy Zico miért avatkozott bele. Habár nagyon úgy tűnt a raszta hajú, már igen jártas lehet az efféle munkában.
- Az öcsédnek is ki kell vennie a részét a dologban. - mondta Mr Tuan, mire Mark ököllel csapott az asztalra, miközben úgy pattant fel a székről, hogy az hangos robajjal fel is dőlt.
- De apa, Luhan még túl fiatal! Ezt mégis hogyan képzelted? Nincs jogod szétbaszni a gyerekkorát érted?! - üvöltötte ingerülten, mindenki legnagyobb meglepetésére. Ritka látványosság volt, ha Mark ilyen tiszteletlenül beszélt a szüleihez, mellőzve minden formalitást. Zico csak elmosolyodott, és karba tett kézzel dőlt hátra a székében.
- Én a helyedben nem balhéznék, ha nem akarod, hogy a csinos kis pofikáddal díszítsék ki a házat karácsonykor. Ez nem játék, hisztikirálynő! Fogd vissza az indulataidat, nem lesz mindig valaki ott, hogy bevédje a formás seggedet! - mondta Zico idegtépően nyugodt hangon, miközben szórakozottan nézett végig Mark-on, megnyalva alsó ajkát.
- Dugd fel magadnak a kibaszott indulatokat, köcsög! - sziszegte a szöszi, egy egyértelmű középsőujjal megfűszerezve mondandóját, mielőtt visszaült volna a székre, amit időközben felállítottak a pincérek.
Mark fújtatott, Jackson pedig úgy nézett a mellette ülőre, mint aki minimum most vágta volna le egy láda tyúknak a fejét egy körömvágó ollóval. Zico persze le sem reagálta a dolgot, csak elégedetten szürcsölgette a borát.
A szöszi ölni tudott volna a tekintetével, ahogy a Sayeo-s bandavezért bámulta, képzeletben pedig éppen temérdek gombostűvel szurkálta tele azt az elmebeteg arcát.
A szülők persze jó ízűen beszélgettek, élvezték egymás társaságát. De a két Jayeseo-s bandavezért, illetve exbandavezért, nagyon feszélyezte a jelenlegi felállás. Nem csak azért mert Zico is ott volt, hanem ettől az estétől a gyerekkoruknak vége szakadt. Mark-ot pedig az is megviselte, hogy az apja LuHan-t is bele akarta keverni a mocskos ügyeibe, nem csak őt. Milyen apa az ilyen?!
Az este java része azonban még hátra volt. Zico váratlanul felállt a székről, és intett a két srácnak, hogy kövessék. Az étteremből kiérve, az épület mögötti utcában találták magukat. Az idő nagyon hideg volt, olyan igazi, csípős hideg. Pedig a szél nem fújt. Ahogy levegőt vettek, a megfagyott pára, apró felhőket képezve vesztek el a sötétben.
Zico elővett a zsebéből egy szál cigit, és egy öngyújtót, majd csak illedelemből a másik két srácot is megkínálta, de azok egyértelműen visszautasították a nagylelkű ajánlatot. A raszta hajú erre csak megvonta a vállát, majd meggyújtotta a szálat.
- Tudtok bánni a fegyverrel? - kérdezte váratlanul, mire a két Jayeseo-s értetlen pillantást váltott egymással. Zico rögtön vette is az adást, ahogy jelentőségteljesen a két fiúra pillantott. - Mit vagytok úgy oda? Azt hittétek, hogy majd vasdarabokkal meg mindenféle szarral megyünk majd utcai bunyózni mint valami elkúrt akciófilmben?! - tette fel a költői kérdést.
- Beavatnál a részletekbe légy oly szíves, hamár ennyire képben vagy? - kérdezte Jackson, kicsit indulatosabban a kelleténél, amire Zico csak egy mosollyal válaszolt.
- Jelenleg nem én vagyok az ellenség, Wang. Ti nektek fogalmatok sincs mennyire benne vagytok ebben az egészben. Az egész Jayeseo a szaros Szöuli maffia pöcegödre, és még csak meg sem tudjuk akadályozni ha valami történne ott. - az este folyamán Zico, először volt mérges, és látszott a tekintetén, hogy komolyan is gondolja a dolgot. Mark-tól csak egy értetlen homlokráncolást kapott válaszul.
