Karácsonyi OS: VinSeop Silent Night

VinSeop OS 

Silent Night

[KevinPOV]

Amióta az eszemet tudom, soha sem szerettem a karácsonyokat. A karácsony nálunk azzal telt, hogy édesanyám leitta magát, és egész éjjel halott édesapám miatt sírt. Talán vele kellett volna lennem, talán támogatnom kellett volna őt. De nem tettem. 

Idén már haza sem megyek karácsonyra. Nem láttam értelmét. Amúgy is, nem csak én vagyok az egyetlen, aki nem utazott haza a családjához. Nagy meglepetésemre, Kiseop is úgy tervezte, hogy a kollégiumban tölti az ünnepet. Megjegyzem ez meglepett, hiszen őt semmi sem akadályozta. Elmondása szerint viszont az apjának üzleti útra kell mennie, az anyja pedig nagyon vallásos, ezért nem ünnepli a karácsonyt. Így hát nem volt számára akkora nagy durranás, hogy bent marad a koleszba. Bevallom, én örültem ennek. Nem akartam egyedül karácsonyozni.

Mikor elérkezett az a bizonyos nap, reggel fél nyolckor arra keltem, hogy Kiseop nagyban káromkodik. Erre mikor felültem, az a látvány fogadott, hogy szobatársam épp egy hatalmas fenyőfát próbál beleállítani, egy kovácsoltvas talpba. Hogy ezeket honnan szerezte, fingom sem volt.

- Yah! Hyung, mi a frászt művelsz? - kérdeztem, ahogy kipattanva odarohantam hozzá, mielőtt magára döntötte volna az egészet.

- Nem látod? Épp origamizok. - jött a szarkasztikus válasz, mire én megforgatva a szemeimet, segítettem neki beleállítani a fenyőt a talpba. Mikor ezzel megvoltunk Kiseop-ra néztem, aki elpirulva kezdte dörzsölgetni a tarkóját.

- Az igazság az, hogy bár fát tudtam szerezni de... Semmilyen díszem nincs. - sóhajtotta. Na igen, ez eléggé nagy problémának bizonyult. Ettől függetlenül nem rontotta el a hangulatomat, hiszen Kiseop mégis csak felkelt, és felcipelt ide egy fát kora reggel. Nem állítom, hogy miattam tedte de... Valahogy mégis úgy éreztem, hogy így van. És ez nagyon boldoggá tett. Éppen ezért kellett valamit kurva gyorsan kitalálnom, hogy ne vesszen kárba a készülődés.

Így aztán egészen estig rohangáltunk fel-alá a kollégiumban, hogy valami díszítésszerűséget összeszedjünk. Mikor pedig végül teljes egészében megnézhettük a művünket, akaratom ellenére elsírtam magam.

A fa bűnronda volt. Semmi rendezettség, semmi elegancia, és mintha egy zoknit is láttam volna az egyik ágra akasztva. De nekem tetszett. Tetszett, mert együtt díszítettük ki Kiseop-pal. Tetszett, mert ez volt az első olyan karácsonyfa, amit úgy díszítettem fel, hogy boldog voltam.

Kiseop együttérzően veregette meg a vállamat, miközben én megállíthatatlanul zokogtam.

- Izé... Tudom, hogy ocsmány, és olyan mintha leszarta volna egy rakat unikornis, de ha nem tetszik akár le is szedhetjük. Ne sírj emiatt! - mondta Kiseop, miközben a hátamat simogatta, én pedig akárhogy is erőlködtem, egy hang sem jött ki a torkomon.

Éppen ezért, jobb ötlet híján csak átkaroltam a nyakát, és szorosan öleltem, vállára döntve a fejemet, ami most ólomsúlyúnak tűnt. Kiseop először megmerevedett, de aztán éreztem, hogy ellazul és elmosolyodik, majd viszonozta az ölelésemet.

- Boldog karácsonyt, Kevin! - saját zokogásomtól alig hallottam a hangját, de sejtettem, hogy mit mondott. 

Az az éjjel csodálatos volt. Egész este a fa előtt ültünk, és forrócsokit ittunk. Nem nagyon beszéltünk. A hangulat olyan meghitt, olyan tökéletes volt, hogy kár lett volna ezt fölösleges szavakkal elrontani.

Valamikor hajnalban aludhattunk el, a földön, egymás hegyén-hátán feküdve. 

Hálás voltam, mert Kiseop olyan karácsonyt adott nekem, ami felül múlt minden ajándékot, és nem mellesleg olyan kincset kaptam tőle, ami a legeslegfontosabb dolgot jelentette a számomra: a barátságát.

15. Fejezet: Vigyázz magadra, fiam!

15. Fejezet: Vigyázz magadra fiam!

Jackson füle sípolt, ahogy a golyó, a felé futó férfi mellkasába fúródott. A fekete hajú szinte hallani vélte, ahogy a fém áttöri a bordáját, és a tüdejébe fúródik. Hírtelen azt sem tudta hol van. A konkurens maffiatag vért köpve zuhant térdre, összekenve a földet. Még reszelve lélegzett, de a légcsöve már megtelt a vörös színű nedűvel, így pillanatok kérdése volt csupán, hogy a saját vérébe fulladjon bele.

A fekete hajú keze remegni kezdett, arca lesápadt. El sem tudta hinni, hogy kioltott egy emberi életet. Szemei kikerekedtek, és úgy meredt az előtte heverő testre, mint valami illúzióra. A sokkból az rántotta ki, ahogy Zico egy nem túl finom mozdulattal ellökte az útból, és golyót repített, az ismét felé tartó öltönyös alak homlokába.

- Mi lenne ha nem most álmodoznál baszd meg?! - kiabált rá a raszta hajú, ahogy ismét leszedett egy támadót.

Jackson gyomra émelygett a rengeteg holttest és vér látványától. Körbenézett. Az apja, Mr Tuan, Woo Minseok... Sőt, még Zico is, embereket öltek. Mindegyikük kezéhez vér tapadt, amit soha nem tudnak magukról lemosni. És most már ő is egy közülük. Nem volt mit kockára tenni. Hatalmasat nyelve ismét felemelte a karját, és az idő újra felgyorsult. 

Saját magát is meglepte, hogy milyen jól lő, hogy csupán néhány lövése nem ért célt, és talán még a technikáján látszódhatott, hogy nincs különösebb tapasztalata, de ez, akkor és ott nem számított. 

Mikor úgy tűnt, nyertek egy kis időt, Zico szó nélkül indult el a többiek után, intve a fekete hajúnak, hogy kövesse őket. Minden pillanatot ki kellett használniuk, minden egyes másodpercet amit nyertek. Az ellenség ezúttal túlerőben volt, öngyilkosság lenne ott maradni és várni a többi támadóra, akik körülbelül abban a percben ronthattak ki az étterem ajtaján.

Jackson meg merte kockáztatni, hogy a gondolatai egy pillanatra Mark-ra terelődjenek. Aggódott a szösziért, magában fohászok ezreit kántálta, hogy semmi baja ne essen a fiúnak, és hogy viszont láthassa őt a banda székhelyén. Ez volt az egyetlen dolog, az egyetlen gondolat amibe akkor kapaszkodott. 

Jackson nem tudta hol lehetnek, vagy merre menekültek. Csak azt látta, hogy az utca végén, egy fekete terepjáró parkolt, és csak reménykedett benne, hogy az nem a Szöuli maffia titkos fegyvere.

Úgy tűnt, hogy a szerencse ma mellé állt, ugyanis ahogy a járműhöz értek, Woo Minseok szinte feltépte az ajtaját, majd mind az öten beszálltak. A volán mögött egy nagy darab, kopasz férfi ült, fekete öltönyben, ami valahogy nagyon nem passzolt ijesztő külsejéhez. Jobb karján, ami a kormányon pihent, kissé kivillant a vörös kígyó képe.

Az autó elindult, Woo Minseok pedig egy féloldalas mosolyt villantott a fiúkra.

- Szép munka volt Jackson, szép volt fiam. Azért ha lehet, anyádnak ne nagyon említsd meg, hogy megint fegyvert adtam a kezedbe! Tudod milyen... - mondta Minseok, olyan hangnemben, mintha nem most oltott volna ki, néhány nyomorult életet. Zico is zihált, pont ahogy a fekete hajú is. Ki voltak fulladva, bár sokkal inkább a lövöldözés miatt, mint a futástól. 

Ekkor Mr Wang a fiához fordult, és kínzó lassúsággal végig mérte. Jackson gyomra már így is dió méretűre volt zsugorodva, ám ahogy az apja őt nézte, a hideg is kirázta, és hatalmasat kellett nyelnie, hogy leküzdje a hányingerét.

- Ugye tisztában vagy azzal, hogy nem vihetlek most a kollégiumba? - kérdeszte végül Wang Yi Dong. A fekete hajú már épp szóra nyitotta volna a száját, ám Zico megelőzte, amiért Jackson, talán egy kicsit hálás is volt.

- Vigyük őt a Geunsang-hoz! - mondta, mire Mr Wang összeráncolta a homlokát. Jackson már meg sem lepődött azon, hogy Zico tudja, hogy hol van a Jayeseo-s banda törzshelye.

- De a Geunsang-nál nincs semmi csak... Ó! - úgy tűnt Wang Yi Dong-nak leeshetett a tantusz, ugyanis bólintott egyet a sofőrnek, aki célba is vette a kijelölt helyet. 

Jackson kényelmetlenül érezte magát. Le akart fürdeni, hiába tudta, hogy azt a mocskot soha életében nem fogja magáról lemosni, amit az emberöléssel szerzett, hiába lehetett az áldozat ugyanolyan gyilkos mint ő. Mi van ha családja volt? Ha a gyerekei, ha a felesége otthon várták őt? A fekete hajú, ahogy ebbe belegondolt, akaratlanul is elfogta a sírhatnék. Az elmúlt időszak összes feszültsége összegyűlt benne, és fogalma sem volt, hogyan kéne levezetnie. Zico csak együttérzően megveregette a vállát, amit Jackson nagyon is furcsált, de jól esett neki. Bizarrnak tűnt a tény, hogy a Jayeseo-s banda egykoron legnagyobb ellensége, most ott ült mellette, és a maga módján próbálta őt vigasztalni.

A kocsi ekkor lefékezett. Az utca koromsötétbe burkolózott, a környéken, száz méteres körzetben semmi sem volt, csak egy-két romos épület, néhány használaton kívüli ház. Jackson szeme rögtön a parkolóházra tévedt, aminek bejáratáról a lakat hiányzott. A fekete hajú szíve nagyot dobbant. Tehát Mark épségben ide ért. 

Wang Yi Dong ismét a fiához fordult, majd apai aggodalammal az arcán, nézett a szemeibe.

- Nagyon sajnálom, hogy belekeveredtetek ebbe az egész ügybe. Én sem így terveztem ezt az egészet de... Remélem megértesz majd, és nem löksz el magadtól. A saját érdekedben. Mint társad, és mint apád, csak annyit kérek, vigyázz magadra fiam! - Jackson nem mondott semmit. Mr Wang szavaitól, az egyik szeme sírt, a másik könnyezett. Eddig soha sem kezelte őt magával egyenrangúként, így ez a gesztusa, boldogsággal töltötte el a fekete hajú szívét. De a mondandója ugyanolyan keserédes volt, mint a tény, hogy Jackson soha többet nem élhetett teljesen normális életet az aznap este történtek után.

A fekete hajú hanyagul vágta be maga mögött a kocsi ajtaját, ahogy kiszállt, majd szinte futva indult el a fém ajtó felé. Ahogy ujjai a hideg fémet érintették, szíve hevesen kezdett verni mellkasában, mintha ki akarna onnan törni. Óráknak tűnő másodpercekbe telt mire Jackson bejutott, és Mark zokogva vonta egy hosszú ölelésbe. Jackson sem bírta tovább. Kitört belőle a sírás, fejét Mark vállába fúrta, szégyelve a könnyeit, amik megállíthatatlanul potyogtak, átáztatva a szöszi zakóját. Azok a percek nem voltak férfihez méltatlanok. Még ezekben a pillanatokban is, a két srác olyan alázattal, olyan diszkréten adták ki a bennük tomboló feszültséget, hogy még ebben az állapotukban is ők voltak a legjobb bandavezérek.

Amikor alább hagyott a zokogásuk, Jackson kissé hátrébb tolta a szöszit, hogy a szemeibe nézhessen. Ezután pedig ajkaira hajolva, egy olyan csókba invitálta Mark-ot, hogy a fiúnak ismét megindultak a könnyei, és úgy bújt a fekete hajúhoz, mintha az élete múlna rajta, ami akkor és ott talán így is volt. Ahogy nyelveik egymáshoz simultak, mindkettőjük teste kissé megremegett. Mark gyógyír volt Jackson minden problémájára. Támaszt nyújtott neki, egy biztos pontot a káosz közepén. 

Amikor hosszú percek után végül elváltak, Mark óvatosan végig simított a fekete hajú arcán. Jackson lehunyva szemeit, simult a kényeztető ujjakhoz, majd oldalra fordítva fejét, apró puszikkal hintette be azokat. 

- Most mihez fogunk kezdeni, Mark? - kérdezte Jackson, még mindig lehunyt szemmel és a szöszi kezével foglalatoskodva. Hangjából nyugodtság áradt, de nem az a békével teli. Sokkal inkább fáradt volt. 

Mark beharapva ajkait, rázta meg a fejét.

- Ötletem sincs. Nekem ez... Túl gyors. Én ennek nem akarok részese lenni. - válaszolt a szöszi rekedtes hangon. Mindketten tanácstalanok voltak, olyan események közepébe csöppentek ezúttal, ami nem tartozott a hatásköreikbe.

- Szerintem most ne foglalkozzunk ezzel! - mondta Jackson, komolyan nézve Mark szemeibe. - Ha komolyan az a helyzet, amit Zico mondott, bárki veszélyt jelenthet ránk. Nem hiszem, hogy célszerű jobban beleásni magunkat a dologba. Így is nyakik benne vagyunk a szarban. Próbáljunk meg... Csak annyira kivenni ebben a részünket, amennyire muszáj! És talán... Megússzuk valahogy. - egy gondterhelt sóhaj kíséretében lépett el a szöszitől és vette célba a röktönzött fekhelyeket. Nyakig betakarózva megvárta, míg Mark is csatlakozik hozzá. Szorosan ölelkezve, kételyek között sikerült magukat álomba ringatni, abban a reményben, hogy holnap könnyebb lesz minden. 

Ahogy reggel felkelt a nap, a két srác már javában ébren volt, és éppen készülődtek vissza menni a koleszba. Egyikőjük sem örült ennek, de várta őket az iskola, ami valahogy most... Mindkettőjükben különös érzéseket keltett. Mindenkit úgy méregettek, mintha bármelyik percben rájuk támadhatnának, még GD-t is próbálták elkerülni. A két srác fura viselkedése mindenkinek szemet szúrt, de különös módon Mrs Kim volt az egyetlen, akit különösképpen frusztrált a dolog, senki sem tudta miért. Ráadásul ma volt a nagy nap, a kosárlabda meccs is.

Mark úgy vonult le órák után a sportcsarnokba, hogy senkihez sem szólt, még Zelo-hoz sem. Az ezüst hajúnak ez fel is tűnt és inkább nem erőltette a beszélgetést. A mérkőzés pontban ötkor vette kezdetét. A lelátón ott ült az egész banda és az iskola nagy része, valamint az ellenséges intézmény diákjai is. Jackson valamelyest oldódott a nap folyamán, és Mark is próbált erre összpontosítani, de őt jobban megrázták az előző este történtek. Mark nem erre született, ő nem akart maffiózó lenni. Normálisan szerette volna leélni az életét, valami menő melóval, egy gyönyörű feleséggel és két gyerekkel. De mióta történnek úgy a dolgok ahogy azt ő akarná?

A szöszi gondolatai túlságosan elkalandoztak, így az ellenfél meg is szerezte az első 2 pontosát.

- Tuan! A játékra figyelj! - hallatszódott a testnevelés tanár rekedtes hangja, ahogy elindult a következő menet. Mark próbálta kizárni a zajos gondolatait, és csak a labdára összpontosított. A felé robogó magas sráctól könnyen elveheti a labdát, hiszen látszólag nem volt olyan tapasztalt, vagy jó képességű játékos. A szöszi kivárta a megfelelő pillanatot, majd egy mozdulattal kiütve a fiú kezei közül a labdát, meg is szerezte azt. Pillanatokon belül a labda a kosárpalánknál várakozó MinKi-hez került, aki három lépésből be is dobta azt. 

Innentől kezdve Mark összeszedte magát, és sikeresen meg is nyerték a meccset, 23:16-ra. Még Fapapucs is elismerően veregette meg a két pót játékos vállát, ami nagyon ritka gesztusnak számított tőle. 

A szöszi elfáradt, és miután az öltözőben lezuhanyzott, jobbnak látta, ha elindul megkeresni Mark-ot. Tél eleje lévén kint már sötét volt. A két srác, Ren, Kevin és Zelo társaságában indultak vissza a kollégiumba. Úgy tervezték, hogy megnéznek együtt egy-két filmet, és mivel péntek volt, "ott alvós bulit" csinálnak. Mindketten jó ötletnek tartották, amit amúgy Ren vetett még fel. Jackson tudta, hogy szőke hajú barátja mindezt azért csinálja, mert bizonyos mértékig belelát a gondolataiba, és nyilván feltűnt neki, hogy a fekete hajú nem épp a legjobb állapotban van. 

Út közben csatlakozott hozzájuk Suwoong, az első éves kissrác, aki MinKi-re volt bízva. Látszott Ren-en, hogy mennyire zavarban van a srác közelében, akinek be nem állt a szája, de ezt senkit sem zavart tulajdonképpen, mert Suwoong nagyon jófej srác volt csak... Képes volt olyanokat benyögni, amitől Ren a falra mászott.

Jackson ezt csak megmosolyogta. Amióta ismeri MinKi-t, számított rá, hogy nem lesz soha sem barátnője, éppen ezért nem lepte meg a tény, hogy barátjának, szemlátomást imponál a fehérre hidrogénezett hajú kissrác.

Jó hangulatban telt a vissza fele út, Mark és Jackson is sikeresen feloldódott.

Azt azonban nem gondolták, hogy az este, egészen másképp fog elsülni...

14. Fejezet: Amikor a fegyver elsül

14. Fejezet: Amikor a fegyver elsül

Ahogy megérkeztek az elegáns épület elé, a két fiú feszülten nézett össze. A légkör, szinte vágható volt az autóban, amire a köztük honoló néma csend, csak rátett egy lapáttal. Mindketten tudták, mi következik most. A jármű leparkolt, s hamarosan mindannyian egy étterem privát termében találták magukat. A helyiségben a vörös dominált, az aranyozott, ovális alakú ünnepi asztalon fehér és bíbor színű asztalterítő volt, felette pedig hatalmas üvegcsillár lógott a plafonról. A vörös falakon, egészen halványan bordó csíkok húzódtak, és díszítésnek csupán egy-két aranyozott keretes képeket akasztottak ki. A padlón perzsa szőnyeg volt kiterítve, Mark meg sem tudta tippelni mennyi lehet az értéke. A teremben a falak, hangszigeteltek voltak. 

Az asztal két végére, a két családfő ült, szigorúan, mégis tisztelettel méregetve egymást. A bal oldalon Mark ült mellette az anyukája, velük szemben pedig Jackson és az anyukája foglalt helyet. Mrs Wang gyönyörű nő volt, ritka fényes, fekete hajkoronával, hatalmas barna szemekkel, és hófehér bőrrel. Vér színű ruhát viselt, haját jobb oldalt tűzte össze, egy rózsával díszített csattal. Arcán nem látszódott a kora, pedig nagyban a negyven felé közelített. 

Mark anyja viszont ha lehet, még szebb volt. Mrs Tuan haját kiszőkítette, akárcsak a fia. Szemei feketén csillogtak, pisze orrától, rózsaszín ajkaitól és piroskás orcája miatt, arca kislányosnak tűnt. Égszínkék estélyi simult karcsú alakjához, nyakában egy szív alakú medál lógott. Szinte megszólalásig hasonlított Mark-ra, vagyis inkább Mark hasonlított az anyukájára.

A furcsa viszont az volt, hogy a teremben két üres hely még fenn volt tartva. Mark és Jackson egy rosszat sejtő pillantást vetettek egymásra, mielőtt kinyílt volna a terem ajtaja, és a levegő megdermedt. Mindenki az újonnan érkezők felé nézett. Mr Wang és Mr Tuan is elmosolyodott, ahogy megpillantotta a vendégeket.

Jackson viszont szédülni kezdett, arcából kiszökött a vér, és tudta, Mark sincs ezzel másképp. Teljesen megdöbbentek. Nekik erről nem szóltak.

- Woo Minseok! Micsoda meglepetés. - kuncogott Mrs Wang kezével eltakarva ajkait. Mrs Tuan is kissé elmosolyodott. - És te lennél, ha jól sejtem JiHo! - pirult el kicsit a nő, ahogy a szőke hajú oda lépett hozzá, és egy kaján mosollyal kézen csókolta őt. Jackson-nak megrándultak erre az izmai. 

Zico, hatalmas loboncát feltűzte, fehér öltönyét kigombolta, alatta csak egy színtén kigombolt fekete ing volt, nyakában egy arany lánccal. Nadrágja színtén fehér volt, öltönyének ujjait feltűrte, ezzel láthatóvá téve arany Rolex-ét, és gyűrűit. 

Woo Minseok alacsonyabb férfi volt, viszont nagyon jó képű, és tiszteletet parancsoló. Nem csoda, hogy a két hölgy elpirult, amikor egy mosolyt küldött feléjük. Fekete haját hátra fésülte, oldalt felnyiratta. Fülében gyémánt fülbevaló díszelgett, fekete ingét feltűrte, izmos karjain pedig egy vörös kígyó képe tekergett. Arca kissé borostás volt, ezzel férfiasabbá téve amúgy is tesztoszterontól túltengő valóját. 

Zico egy önelégült mosolyt küldött a két srác felé, majd miután tisztelettudóan meghajoltak egymás előtt, Jackson jobbján foglalt helyet, szemben az apjával.

Jackson úgy ült akár egy szobor, ökleit görcsösen szorította össze, nyakán mint egy hernyó, dagadt ki lüktető ere. 

Mr Tuan hagyta, hogy Mr Wang jusson szóhoz, és magyarázza el a helyzetet a fiúknak, amivel Zico látszólag már rég tisztában volt.

- Nos... Azt hiszem mindannyian tisztában vagytok azzal, hogy miféle... - itt megköszörülte a torkát, keresve a megfelelő szavakat. - munkát végzünk. - Jackson egyre idegesebb lett. Soha sem beszéltek az apja munkájáról, hiszen mind tudták, hogy mennyire... Nem szalon képes. Maga a "hivatalos" állása nem volt beismerhetetlen. Hiszen egy szállodalánc vezérigazgatói posztja nem rossz meló. A problémát az jelentette, amit valójában a hivatása takart. Mr Wang egyike volt a helyi maffiavezéreknek. Őt csak úgy emlegették, az Arany sárkány. 

Mark apja is hasonló körökben mozgott, neki azonban a hivatalos állása valóban a fő "munkahelyét" képezte. Ő maga egy olyan hacker program megalkotója volt, amivel több milliókat kaszált azzal, hogy eladta bizonyos szervezeteknek.

És itt volt Zico apja. Jackson már sokat hallot Woo Minseok-ról, a Vörös kígyóról. Mondhatni Szöul nyugati felén állt a "birodalma". Nem csoda, hogy a légkör ilyen feszült volt a teremben, még a pincérek is szó nélkül szolgálták fel az előre megrendelt ételt, nehogy valami olyanba csöppenjenek, amibe nem kellene. 

- Térj a lényegre, Wang Yi Dong! - mondta Tuan, sürgetve a férfit, aki rögtön vette is az adást.

- Ami azt illeti eljött az idő, hogy kivegyétek a részeteket a "családi vállalkozásban". Minseok, én és Fang barátom úgy határoztunk, szövetségbe lépünk egymással, a Szöuli maffia ellen. A konkrétumokat egyenlőre nem kötjük az orrotokra, ha nem probléma. Hiszen egyenlőre túl jó információ forrás lennétek a számukra. - nem mondott többet, de nem is kellett.

A fiúkban minden tisztázódott.

Idő közben kihozták a fő fogásokat is, de Jackson hozzá sem nyúlt az ételhez, csak széttúrta a pálcikájával. Az agyában, a helyükre kerültek a kirakós darabjai, hogy miért támadták meg Mark-ot aznap éjjel, és hogy Zico miért avatkozott bele. Habár nagyon úgy tűnt a raszta hajú, már igen jártas lehet az efféle munkában.

- Az öcsédnek is ki kell vennie a részét a dologban. - mondta Mr Tuan, mire Mark ököllel csapott az asztalra, miközben úgy pattant fel a székről, hogy az hangos robajjal fel is dőlt.

- De apa, Luhan még túl fiatal! Ezt mégis hogyan képzelted? Nincs jogod szétbaszni a gyerekkorát érted?! - üvöltötte ingerülten, mindenki legnagyobb meglepetésére. Ritka látványosság volt, ha Mark ilyen tiszteletlenül beszélt a szüleihez, mellőzve minden formalitást. Zico csak elmosolyodott, és karba tett kézzel dőlt hátra a székében.

- Én a helyedben nem balhéznék, ha nem akarod, hogy a csinos kis pofikáddal díszítsék ki a házat karácsonykor. Ez nem játék, hisztikirálynő! Fogd vissza az indulataidat, nem lesz mindig valaki ott, hogy bevédje a formás seggedet! - mondta Zico idegtépően nyugodt hangon, miközben szórakozottan nézett végig Mark-on, megnyalva alsó ajkát.

- Dugd fel magadnak a kibaszott indulatokat, köcsög! - sziszegte a szöszi, egy egyértelmű középsőujjal megfűszerezve mondandóját, mielőtt visszaült volna a székre, amit időközben felállítottak a pincérek.

Mark fújtatott, Jackson pedig úgy nézett a mellette ülőre, mint aki minimum most vágta volna le egy láda tyúknak a fejét egy körömvágó ollóval. Zico persze le sem reagálta a dolgot, csak elégedetten szürcsölgette a borát. 

A szöszi ölni tudott volna a tekintetével, ahogy a Sayeo-s bandavezért bámulta, képzeletben pedig éppen temérdek gombostűvel szurkálta tele azt az elmebeteg arcát.

A szülők persze jó ízűen beszélgettek, élvezték egymás társaságát. De a két Jayeseo-s bandavezért, illetve exbandavezért, nagyon feszélyezte a jelenlegi felállás. Nem csak azért mert Zico is ott volt, hanem ettől az estétől a gyerekkoruknak vége szakadt. Mark-ot pedig az is megviselte, hogy az apja LuHan-t is bele akarta keverni a mocskos ügyeibe, nem csak őt. Milyen apa az ilyen?! 

Az este java része azonban még hátra volt. Zico váratlanul felállt a székről, és intett a két srácnak, hogy kövessék. Az étteremből kiérve, az épület mögötti utcában találták magukat. Az idő nagyon hideg volt, olyan igazi, csípős hideg. Pedig a szél nem fújt. Ahogy levegőt vettek, a megfagyott pára, apró felhőket képezve vesztek el a sötétben.

Zico elővett a zsebéből egy szál cigit, és egy öngyújtót, majd csak illedelemből a másik két srácot is megkínálta, de azok egyértelműen visszautasították a nagylelkű ajánlatot. A raszta hajú erre csak megvonta a vállát, majd meggyújtotta a szálat.

- Tudtok bánni a fegyverrel? - kérdezte váratlanul, mire a két Jayeseo-s értetlen pillantást váltott egymással. Zico rögtön vette is az adást, ahogy jelentőségteljesen a két fiúra pillantott. - Mit vagytok úgy oda? Azt hittétek, hogy majd vasdarabokkal meg mindenféle szarral megyünk majd utcai bunyózni mint valami elkúrt akciófilmben?! - tette fel a költői kérdést.

- Beavatnál a részletekbe légy oly szíves, hamár ennyire képben vagy? - kérdezte Jackson, kicsit indulatosabban a kelleténél, amire Zico csak egy mosollyal válaszolt.

- Jelenleg nem én vagyok az ellenség, Wang. Ti nektek fogalmatok sincs mennyire benne vagytok ebben az egészben. Az egész Jayeseo a szaros Szöuli maffia pöcegödre, és még csak meg sem tudjuk akadályozni ha valami történne ott. - az este folyamán Zico, először volt mérges, és látszott a tekintetén, hogy komolyan is gondolja a dolgot. Mark-tól csak egy értetlen homlokráncolást kapott válaszul.

- És mégis mióta érdekel téged, hogy mi folyik a Jayeseo-ban? - kérdezte Jackson. Ő valamiért nem bízott meg a raszta hajúban.

- Amióta Jessica is oda jár, cseszd meg! - felelte Zico, mire a fekete hajú a szeme sarkából látta, ahogy Mark izmai megfeszülnek. Biztos volt benne, hogy a szöszi nem dolgozta még teljesen fel a történteket. Legszívesebben most megölelte volna őt, és jelezte volna neki, hogy ő itt van, nem kell félnie. De ehelyett csak egy bíztató pillantást küldött a fiú felé, amire Mark egy halvány mosollyal válaszolt.

Zico ráérősen nyomta el a csikket, egy nagyot sóhajtva, majd karjait a mellkasa előtt össze fonva, percekig csak fürkészőn nézte a két srácot.

- Nem tudjátok még, miféle titkokat rejt a Jayeseo. Hogy akikben megbíztok, lehet az életetekre akarnak törni, csak a megfelelő pillanatot várják. Ez már nem az a béna bandaháborúsdi. Azzal, hogy idéző jelben gyengítettem a bandátokat, nem ellenetek cselekedtem, hanem értetek. De ezt nehéz elmagyarázni, amíg nincsenek konkrétumok. Majd idővel megértitek, hogy mit is jelent a maffia részének lenni. - alig fejezte be a mondatát Zico, az étterem ajtaja kivágódott, és mind a hármuk szülei siettek ki rajta.

- Tudtak róla. - csak ennyit mondott Minseok a fiának, Zico szeme megrándult, de mintha... Számított volna erre. Jackson és Mark érthetetlenül álltak, mikoris bentről lövöldözés, szűrődött ki, elvegyülve a sikolyokkal, és az edények csörömpölésével. A fekete hajú hamarabb kapcsolt, valahogy az agya rögtön azonosította a helyzetet mintha ő... Erre született volna. Mark azonban nem tudta mi folyik éppen, értetlenül bámult továbbra is, mire Zico szitkozódva a szöszi felé fordul.

- Tuan, te most lelépsz anyáddal és Mrs Wang-gal! Jackson itt marad! - a szöszinek nagyon nem tetszett, hogy Zico tulajdonképpen most burkoltan haszontalannak titulálta, de jobbnak látta, ha azt teszi, amit a raszta hajú mond. 

- A raktárban találkozunk. - szólt még oda neki Jackson is, mire Mark bólintott egyet, és az autó felé kezdett futni.

- Na akkor lássunk is neki a desszertnek! - húzódott mosolyra Woo Minseok szája, ahogy bakancsának rejtekéből, előrántott egy revolvert, és várta, hogy támadóik végre kijöjjenek.

- Hiányzott már ez. - jegyezte meg Fang is, miközben Minseok-hoz hasonlóan, ő az öltönye rejtekéből húzott elő, egy valamivel nagyobb fegyvert, megpörgetve azt ujjai között.

- Akkor nagyon szar életed lehet Fang barátom. - jegyezte meg jókedvűen Wang Yi Dong, ahogy a fiának is passzolt egy Ruger P94-est. Jackson nagyot nyelve meredt a fegyverre. Nem először tartott ilyet a kezében, de eddig csak sportból, akkor is csak kíváncsiságból próbált ki egyszer-kétszer ehhez hasonló darabokat. Viszont nem volt több ideje ezen rágódni. A hangok egyre közelebbről jöttek, és már látni lehetett, a feléjük közeledő, fegyveres alakokat, amint a nyitott ajtóhoz rohannak.

Zico szem magasságba emelte a saját pisztolyát, majd egy mosoly kíséretében csak annyit mondott:

- Boldog karácsonyt, Wang! - Jackson le sem reagálta a dolgot. Izmai megfeszültek, ahogy ujját a ravaszra szorította.

Majd lőtt.

13. Fejezet: Moments

13. Fejezet: Moments

- Te idióta, paraszt! - nos, valami sosem változik. Mark idegesen vágta hozzá a kiürült tusfürdősflakonját Jackson-hoz, aki nevetve védte ki a támadást. Hogy mi is történt ezen a csodálatos november végei reggelen? Drága egyetlen Jackson Wang úgy vélte, feledtébb mulatságos lenne, ha Mark-nak nem lenne így reggel meleg vize, így BamBam segítségével, egyszerűen leállították a vízmelegítést, legalább is a saját szobájukban. Az egy másik kérdés volt, hogy hogyan fogják majd visszaállítani, de ez még ráért.

- Úgy hallottam, a hidegzuhanytól felébred az ember. - röhögött Jackson, majd karba tett kézzel nézett végig, az előtte háborgó szöszin.

- Pucér vagy, cica. - mondta végül, egy kaján mosolyt villantva Mark-ra, aki erre egy hatalmas sóhaj kíséretében, nyugodtságot erőltetett magára.

- Anyád is ezt mondta tegnap éjjel. - mondta, azzal mérgesen bevágta maga mögött a fürdőszobaajtót. Kénytelen volt elfogadni a sorsát, és gyorsan lezuhanyzott.

Jackson eközben összepakolta az aznapi cuccait, és csak várt a szobatársára. Fura volt, hogy hivatalosan is együtt voltak Mark-kal, ráadásul már hetek óta. Bár konkrétan nem beszélték meg a dolgot, mindkettőjük számára nyilvánvaló volt, hogy járnak. 

Bár csattant el köztük egy-egy csók azóta, és többször is aludtak együtt, tovább még nem haladtak, ami Jackson-t eleinte nem zavarta, de minél több időt töltöttek együtt, annál jobban érezte, hogy ő többre vágyik. Ez viszont rohadtul megijesztette, hiszen eredetileg csak a szükség miatt kezdett viszonyba vele. Rövid időn belül azonban be kellett ismernie, hogy többet érez Mark iránt, mint gondolta. Nem állította, hogy szerelmes. Az egy túl erős, visszavonhatatlan fogalom lett volna. Ha szerelmes lenne, az bilincset rakna a kezeire. Visszatartaná őt, és íratlan szabályok betartására kényszerítené. A jelenlegi érzései bár zavarosak voltak, de kényelmesek.

Mark sem rendezte a magánéletét. Bár Jessica-val szakítottak, Taemin továbbra is úgy viselkedett, mintha mi sem történt volna. A szöszinek pedig igen csak bökte a csőrét ez a tény, tekintve, hogy mennyi bajt okozott neki a baba arcú srác. 

Nagyon sok dolog volt még lepel alatt, gondosan eltakarva a kíváncsi szemek elől. Például ott volt Mark, aki azóta sem osztotta meg senkivel, hogy mivel haragította magára az egyik tagot a szöuli maffiából. Kényes témának számított, nem is igazán akarták feszegetni, főleg nem a bandán belül, mert akkor szóba került volna Zico is, és a tény, hogy segített nekik. 

Az egész olyan volt mint egy hatalmas csomó, az események egymásba gabalyodtak, és olyan szürreális dolgok sorozata következett, amivel nagyon ritkán találkozhat az ember. A megoldatlan problémák egyre csak gyűltek, feszültséget keltve az egész csapatban.

Mikor Jackson és Mark beértek az iskolába, csak annyiban maradtak, hogy harmadik szünetben találkoznak a tetőn. Mark, ahogy beért az osztályterembe, rögtön leült Zelo mellé, mire az ezüst hajú, egy hatalmas maflást kevert le neki, a kezébe került történelem tankönyvvel.

- A kurva anyádat! - sziszegte a szöszi, ahogy megdörzsölte a fájó pontot. - Ez most mi a rákra volt jó? - kérdezte idegesen villogó szemekkel.

- Valójában ezt Kevin küldi. Azt mondta, elfelejtettél vele tegnap elmenni valahova. Úgyhogy most nem áll veled szóba.

- Omo. - kapta hírtelen a szája elé a kezeit Mark. - Bassza meg, el kellett volna kísérnem őt a testvéréhez.

- Hát akkor ezt jól elbasztad. - ráncolta a homlokát Zelo, mire egy mély, kifejezetten nem kívánatos hang szólalt meg az ajtó felől.

- Azt ajánlom mossa ki a száját, Choi! Tuan, ez magára is vonatkozik! - csapta be maga mögött az osztályterem ajtaját, Fapapucs. A diákok elhallgattak, ahogy az öreg az asztalához sétálva az orrára csúsztatta a szemüvegét, miközben elővett néhány papírt, az egyik irattartójából.

- Fontos hírem van a számukra. A Jayeseo bejutott a megyei kupára, kosárlabdából. Ha jól tudom, a csapatból két játékos lesérült, így arra kértek meg, hogy válasszak maguk közül a helyükre valakit. Keserű szájízzel jegyzem meg, hogy ebben az osztályban sajnos csak a három bajkeverőnek van némi tehetsége a sportokhoz, szóval kénytelen vagyok közülük választani. Tuan, Choi, úgy döntöttem maguk fogják betölteni a megüresedett posztokat. - fintorgott a tanárúr. - A többiek meg kapják össze magukat, mert semmi hasznuk! És ha már így állunk, bele is kezdhetünk a matek órába. - Mark meglepetten bámult ki a fejéből. Örülni örült, hogy kiválasztották, csak egy probléma volt: még nem játszott komoly csapatban. Tudta, hogy mekkora tétje van a dolognak, az iskola és a banda hírneve egyaránt forgott kockán, ráadásul ez elég nagy szó volt.

Ahogy a harmadik óráról is kicsöngettek, Mark jókedvűen indult el a tetőre, ahol egy cigiző Jackson-ba botlott. A távolba révedve állt, karcsú valóját valami megmagyarázhatatlan, melankólikus aura lengte körbe.

- Eteted a rákodat? - állt meg mosolyogva a fekete hajú mellett, a szöszi.

- Nincs akkora szerencséd, Tuan. - mosolygott vissza Jackson, ahogy kifújta a füstöt. - Mi a helyzet? - kérdezte végül, a szöszire pillantva.

- Beválasztottak a kosárcsapatba. - sóhajtott Mark, miközben az egyre kopaszodó fákat figyelte. Közelgett a tél, hamarosan le fog hullani a hó és nem sokára tánc félévzárója is lesz. Az idő csak úgy repült, és mégis úgy érezte, mintha csak most kezdődött volna az év. Hihetetlen sok minden történt év eleje óta, és mégsem érezte úgy, hogy elege lenne.

Jackson lassan bólintott, ahogy tekintetével Mark-ét követte.

- Ironikus nem igaz? - kérdezte Jackson, ahogy egy könnyed mozdulattal szétnyomta a csikket, majd a földre dobta. Mark egyik szemöldökét felvonva nézett a fekete hajúra. Nem értette mire célzott a másik, ahogy egy halvány mosoly kúszott gyönyörű ajkaira. 

Mark egyre többször kapta magát azon, hogy sok mindent talál vonzónak a szobatársában. A mosolyát, az arcát, a hangját, a szemeit, az illatát. Fogalma sem volt mikor kezdte el ezeket megfigyelni a másikban, és azt meg végképp nem tudta, hogy mikor kezdett el neki inponálni a másik külseje. Talán mindig is volt köztük némi szenvedély. A gyűlöletet ugyanis, csak egy hajszál választja el a szerelemtől. A kölcsönös szenvedély, az egymás iránt táplált heves harag, és a megszakíthatatlan kötelék egyaránt fellelhető volt mindkét érzelemben.

- Úgy értem... Ironikus, hogy pár hete még ős ellenségek voltunk... Most pedig... - szólalt meg Jackson hosszas csend után. Mark várta, hogy a fekete hajú kimondja. Hogy beismerje. Hogy éreztesse vele. 

De nem tette.

Végtére is mindketten fiúk voltak, nem várhatta el Jackson-tól, hogy térdre borulva szerelmet valljon neki, de ettől függetlenül kicsit csalódott. Neki is új volt a helyzet, de sikerült magával elfogadtatni. Jackson ezek szerint még küzdött a gondolataival. És a szöszi ezt nem bánta. Bármennyi időt képes lett volna várni, ha a fekete hajúnak így könnyebb.

- Azért az sem semmi, hogy tulajdonképpen Zico hozott minket össze. - nevetett fel Mark. - Mármint, nem csak kettőnkre értem. A csapatra. - Tette hozzá gyorsan, mire Jackson mosolya kiszélesedett, és úgy fürkészte a szobatársát. Mark... Egyszerűen csak remek volt. Élvezte a társaságát, több személyt is megismert benne. Mark-ot a barátot, Mark-ot az ellenséget, Mark-ot a vezért, Mark-ot a kölyköt, Mark-ot a zsenit, és Mark-ot a szeretőt. 

Nem érdekelte, hogy valaki megláthatja őket. Jackson egy hírtelen ötlettől vezérelve fogta meg a szöszi kezét, és kulcsolta össze ujjaikat, közelebb húzva magához a fiút.

- Miatta lettél ekkora buzi. - kuncogott a fekete hajú, mire a szöszi egy haragos pillantást lövelt felé, és belerúgott a fekete hajú sipcsontjába.

- Yah! Ne kezd már megint, Jackson Wang! - Jackson erre hangos nevetésben tört ki, ami mégjobban felidegesítette Mark-ot. Ám úgy tűnt, a mai nap a váratlan ötletek napja volt Jackson számára, ugyanis a következő pillanatban, egy hatalmas puszit nyomott a szöszi homlokára, ezzel abba hagyva a nevetést.

- Azért azt be kell látnia mindenkinek, hogy remek csapat vagyunk. - suttogta ezt Mark puha bőrére, ahogy lehunyva szemeit Jackson, a szöszi fején pihentette az állát.

A nap hátralevő részében Mark, Kevin után rohangált, hogy a fiú megbocsájtson neki azért, hogy nem ment el vele tegnap a nővéréhez. Kevin látszólag megtörhetetlen volt, amin Zelo jókat röhögött. Taeyang és GD az egész napot együtt töltötték, készültek az érettségire, tanulták a tételeket, és bevonultak a könyvtárba. Jimin és P.O. egész nap rajtuk röhögtek, és mindenhova követték a két hyungot, akiket látszólag nem igazán izgatott a dolog, de persze a örültek, mikor végre megszabadulhattak a két energiazsáktól.

Furcsamód mulatságos volt, hogy JiHoon és Jimin ilyen jól kijöttek, azok után, hogy a szövetség előtt ha tehették, péppé verték egymást. Oké nem ők az egyetlenek, akik ilyen változáson mentek keresztül, ugyebár. 

JungKook valami új programot fejlesztett ki Taeil-el, amivel elméletileg meg tudnak hackelni néhány servert, így LoL-ban ingyen juthatnak majd RP-hez. Persze mindenki tudta, hogy nem fog nekik sikerülni bejutni a rendszerbe, de azért ők mindig bepróbálkoztak. Csoda, hogy még nem lett ebből rendőrségi ügy.

MinKi egész napját a gólyákkal töltötte, besegített nekik néhány dologban, ami a valóságban annyit tett, hogy szőke barátunk mindenkinek dirigált, és osztotta az észt. Ő például rendesen lefáradt a tanítás végére, ráadásul délután még korrepetálnia kellett valami kissrácot a gólyák közül. A srác elvben egy nagyon aranyos gyerek volt, aki kikészítette az aegyo-jával Ren-t, de olyan szinten, hogy pénzt ajánlott Jackson-nak, csakhogy bújtassa el a találka végéig. 

Ami pedig Jackson-t és Mark-ot illette... Nekik fontos elintéznivalójuk akadt ma estére. Ami azt illeti, nem is akárhol. A város legelőkelőbb éttermébe szólt a meghívás, így teljesen érthető volt, hogy tanítás után rögtön készülődni kezdtek, és mikor indulásra készen álltak, Mark fintorogva nézett farkasszemet a tükörképével.

Haját felállította, elegnáns, fehér inget viselt, fekete, lezserebb szabású öltönnyel, elegáns fekete nadrággal, és lakkcipővel. A nyakkendőt nem erőltette, úgy érezte az túlzás lett volna. Így is úgy nézhetett ki, mint egy 19. Századi, nyugati üzletember.

Jackson sem festett másképp. Ám rajta krém színű öltöny volt, fehér inggel, fekete cipővel, nadrággal, és csokornyakkendővel párosítva, melyek tökéletes kontrasztot alkottak egymással. Mark igazságtalannak tartotta, hogy Jackson-nak piszok jól állt a nem megszokott viselet, és be kellett ismernie, hogy bár az eddigi élete háromnegyedét túlméretezett ingekben és trikókban töltötte, illetve pőrkabátban és elhordott farmerekben, Jackson mégis csak egy jómódú család sarja volt, ami meg is látszott rajta, főleg ilyenkor. 

A fiúk gondterhelten néztek egymásra, ahogy lassan a lifthez értek. Idegesen fújták ki a tüdejükben rekedt levegőt, ahogy a lift ajtaja egy csengetés után kinyílt, és bíztatón bólintottak egymásnak.

Az épület előtt egy fekete autó parkolt, s a jármű mellett két nő és két férfi állt. Mark torka összeszorult, ahogy tekintete találkozott az egyik férfi, szigorú pillantásával. A férfi rideg külleme egyáltalán nem passzolt fiatalos arcához.

Mindkét srác egyszerre hajoltak meg, ahogy a felnőttek elé értek.

- Mr. Wang, Apám, örülök, hogy újból találkozhatunk. - hallatszódott a szöszi, kissé remegő hangja.

12. Fejezet: Run away together

12. Fejezet: Run away together

Mikor Jackson vissza ért a szobába, megkönnyebbülten tapasztalta, hogy csak egyedül volt. MinKi-hez ment át néhány jegyzetért, és kicsit tartott tőle, hogy itt hagyja a gépét és a telefonját, mert ha Mark meglátta volna a tartalmát, biztosan kiakadt volna. De mivel egyedül tartózkodott a helyiségen, így a kétségei valamelyst elszálltak.

***

Jackson napról napra egyre idegesebb lett. Egy hete... Mark nagyon is megtalálta a videót a gépen. Kurvára végignézte, és kurvára rosszul érintette őt a dolog. Hogy ez hogyan is derült ki? Mikor Jackson másnap leült volna Mark mellé, a szöszi csak egy lesajnáló pillantást vetett rá, és annyit mondott, foglalt a hely. Ami azt illeti ilyen alapon, "az egész asztal foglalt volt". Mikor azonban Jessica akart volna Mark mellé leülni, a fiú csak annyit mondott, "itt Jackson ül". Franc sem értette akkor még, hogy mi baja lehet. Aztán pár óra múlva GD szokatlanul hidegen megjegyezte, hogy Jackson lehetett volna kíméletesebb is. A fekete hajú viszont csak másnap tudta meg a feszült hangulat okát. És rohadt mérges lett, első sorban magára, aztán Jessica-ra, és végül Taemin-re is. Milyen barátnő az, aki a pasija háta mögött valaki mással egyeleg? És milyen bajtárs, vagy esetleg barát az, aki ellopja a társa barátnőjét? Ő pedig milyen ember, hogy képes szenvedni hagyni Mark-ot, amikor nem ez lenne a feladata? De mégis ezt tette, mert egyszerűen nem érezte magát méltónak ahhoz, hogy a szöszi mellett legyen. Mert Mark jobbat érdemelt, az általa keletkezett problémák után, amikről hiába nem tehetett, mégis rajta csattant az ostor. Ami ezt illeti Mark és Jessica még nem szakítottak, és Taemin is gondtalanul járt a gyűlésekre. Mégis, aki azt állította, hogy a szöszi nem változott, Jackson kapásból leütötte volna. Csak ő tudhatta, de a fiú szinte soha sem tartózkodott a szobájukban. Minden éjjel elment, és másnaposan ébredt reggelente. Nem beszélt, és nem csinált semmit Jackson társaságában. A fekete hajúnak már szinte fizikai fájdalmat okozott, hogy így látja a srácot, akit valójában nem is gyűlölt.

A tanároktól is egyre több panasz érkezett. Mark agresszív volt. 

A mai nap pedig a szokottnál is kritikusabbnak számított. 

Szombati nap volt. Általában ilyenkor mentek el bulizni valamerre a srácok, de ezúttal ez nem így történt. Jackson fel-alá járkált a szobájában. Minden porcikáját átjárta a feszültség, ugyanis este kilenc órát ütött az óra, és Mark a mai napon még haza sem tolta a képét. Bár ezen a héten szinte minden este későn érkezett vissza a kollégiumba, félő volt, hogy ezúttal vissza se fog jönni. Ren hiába próbálgatta nyugtatni Jackson-t, egyszerűen semmi sem segíthetett most a fekete hajún. Jessica persze Taemin-nel töltötte az idejét, amitől az ex bandavezérnek felfordult a gyomra. 

Az idő végtelen másodpercekben telt, a mutató őrjítő lassúsággal járt körbe és körbe. Jackson nem tudta mi tévő legyen. Komolyan kezdett megőrülni, a feje mintha szét akart volna robbanni, nyakán látszott a lüktető ér.

MinKi aggódva figyelte a fekete hajút, aki hol egy könyvet vágott a földhöz, hol felrúgott egy széket, hol eltört egy poharat. Az volt a legnagyobb gond, hogy Ren teljesen megértette Jackson helyzetét. Ő is feszült volt, és aggódott Mark-ért, éppen ezért már meg sem próbálta lenyugtatni a fekete hajút.

Percekkel később, a szoba ajtaja hatalmas erővel vágódott ki, és GD száguldott be rajta. Fehér fürtjei ezúttal fekete melírt kaptak, ő maga pedig fekete trikót, bőrdzsekit, láncokkal díszített latex nadrágot, bakancsot, és kendőt viselt, amit a nyaka köré tekert addig, amíg nem rejtette vele el a fél arcát. Csuklóján ezüst karkötők csilingeltek, a trikóját pedig egy szintén ezüst színű kereszt díszítette. Ugyan ez a szimpólum lógott a füleiből is, csak azok piros színben virítottak. Szar sem igazodik ki ennek a srácnak az ízlésén.

GD még Jackson-nál is idegesebbnek tűnt, ami vészjósló fejleményekre utalt.

- Mi történt? - kérdezte Ren, megelőzve a fekete hajút.

- Jonghyun megtalálta Mark-ot. 

***

A fülsiketítő monoton zene, a sok izzadság, alkohol és kölni egyvelegétől bűzlő fiatal, a neoncsövek, a lézerfények, a tömeg... Ilyen volt egy szöuli szórakozóhely, szombat éjszakánként. Már elmúlt éjfél, ami csak megnehezítette Jackson-ék dolgát. A club biztonságiőrét már így is ki kellett játszaniuk, de szerencséjükre Jonghyun jóban volt a nagy emberrel, így végül sikeresen bejutottak.

Jjong ezen a helyen tengette a szombat estéit mint bár pultos, mivel hogy szüksége volt a pénzre. A szülei sosem küldtek neki eleget mondván, hogy álljon a saját lábára a srác. Key is ott volt velük. Talán még őt rázta meg kellően az elmúlt hetek eseményei, mivel ő hatalmasat csalódott Taemin-ben.

Bent csak rosszabbnak tűnt a helyzet. A tömeg teljesen elárasztotta a szűk belteret, és kizárt volt, hogy megtalálják Mark-ot. Jackson kezdett bepánikolni, ahogy a részeg huszonéveseken végignézett. Mit keres a szöszi egy ilyen helyen? Nem illett ide. Ő nem ebbe a világba tartozott. Ilyen mélyre süllyedt volna az önemésztésben? Jackson-ra rohamosan tört rá a bűntudat és összeszorult a gyomra, ahogy erre gondolt. Nem adhatták fel. 

Hajnali egy körül járhatott az idő, amikor az öt jayeseo-s diák balhéra lett figyelmes. Mindegyikükben megállt az ütő, ahogy megpillantották Mark-ot. Egy magas, harmincas éveiben járó pasas tartotta a nyakát. A szöszi hiába erölködött, nem tudott kiszabadulni a kezek fogságából. A férfi valamiért nagyon idegesnek tűnt, és amikor egyet behúzott Mark-nak, Jackson legszívesebben neki ugrott volna. De GD nem engedte őt. Nem kockáztathattak meg egy tömegverekedést. De Jackson-t ez már nem érdekelte, ahogy a következő ütés, Mark arcát érte. A szöszi már nem is ellenkezett, csak rendíthetetlenül fent tartotta a szemkontaktust támadójával. Még ebben a helyzetben is megpróbálta összekapargatni az összes büszkeségét. Mert Mark büszke teremtés volt. Ekkor még egy ütés indult el Mark arca felé, amikor a férfi keze hírtelenjében megállt a levegőben, arcára pedig félelem ült ki.  Jackson a férfi tekintete irányába fordította a fejét, aztán ő is teljesen lesápadt.

A tömeg legszélén Zico állt, kezében egy fémcsővel, hosszú fekete bőrdzsekiben, szájából egy szál cigaretta lógott ki, mögötte pedig, vagy tizenkét Sayeo-s bandatag állt. A levegő megfagyott. 

Jackson elkönyvelte magában, hogy most elég szépen el fogják őket verni, ekkora túlerővel, magában pedig már átkozta is Zico-t, hogy pont egy ilyen kritikus helyzetben kell neki balhét szítani.

A Sayeo-s bandavezér szórakozottan vette ki a szájából a füstölő rudat, majd tekintete Jackson-ra vándorolt, aki kezdett rosszul lenni a tekintetek kereszttüzében, ahogy Mark is kiszúrta őt.

Ám ami ezután történt, arra senki sem számított. Zico, fejével az ajtó felé biccentett, és csak annyit tátogott; "fussatok". 

Elszabadult a káosz. A férfi elengedte Mark-ot, aki köhécselve Jackson-hoz rohant, miközben a férfi mögött, bőrdzsekis alakok keztek sorakozni.

A fekete hajúban pedig minden realizálódott, csak azt nem értette...

MI A FASZT CSINÁLT MARK, HOGY ÖSSZETŰZÉSBE KEVEREDETT A SZÖULI MAFFIÁVAL?!

De már nem volt idejük ezen gondolkodni, GD határozottan lökte a két srácot a bejárat felé, bár Mark nagyban ellenkezett mondva, hogy a bandavezérnek a csapattal kell maradnia. De se Key, se GD nem engedte meg ezt nekik, Jonghyun pedig szabályosan kirúgdosta őket.

Jackson pedig jobb ötlet híján karon ragadta a kába szöszit, és futni kezdett vele a biztos cél felé. A kollégiumba most tuti nem mehettek, túl kockázatos lett volna, így Jackson jobbnak látta, ha a banda székhelye felé veszik az irányt. Nem az volt a legkényelmesebb hely az éjszaka átvészeléséhez, de még mindig jobb döntés volt oda menni mint bárhova máshova. Egész út alatt fogták egymás kezét, pontosabban a fekete hajú szorongatta Mark csuklóját, de fel sem tűnt neki. Se a buszon, se a metrón, se a parkolóház felé tartva. Ahogy távolodtak a belváros zajosabb részétől, az út, fokozatosan vált egyre kellemesebbé. Hűvös volt az idő és száraz, a járdákat már beterítették a lehullott falevelek. Rohamosan közeledett az ősz vége, ami egyet jelentett egy korszak lezárásával is.

Jackson próbált nem gondolni arra, hogy mi történhetett a többiekkel, vagy hogy Zico milyen szándékkal segített nekik. Ez önzőségnek, sőt, talán gyávaságnak hangozhat így elmesélve... De a tehetetlenség bilincse ott volt a karjukon, szorosan tartva azokat. Tudták, hogy ez a ma éjszakai esemény, egy szükséges lépés volt ahhoz, hogy a bilincs eltűnhessen, és hogy legközelebb Mark legyen az, aki a banda élén áll, hogy más csapatokat segítsenek ki a bajból, vagy esetleg egymást.

A törzshelyhez érve, Jackson előkereste a lakat kulcsát, hogy ki tudja nyitni a hatalmas alumínium ajtót, amit később szereltek csak fel együtt, hogy ne maradjon védetlen a hely. 

Ahogy beléptek a helyiségbe, orrukat megcsapta a jellegzetes "illat", és egyszerre sóhajtottak fel megkönnyebbülten. Bár eléggé hideg volt odalent, de pont ezért volt jó, hogy hoztak mindenféle pokrócokat, szivacsokat, matracokat a tagok. Jackson és Mark együtt terítettek le két matracot a földre, szorosan egymás mellé, és az összes pokrócot összehordták, ami a környezetükben volt.

 Ezután Jackson rágyújtott. A füst komótosan tekergett a levegőben, ahogy a beszűrődő holdfény, és a kis éjjeli lámpa megvilágította. Percekig csak néma csendben ültek, hallgatva az éjszaka neszeit, mikor Jackson megtörte a csendet.

- Sajnálom ami történt. - mondta könnyedén, mégis hangjából áradt a melankólia és az őszinte megbánás. A fekete hajú csak most nézte meg csak igazán Mark-ot, ahogy felé fordult. Teljesen elállt a lélegzete, a szíve pedig hatalmasat dobbant. Mark gyönyörű volt. A fehér trikója tökéletes összképet alkotott szőke tincseivel. Szemei megvillantak a fényben, akár egy macskának. Jackson szíve hatalmasat dobbant, és arcát elöntötte a forróság. 

- Most már igazából lényegtelen. - vonta meg a vállát Mark, majd komoly pillantást vetett Jackson-ra. - De miért nem mondtad el? 

- Nem tudtam hogyan tálaljam. Féltem, hogy összetörsz... Mégjobban. - sütötte le a tekintetét a fekete hajú, ahogy meghallotta Mark ironikus kacaját.

- Ezt akarod beadni azok után, hogy...

- Nagyon jól tudom mit csináltam. - vágott a szavába kissé ingerülten Jackson. - Nálam jobban senki se tudhatja. Amit tettem megbocsájthatatlan, és nem kérem, hogy ne foglalkozz vele. De Mark, én tényleg sajnálom. - a szöszi hitetlenkedve rázta meg a fejét.

- Ne hazudj nekem, Jackson Wang! Ugyan miért sajnálnád?

- Azért mert szeretlek te világ barma! - ezt a mondatot már szinte kiabálva mondta el a fekete hajú. Hangja visszaverődött a falakról, hogy aztán az egész helyiség csöndbe burkolózzon. Mark percekig nem szólt semmit. Csak hitetlenkedve ült, arcán érzelmek zavaros egyvelege tükröződött.

- Ha az ember szeret valakit... Annak nem árt. - mondta végül alig hallható hangon a szöszi, mire a fekete hajú megrázta a fejét.

- Ha az ember egy olyan valakit szeret, aki az ellensége volt, gyakran összekeveri a szeretetet a gyűlölettel.

- Nem hiszek neked. - mondta Mark, ahogy lassacskán bezárták a maguk közti távolságot. Ajkaik néhány miliméternyire voltak már egymástól.

- Pedig nem hazudok. - mondta Jackson, ahogy a köztük lévő űr eltűnt, mikor végre egyé váltak. Nyelveik érzéki játékba kezdtek, harcoltak a dominanciáért, a saját igazukért. Abban a csókban minden benne volt, ami azzá tette őket akik:

hűség, bizalom, bátorság, makacsság, tisztelet, büszkeség és a fájdalom.

Aznap éjjel Jackson tényleg nem csak a rábízott feladat miatt csókolta meg Mark-ot. Még nem tudta biztosan mit is érez a szöszi iránt, de szüksége volt rá. 

Aznap éjjel GD, Key, Jonghyun és Ren egy oldalon álltak az ellenségeikkel, csakhogy kiálljanak a barátaikért, és hogy megvédjék őket a további sérelmektől. Tudták, hogy csak így van lehetősége a két vezérnek rendeznie a kapcsolatukat.

Aznap éjjel Jessica Taemin-nél aludt, ezzel teljesen megszégyenítve és földbe tiporva az így is halott kapcsolatukat Mark-al. Az ő történetük ezennel lezárult, hogy új fejezettel kezdődjön egy másik.

Aznap éjjel valami meghalt, valami pedig új életre kelt, de a legfontosabb csak az az idióta fekete hajú, és az a hülye szöszi volt, akik egymást ölelve aludták az igazak álmát tudva, hogy ezek a lopott órák együtt, csak az övéké voltak.

11. Fejezet: Feltüzelve ZiBomb Extra

11. Fejezet: Feltüzelve

ZiBomb EXTRA

Zico POV

Már fél kettő múlt és én még mindig bent rohadtam az iskolában. Komolyan elegem volt már az egészből, hiába aludtam ki magamat a duplamatek alatt. Ami azt illeti a koreait meg az idegennyelvet is szívesen átbóbiskoltam volna, de drága egyetlen padtársam Kyung, ezt nem tette lehetővé. Folyton bökdösött, meg esetenként bokán rúgott, mire én kapásból felborítottam a székét. Ilyenek voltunk mi, legjobb barátok. Amúgy Kyung néha rohadt idegesítő tudott lenni. Hiába volt ő tulajdonképpen a jobb kezem, sajnos mindig mindenben igaza volt. Idegesített ez a tény, mert általában mindig azok a dolgok váltak be előbb, amik inkább negatívnak számítottak. Gondolok itt például arra az esetre, amikor hülyeségből egy vödör benzinből betűket festettünk az aszfaltra, hogy milyen fasza lenne már, ha készítenénk egy lángoló feliratot. Kyung már előre megmondta, hogy ennek nem lesz jó vége, amiből az lett, hogy felgyújtottuk L.Joe apukájának a kocsiját. 

Mindenesetre visszatérve az előző témához, már igazán vége lehetne ennek a nyomorult órának. A csengő hangja kész megváltásként visszhangzott a terem redvás falairól, én pedig mint aki jól végezte a dolgát, kisétáltam a teremből. Nem mondom, hogy jó szemmel néztek rám a folyosókon. A kinézetem már eleve kihágást jelentett volna normális esetben, csak mivel éltanulónak számítottam, szegény tanároknak el kellett harapniuk a nyelveiket, hogy nehogy beszóljanak. Nem az volt a gond, hogy nem hordtam az egyenruhát, mert hordtam, csak általában mindig feldobtam valamivel. Arany láncokkal, rolex-el, vagy előző évben levágtam az öltönyöm ujjait. Az ofőm majdnem szív infarktust kapott. A hajamhoz már hozzászoktak, annyi tiszteletet azért hagytam nekik, hogy legalább felfogom a kihidrogénezett rasztáimat, csakhogy érezzék a törődést. Ma délután amúgy MinHyuk-kal terveztünk bemenni a városba. Helyesbítek... Ma este. Délután semmi izgalmasat nem tudtunk volna csinálni, az éjszaka volt a mi terepünk. Csak kevesen tudták rólunk, de hivatalosan mi egy párnak számítottunk azzal a szerencsétlennel. Hosszú sztori, még tavaly történt, és mindketten kurvára be voltunk tépve, de végülis összejöttünk. Nyolc felé járhatott az idő, mikor a kollégium előtt állva vártam Hyukie-t, hogy végre idetolja a formás hátsóját. Ő nem volt kollégista, a nővérével lakott egy nagyobb panelban. Bevallom nem szívesen ácsorogtam ilyenkor a lehülő félben lévő levegőn, de őfelsége a királynő, nem óhajtott megérkezni. Nagyjából tizenöt percet kellett még várnom, mire megpillantottam közeledő alakját. Mosolyogva léptem oda hozzá.

- Sex bomb, sex bomb, oh a sex bomb...

- Kuss! - szakította félbe az éneklésemet, feledtébb kedves módon. Oh Minhyukie... Ennél kedvesebb nem is lehetnél. Nem voltunk az a "hú de romantikus" pár. Kívülről pedig inkább Kyung-gal nézhettünk ki úgy, mintha viszonyunk lenne, ha már shippes kedvében van az ember. Bomb-al amúgy nehezen lehetett megtalálni a közös hangot, elég csendes gyerek volt, és előbb járt a keze mint a szája. És most ne a perverz verzióra gondoljatok! Zsebre dugott kézzel szeltük át a megvilágított utakat. Szöul belvárosa csak most kezdett éledezni, és nagy volt a kísértés, hogy betévedjünk valami sztriptízbárba, de most MinHyuk-kal töltöttem az estét. Mondanom sem kell, orrba-szájba csaltuk egymást főleg lányokkal, de azért mi mindig ott voltunk egymásnak, és valahol mégis csak szerelmesek voltunk egymásba. Csak nem köteleztem őt hűségre, és ez kölcsönös is volt. De MinHyuk-nál soha sem találtam jobb partnert. Lehet azért, mert hozzá érzelmi szálak is fűztek, fasz tudta. Egyszerűen a vele töltött idő alatt, valahogy jól éreztem magam, és nekem ez elég volt egy kapcsolathoz.

Nem igazán beszéltünk egymással, csak sétáltunk egymás mellett, némán, néha meg-meg állva egy téren, vagy egy boltnál, esetleg vettünk egy fagyit is. Ilyenkor láttam B Bomb-on, hogy igazán próbálkozik, hisz amikor kevesen voltak körülöttünk hozzám bújt, vagy megfogta a kezem, bár általában rögtön el is engedte. Én pedig nagyon értékeltem az efféle próbálkozásait. Nagyon aranyos volt tőle és mindig mosolyt csalt az arcomra. 

Hírtelen, mindketten megtorpantunk, és fejünket balra fordítottuk, amikor is megpillantottuk a Mennyország üvegajtaját. Határozott pillantást vetettünk egymásra, azzal be is léptünk mindenidők legfaszább játéktermébe. Volt itt minden, a legkezdetlegesebb játékoktól kezdve a legmodernebbekig, lövöldözős, harcos, táncos vagy akár zenegépek is. Kiváltottunk néhány zsetont azzal el is kezdődött az orgazmusok egyvelege. Legelőször egy régebbi, hagyományos küzdőjátékkal kezdtünk, ahol Hyukie sikeresen legyőzött. Hiába követeltem visszavágót, ő nem engedte meg, bár szerintem félt, hogy másodjára el lesz verve. Ezután egy szimulátorba ültünk be. Én személy szerint rohadtul élveztem, de Hyukie majdnem kidobta a taccsot a gép folytonos rángatózásától. Majdnem az egész estét ott töltöttük, és rengeteg játékon végig mentünk. Nem kis összeget hagytunk végül ott mikor eljöttünk, de rohadtul megérte. Mire elhagytuk a játéktermet már tizenegy is elmúlt, mégis a város olyan élénk volt, mint nappal soha. A fiatalok eláraztották az utcákat, a sikátorokban fekete kereskedelem zajlott, de ez minket nem érintett. Sajnos még kiskorúak voltunk, így nem tudtuk magunkat beügyeskedni a casino-ba, ami nekem hatalmas tragédiának számított, de Bomb csak lelegyintett és rángatott tovább. Már kibaszottul fáradt voltam, és kezdtem nyűgös lenni, így MinHyuk-ot nagy nehezen berángattam egy hotelbe. Egy felső szintes szobát vettünk ki tökéletes panorámával a városra. A berendezés ízléses volt, a mahagóni ágyon kívül fehér fabútorok; egy szekrénysor, egy franciaágy, két éjjeliszekrény, és egy fotel képezte a szoba kellemes kompozícióját. Fáradtan dőltem el az ágyon és hunytam le a szemeimet. Nem tudom mi fárasztott le ennyire, holott még az órákon sem figyeltem. Arra lettem figyelmes, hogy a matrac besüppedt mellettem. Fél szemmel Bomb-ra sandítottam, majd egy hírtelen mozdulattal magam alá tepertem. Hyukie rosszallóan nézett rám, mire én egy puszit nyomtam az orra hegyére, mert rohadt aranyosan nézett ki. Én pedig rohadt kanos voltam. Hosszasan megcsókoltam, mire ő tétovázva ugyan, de megadón ejtette le állát, hogy nyelvemet átengedje. Mindig amikor MinHyuk-ot csókoltam, valami furcsa, megmagyarázhatatlan érzés kerített hatalmába. Mindig valami újat mutatott nekem, valami mást.

- MinHyuk... - suttogtam kéjtől rekedtes hangon, mire éreztem, hogy megremegett. Nyakához hajolva megszívtam a puha hámréteget, mire halk sóhajokat kaptam válaszul. Kezeit nyakam köré fonta, úgy húzott egyre közelebb magához. Végig nyaltam arcélén, majd ismét ajkait támadtam le. Nyelveink édes játéka minden idegemet felborzolta, ahogy elkezdtem kigombolni mindkettőnk nadrágját. Megszabadítottam magunkat a fölöslegessé vált felsőrészektől, majd mellkasára hajolva, nyelvemmel kényeztettem őt. Azok az elfolytott nyögések, teljesen feltüzeltek. Bomb hangja a világ legtökéletesebb dallamaként csengett a füleimben.

Megszabadítva magunkat az alsóneműinktől, most már ádámkosztümben térdeltem ismét felé. Hyukie kipirult, szemei kéjesen csillogtak. Egész festői látványt nyújtott a sápadtkás megvilágításban, ahogy ajkai rubintokként vöröslöttek. Lassan kezdtem beléhatolni. Nem pocsékoltam időt az előkészületekre, B Bomb úgymond már "hozzászokott" a méreteimhez. Ehhez képest fájdalmasan sikkantott fel, ahogy egy hírtelen mozdulattal teljesen kitöltöttem őt belülről. Forró volt és szűk, ami teljesen megőrjített, és hatalmas sóhajra kényszerített.

Lassan kezdtem benne mozogni eleinte, majd fokozatosan kezdtem egyre gyorsulni, mikor egy nagyobb lökésnél, Hyukie háta ívbe feszült, és hatalmasatt nyögött.

- Hyung! Igen!!! Ott! - zihálta, én pedig újra és újra eltaláltam benne azt a pontot, csakhogy ismét hallgassam tökéletes hangját.

- Hyung... Annyirah jó vagyh... Ez... Kurvah jó! - eredt meg a cicám nyelve. Egyre közeledtünk a csúcshoz, így én is gyorsítottam, majd az orgazmus pillanatában alsó ajkába harapva, egyszerre mentünk el. Mellé feküdve magamhoz öleltem, és magunkra húztam a takarót. Egy csókot nyomtam a tarkójára, majd egyenletes szuszogását hallva, mosolyogva hunytam le a szemeimet. Szerelmes voltam. Rohadtul szerettem őt, és ez minden egyes alkalommal egyre erősödött bennem. Nem hiszem, hogy valaha el tudnám őt engedni. Ha pedig mégis megtenném, egy részemet biztosan magával vinné.

10. Fejezet: A macska és a kutya

10. Fejezet: A macska és a kutya

10. Fejezet

Jackson a térdén dobolva ült a banda székhelyén, a zöld bőrgarnitúrán. A levegőben dohány szaga terjengett, mely teljesen betöltötte a levegőt. Ma csak páran voltak jelen a csapatból, mondhatni egy kisebb, zárt gyűlés zajlott. Jelen volt GD, Taeyang, Key, Jonghyun, Jungkook, Hoseok, BamBam, Kevin és Ren, aki Jackson jobbján foglalt helyet az ülőalkalmatosságon. Zelo feladata volt gondoskodni arról, hogy Mark véletlenül se tegye be most a lábát a székhelyükre. Mindenki tudta, hogy Jackson milyen ideges. Egy hét telt el a kirándulás óta, s a helyzet csak egyre bonyolódott, ugyanis Taemin valóban kezdett átpártolni a Sayeo-s bandához, ami rosszat sejtetett. Jessica eközben persze mindultalan kavart Mark-kal is, így GD sejtése beigazolódni látszott: Zico be próbál jutni a csapatba, méghozzá úgy, hogy Taemin-nel eltiporja Mark-ot az útból. Igazából meg lehetett ezt akadályozni, és bár Jackson el is határozta magát, hogy tenni fog az ügy érdekében, a kép még mindig ott volt a telefonján, de a szöszi még nem láthatta. Bár Jackson igyekezett közelebb kerülni Mark-hoz, például megesett az is, ha Jessica le akart a szöszi mellé ülni az ebédlőben, a fekete hajú a maga mentalitásával elküldte őt, mondván, hogy az ő szobatársa. És ilyesmiket rendszeresen csinált, egyre többször amit Mark, nem tudott hova rakni. Nem értette, hogy Jackson miért kezd el hírtelen közeledni felé, ha Jessica a közelben volt, ám amikor csak ketten tartózkodtak például a szobájukban, a fekete hajú szóra se méltatta a szöszit. Az igazat megvallva, Jackson sem igazán tudta, hogy hogyan tálalhatna ki Mark-nak. Nem mondhatják el neki Zico taktikáját, azzal csak nagyobb bajt okoznának. Bazi nehéz volt úgy cselekedni, hogy Jackson már nem volt vezető, hiába tartották egyesek még mindig annak. Zico már nem tekintette annak, épp ezért gondolta, hogy a Sayeo-s bandavezér, számít majd az ellentámadásra, akár bosszúból.

Na és persze pont ezért volt ma összehívva ez a megbeszélés. Jackson alig akarta beismerni, de szüksége volt a segítségre. A fekete hajú még mindig nem bírta feldolgozni, hogy mi a feladata a szöszivel, de leginkább ez érdekelte a legkevésbé. Ki kellett játszania Zico-t, és sajnos semmilyen lehetősége nem volt arra, hogy ezt úgy tegye meg, hogy Mark ne sérüljön. Ki kellett használnia a srácot. Normális esetben nem érdekelte volna ez annyira, de akármennyire is ellenkezett, valamennyire megkedvelte Mark-ot. Maga sem tudta miért, és a legijesztőbb az volt a dologban, hogy GD mindenről tudott, s olykor, csak sejtelmesen mosolyogva nézte, ahogy Jackson próbálkozik. A fekete hajút néha totálisan kirázta a hideg, a rangidős viselkedésétől. De hálás is volt neki, mert GD ott segített ahol csak tudott, s szívügyének tekintette a banda sorsát.

- Szóval, Jackson... Pontosan mikor is terveztél kitálalni Mark-nak? - kezdte a beszélgetést, Key. A fekete hajú unottan megvonta a vállát.

- Passz.

- Lehetőleg minél előbb kellene rá sort keríteni, mert Taemin egyre jobban oda van a főnök csajáért. Elvakítja a szerelem, és mind tudjuk mi lesz ennek a vége. - mondta BamBam.

- Tudom, basszus de gondoljatok már egy kicsit bele a helyzetembe! Nektek mikor kellett homárt játszanotok, és szétszakítani egy párt? - háborgott Jackson, habár pontosan tudta milyen ostoba kifogást talált ki.

- Éppen ezaz, Wang. Tökéletesen bele tudjunk magunkat képzelni a helyzetedbe. Pontosan ez az oka annak, hogy nem értjük miért nem cselekedtél még. - folytatta Key.

- Szalad az idő, Jackson. Nem halogadhatod örökké a dolgot. Bele kell vágnod míg mielőtt túl késő lenne. - jelentette ki Taeyang, miközben meggyújtotta a szájában tartott dohányt. A cigaretta szaga pillanatokon belül elárasztotta a hűvös épületet, s egyfajta nyugodtságot idézett elő a kedélyekből.

- Elmondom mi legyen, Jackson-ah. - szólalt meg percekkel később GD, mire mindenki elhallgatott a helyiségben, ami ijesztőn hatott a levegőben egyre növekvő feszültség miatt. - Természetesen egyikünk sem szeretné, hogy Mark összetörjön, de kénytelenek leszünk ennyi áldozatot hozni a bandáért. Érte. Érted. Értünk. - Jackson nem szólt semmit. Utálta a jelenlegi helyzetet, és pontosan azért, mert meg volt kötve a keze. A szöszi mindenképpen megégeti magát, akármilyen eszközhöz is folyamodnak, de hiába gyűlölte őt a fekete hajú, nem akart neki szánt szándékkal fájdalmat okozni. Pedig jelenleg pont erre készültek. Ráadásul egy érzékenyebb területre tapintva, a társaival együtt. Valamiért árulónak, és aljasnak érezte magát ezért, akár mennyire is jó cél érdekében teszi majd azt amit.

- Nagyon egyszerű stratégia Jackson-ah, pont az agyiszintednek megfelelő. - mosolygott GD. - Ma este megmondod Mark-nak, hogy komolyan el szeretnél vele beszélgetni Jessica-ról, és arról, hogy valójában azért viselkedtél úgy ahogy, mert szereted őt! Világos?

- És mi van ha nem hajlandó beszélni velem? - horkant fel karba tett kézzel Jackson, habár tudta, ez a lehetőség majdhogynem teljesen kizártnak tűnt jelenleg, mégis, a fekete hajú úgy érezte, most mindenbe bele akar kötni.

- Akkor majd mi gondoskodunk a dologról... - mosolyodott el Jungkook. - Te csak tedd a dolgod, Hyung és bízd ránk a többit!

***

Mark az iskola tetőjén dekkolt, egy zacskó csipszel és kólával felszerelkezve. Nem nagyon akart még visszamenni a koleszba, és a menzára sem igen volt kedve lemenni, tekintve, hogy Jackson egyre furábban viselkedik vele társaságban. Mintha... Féltékeny lenne. De ez azért is tűnt hülyeségnek, mivel a fekete hajú, amikor kettesben voltak, teljesen ignorálta a jelenlétét. Mark már kezdett beleunni a helyzetbe, és igyekezett minél jobban elkerülni a szobatársát. Így viszont egyre többet találkozott Jessica-val, és úgy érezte, képes tovább szeretni a lányt. Sok időt töltöttek együt, és olyan oldalát is megismerte Jessica-nak, amit senkinek sem mutatott eddig meg az iskolából. Mégis, olyan volt számára, mintha egy része kiszakadt, vagy legalábbis meghalt volna. Jackson eltulajdonított valamit akkor, amikor jóban voltak. Mark komolyan jól érezte magát a fekete hajúval. Nem kellett színészkednie, nem kellett finomkodnia a társaságában, csak a saját makacs, és arrogáns személyiségét kellett adnia. Tényleg úgy tekintett rá, mint egy társra. De azóta az alkalom óta... Nem tudta mit gondoljon. Hiányzott neki Jackson, mégis olyan volt, mintha valamennyire még mellette lenne. Se vele, se nélküle. Kezdett már ettől begolyózni, de a kialakult patthelyzet ellen semmit sem tehetett. 

Belekortyolt az üdítőjébe, miközben leült egy padra, majd kibontotta a csipszet is. Még mielőtt feljött volna ide, megkérdezte Zelo-t, hogy nem akar e hozzá csatlakozni, de a srácnak más tervei voltak. Jessica elméletileg valami továbbképzésre ment, így Mark kénytelen volt egyedül töltenie a rendelkezésére álló időt. 

Miután magába tömte a szénhidrátdús élelmet, el is indult, de esze ágában sem volt a kollégiumba menni. Már éppen ideje volt, hogy kicsit kikapcsolódjon. És erre a táncedzés megfelelő alkalom volt. A stúdióhoz érve átvette az edzőruháját, majd a tanár megérkeztével neki álltak a nyújtásnak, bemelegítésnek. Ezen az órán átvették a meglévő koreográfiákat. A félévzáró egyre közelebb volt már, és Mark mindennél izgatottabban várta az előadást. Miközben táncolt, teste ellazult, agya rákapcsolódott a zene egyenletes ütemére, s végtagjai teljes harmóniába kerültek vele. Mikor Mark táncolt az olyan volt, mintha angyalok szemléltetnék földöntúli képességeiket. A szőke rendelkezett azon képességgel, hogy átadja a közönségnek annak az élvezetnek egy részét, amit ő érzett a táncparketten. Valósággal magával ragadja az embert, s ahogy nézi őt, megszűnik a külvilág.

Edzés után, a tanár magához intette Mark-ot, miközben belekortyolt az üveg ásványvizébe.

- Mark-ah, hogy haladsz a lépésekkel? - kérdezte kedvesen mosolyogva, a férfi.

- Köszönöm hyung, egészen jól. Bár van még egy-két lépés amit ki kell dolgoznom. - vakargatta meg zavartan a tarkóját a szőke. A tánctanára egyike volt azoknak a különleges személyeknek, akiket Mark teljes mértékben tisztelt.

- Ezt örömmel hallom. Viszont szerettem volna valamiről beszélni veled. - folytatta a férfi. - Nem rég kaptam egy levelet egy szöuli egyetemről. Azt írták esélyes vagy az ösztöndíjra. - a szőke értetlenül ráncolta a homlokát. - Ne vágj ilyen képet Mark-ah! Tudtommal nem vagy rossz tanuló, és remek eredményeket is érsz el pár iskolai megmozduláson. Teljesen érthető, hogy emellett a te tehetségeddel esélyes vagy az ösztöndíjra, a Sogin tánckarára.

- A... Sogin tánckarára? - kerekedtek el Mark szemei. Álmában sem gondolta volna, hogy pont őt pécézi majd ki magának ez az iskola. A Sogin nagy múlttal rendelkezett, egy nagyon előkelő helynek számított, magas követelményekkel és remek statisztikával. Bár Mark-nak megfordult a fejében, hogy oda menjen tovább tanulni, de a magas tandíjat, még az ő szülei sem fizették volna, hiába származott jó módú családból.

- Így van. - bólintott vigyorogva a tanár. - Eljönnének megnézni a félévzáróra, és az alapján eldöntik, hogy mi legyen. Hagyok neked egy kis gondolkodási időt mielőtt döntesz, hogy elfogadod e vagy sem az ajánlatot, viszont ez egy nagyon nagy lehetőség, Mark. A Sogin nem osztogat csak úgy ösztöndíjakat akárkinek. Jól fontold meg a döntést! - mondta a férfi, azzal útjára eresztette a megszeppent szőkét, akinek ezek után egész visszafele úton, ezen kattogott az agya. Nagy lehetőséget kapott, és nem látott akadályt, hogy miért ne élhetne vele. Viszont félt is. Félt felnőttként döntést hozni, félt, hogy már most egy lapra kell fektetnie a sorsát, holott még annyira messze volt az érettségi. A kollégiumba érve, eszébe jutott, hogy teljesen megfeledkezett Jackson-ról. Mielőtt belépett volna az ajtón, elgondolkodott. Valóban be kellene mennie? Nem lenne jobb, ha Jessica-nál töltené az éjszakát? A fenébe is, de akkor előre szólnia kellett volna, hogy ne zavarja őket, a lány szobatársa. Kelletlenül nyitott be a nyílászárón, azonban nagy meglepetésére, a szoba üres volt, s a mosdó felől sem szűrődött ki semmi féle hang, ami élet jelet adott volna Jackson-ról. Mark megkönnyebbülten lépett be a küszöbön, majd dobta le magát az ágyára. Pár percig csak feküdt, és nem gondolkodott semmin. Igazán fáradtnak érezte magát, a lelkét pedig tonnányi teher nyomta, amiktől már nagyon meg akart szabadulni. Nem akart rosszban lenni a szobatársával, aki ki nem állhatta őt azért, mert meggondolatlanul cselekedett. Akaratlanul gondolt vissza arra a csókra, s a rossz emlék ellenére, keserédes érzés telepedett a szívére. Teste beleremegett ahogy vissza gondolt arra a bódító csókra, a fekete hajú szájának az ízére, az illatára... Úgy ült fel az ágyon, mintha csak parázsba feküdt volna. Hogy gondolhatott ilyenekre? Ez az állapot teljesen elveszi az eszét. Már éppen indult volna el a fürdőszobába, hogy lezuhanyozhasson, fogat moshasson, és végre lezárhassa ezt a napot. De mielőtt ezt megtehette volna, megpillantotta Jackson bekapcsolva hagyott gépét, és hozzá csatlakoztatott telefont. Elfogta a bűnös kíváncsiság a tiltott gyümölcs iránt, és magának önkontrolt nem parancsolva, megnyitotta az éppen betöltött videófile-t, amit a fekete hajú rakott át a telefonjáról. Mark szíve hatalmasat dobbant, ahogy lepörögtek előtte a képkockák. Úgy érezte, minden ellene fordult...