- És mégis mióta érdekel téged, hogy mi folyik a Jayeseo-ban? - kérdezte Jackson. Ő valamiért nem bízott meg a raszta hajúban.
- Amióta Jessica is oda jár, cseszd meg! - felelte Zico, mire a fekete hajú a szeme sarkából látta, ahogy Mark izmai megfeszülnek. Biztos volt benne, hogy a szöszi nem dolgozta még teljesen fel a történteket. Legszívesebben most megölelte volna őt, és jelezte volna neki, hogy ő itt van, nem kell félnie. De ehelyett csak egy bíztató pillantást küldött a fiú felé, amire Mark egy halvány mosollyal válaszolt.
Zico ráérősen nyomta el a csikket, egy nagyot sóhajtva, majd karjait a mellkasa előtt össze fonva, percekig csak fürkészőn nézte a két srácot.
- Nem tudjátok még, miféle titkokat rejt a Jayeseo. Hogy akikben megbíztok, lehet az életetekre akarnak törni, csak a megfelelő pillanatot várják. Ez már nem az a béna bandaháborúsdi. Azzal, hogy idéző jelben gyengítettem a bandátokat, nem ellenetek cselekedtem, hanem értetek. De ezt nehéz elmagyarázni, amíg nincsenek konkrétumok. Majd idővel megértitek, hogy mit is jelent a maffia részének lenni. - alig fejezte be a mondatát Zico, az étterem ajtaja kivágódott, és mind a hármuk szülei siettek ki rajta.
- Tudtak róla. - csak ennyit mondott Minseok a fiának, Zico szeme megrándult, de mintha... Számított volna erre. Jackson és Mark érthetetlenül álltak, mikoris bentről lövöldözés, szűrődött ki, elvegyülve a sikolyokkal, és az edények csörömpölésével. A fekete hajú hamarabb kapcsolt, valahogy az agya rögtön azonosította a helyzetet mintha ő... Erre született volna. Mark azonban nem tudta mi folyik éppen, értetlenül bámult továbbra is, mire Zico szitkozódva a szöszi felé fordul.
- Tuan, te most lelépsz anyáddal és Mrs Wang-gal! Jackson itt marad! - a szöszinek nagyon nem tetszett, hogy Zico tulajdonképpen most burkoltan haszontalannak titulálta, de jobbnak látta, ha azt teszi, amit a raszta hajú mond.
- A raktárban találkozunk. - szólt még oda neki Jackson is, mire Mark bólintott egyet, és az autó felé kezdett futni.
- Na akkor lássunk is neki a desszertnek! - húzódott mosolyra Woo Minseok szája, ahogy bakancsának rejtekéből, előrántott egy revolvert, és várta, hogy támadóik végre kijöjjenek.
- Hiányzott már ez. - jegyezte meg Fang is, miközben Minseok-hoz hasonlóan, ő az öltönye rejtekéből húzott elő, egy valamivel nagyobb fegyvert, megpörgetve azt ujjai között.
- Akkor nagyon szar életed lehet Fang barátom. - jegyezte meg jókedvűen Wang Yi Dong, ahogy a fiának is passzolt egy Ruger P94-est. Jackson nagyot nyelve meredt a fegyverre. Nem először tartott ilyet a kezében, de eddig csak sportból, akkor is csak kíváncsiságból próbált ki egyszer-kétszer ehhez hasonló darabokat. Viszont nem volt több ideje ezen rágódni. A hangok egyre közelebbről jöttek, és már látni lehetett, a feléjük közeledő, fegyveres alakokat, amint a nyitott ajtóhoz rohannak.
Zico szem magasságba emelte a saját pisztolyát, majd egy mosoly kíséretében csak annyit mondott:
- Boldog karácsonyt, Wang! - Jackson le sem reagálta a dolgot. Izmai megfeszültek, ahogy ujját a ravaszra szorította.
Majd lőtt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése