9. Fejezet: Ellenségből szerető

9. Fejezet: Ellenségből szerető

9. Fejezet

Három nap telt el a kirándulásból, és Jackson-ban egyre jobban növekedett a bűntudat. Mark-al sikerült lerendezni a dolgokat legalábbis az ő olvasata szerint. Nem konkrétan a szöszivel voltak megoldva a problémák, hanem a pletykával kapcsolatban, miszerint ő és Mark csókolóztak. Azt viszont még mindig nem tudták, hogy Taemin miért csinálta azt amit, de Mark nem is igazán foglalkozott vele. A szöszi amúgy megint úgy viselkedett mindenkivel mint eddig, és ez a többiek részéről is kölcsönös volt. Jackson-nak pedig hánynia kellett az ilyen képmutatástól. Hogy tudott mindenki úgy viselkedni, mintha az égvilágon minden renben lenne? Konkrétan elbaszták Jackson és Mark eddigi töretlen büszkeségét. De ettől függetlenül a fekete hajú sem tett másképp. Játszott, eljátszotta, hogy semmi sem történt, és ezért saját magától is undorodott.

De nem beszéltek egymással. Jackson ugyan elgondolkodott azon, hogy beszél a szöszivel a történtekről, de makacs jelleme révén, ilyenre nem esett sor. Mondjuk Mark sem igazán erőltette meg magát a beszélgetést illetőleg, de mindketten tudták, hogy rövidesen ha tetszik ha nem, meg kell tenniük a szükséges lépéseket. Márcsak azért is, mert szobatársakként, nem igazán volt más választásuk.

Reggel volt. A mai program szerint elmentek Llukba kirándulni, majd délután fürdés és este az egész osztály elment a sziget legelőkelőbb szórakozóhelyére, a Son Amar-ba. Jackson-nak semmi kedve nem volt ehhez az egészhez, a több órás autóúthoz a szerepntin utakhoz, az idióta osztály és évfolyamtársaihoz. De nem maradhatott ki a mai programokból, mint az utóbbi két napban. Már nem találhatott ki több kifogást, mert az egy kicsit feltűnő lett volna. Így aztán a kis emésztő szünetben, ami a reggeli és a kirándulás közé volt beszorítva, elvonult cigizni a szálloda mögé. Egy ideje már nem gyújtott rá, és egy ideig hitt is benne, hogy le tud szokni, de akkorra már bőven letett erről a lehetőségről. Szüksége volt a dohányra, a nikotin káros, mégis nyugtató hatására. Csak nézte, ahogy a füst komótosan tekereg a levegőben, majd elvegyül a széllel és semmi sem marad belőle. Múlandóság. Ez az egy dolog lebegett Jackson szemei előtt, míg azalatt a kis szünet alatt, ő négy szálat simán elpusztított. Mire észbe kapott, már mehetett is vissza a többiekhez. Komótosan nyomta el a csikket, majd ráérősen indult vissza a csoporthoz, akik már a busz mellett sorakoztak. Nem törődöm módon állt be a sor legvégére, majd a buszon Ren mellé ült le, a lehető legtávolabbra Mark-tól. Mégis, egész végig a Szöszit fürkészte, aki pár sorral előttük ült, és nagyban beszélgetett Zelo-val. Jackson, maga sem tudta miért, de ideges lett, ahogy a két srácot nézte. Tenyerét a szájához emelve tanulmányozta a jelenetet, de egyre csak nőtt a feszültség körülötte, és az aurája vészjelzéseket küldött MinKi-nek, aki azzal a lendülettel bele is rúgott a fekete hajú bokájába.

- Hogy szart volna szájba a tetves télapó! Baszd meg Ren!

- Wang, moderálja magát! - szólt hátra figyelmeztetőleg Mrs Kim, a kissé hangos felkiáltásra.

- Köszi Jackson, én is szeretlek. - fintorgott a hosszú hajú. - Mondd, meddig fogsz még rajta kattogni? - bökött fejével a szöszi irányába.

- Franc sem kattog azon a kis... - de nem tudta befejezni a mondatot, mert Ren ismét belerúgott a bokájába. Ugyan már, az elég szánalmas, ha már magának is hazudni próbál. Így aztán az út többi részét inkább beszélgetéssel, vagy zene hallgatással töltötték. Lluk varázslatos hely volt. A kolostort ahova mentek, sűrű erdő vette körbe, a kabócák hangja megtöltötte a csendet, s elvegyült a madarak csiripelésével. Meleg volt, de mégis fújt némi lágy szellő, ami üdítőként hatott a felforrósodott bőrnek. Mark egy pillanatra lehunyta a szemét, és mélyet szippantott a friss levegőből, mely a szöuli szmog után, gyógyír volt a tüdejének. A kolostor nem lehetett túl nagynak mondani, mégis csodaszépnek tűntek a régi, barokk stílusú freskók és szobrok, melyek díszessé tették az épületet. Mark-ot mégis a kert fogta meg igazán. Nem volt otthon a keresztény vallás terén, így a kolostor azon része, nem annyira ragadta magával, mint a kis hátsó kert, ahol a karcsú kövesutak mentén, katona rendben álltak a fák, és a szebbnél szebb virágok. Minden egyes út egy pontba futott össze középen, egy kőből készült szökőkúthoz, melyet bár megszaggatták az idő vasfogai, de mégis ugyanolyan büszkén csordogált benne a víz mint többszáz évvel ezelőtt, tudva a dolgát, amit a régi idők emberei bíztak rá. Mark maga előtt látta a szerzeteseket, ahogy ebben a kertben sétálgatnak, olvasgatnak, vagy csak nézelődnek, majd visszatérnek a kert melletti agyagból és kőből tapasztott szobácskájukba. A szöszi imádta az efféle régi dolgokat, imádta azt képzelni, hogy ő is abban a korban él, és valósággal lenyűgözte a tény, hogy ahol ő most éppen állt, ott valaha emberek éltek, sokkal de sokkal régebben. Mégis megadatott a csoda, hogy ennyi idő elteltével is itt állt ez a hely, a semmi közepén. Mark nagyon élvezte a kirándulást, bár nagy részt egyedül volt, mivel Zelo időközben csatlakozott Kevin-hez, Jessica meg valahol máshol sétálgatott a sorban, Taemin-nel. De nem is igazán zavarta ez a szöszit. Néha szeretett együtt lenni a gondolataival, a saját világában. És ezzel nem csak ő volt így. Jackson, a szöszihez hasonlóan elmerült a gondolataiban, és egymagában élvezte a kis túrát, ami végeredményben nem is volt olyan rossz, mint ahogy azt gondolta. Miután körbe járták a kolostort, mindenki kapott egy fél óra szünetet, mielőtt vissza indultak volna. Jackson, csak hogy elüsse valahogy az időt, az ajándékbolt felé vette az irányt. Sorra végig nézte a szebbnél szebb, kézzel faragott hűtőmágneseket és kulcstartókat, a festményeket, a pólókat, de semmi nem fogta meg úgy igazán, hogy meg is vegye. Ám éppen amikor indult volna, megpillantott egy nyakláncot, egy szintén fából faragott medállal. Egy bagoly volt rajta, gondosan kidolgozva. Minden apró részletben felfedezhető volt a precízség, mellyel készítették. Jackson-t, valahogy magával ragadta az ékszer. Maga sem tudta miért, vagy hogyan, de akkor már eldöntötte; mindenképpen megveszi azt a nyakláncot. Levéve azt a helyéről, Jackson kifizette, majd vissza ment a többiekhez. Ideje volt elindulni, hogy időben elkészüljenek az estére. Ugyanis a Son Amar, nem egy sima szórakozóhely volt. Oda nem lehetett szabadidő ruhában elmenni. A hely, megkövetelte az elegáns öltözéket. Így aztán estére a diákok, a lehető legcsinosabb ruháikat öltötték magukra. Mark, egy hófehér inget választott fekete nadrággal. Haját felzselézte, inge ujjait könyékig tűrte, és a legfelső két gombot nem gombolta be, a nyakánál. Befújta magát kölnivel, ami nála nem volt mindennapos, így amikor a tükörbe nézett könnyedén megállapíthatta, hogy remekül döntött. Elegáns, de kényelmes. Ez illett hozzá a leginkább. 

Jackson nehezebb ügynek bizonyult. Nem igazán hordott elegáns ruhákat, csak akkor amikor nagyon muszáj volt, így mikor a tükörbe nézett, feledtébb szokatlannak tűnt magán látni a fekete zakóját, a fehér ingét, és a szintén fekete nyakkendőjét. A nadrágról meg a lakkcipőről ne is beszéljünk. De Jackson nem volt megelégedve magával. Akárhányszor végig nézett tükörképén, az apjára emlékeztette magát. Nem akart olyan lenni mint ő. Nem azért mert nem szerette Jackson-t, vagy mert rosszul bánt volna vele valaha is. Mr Wang, nem volt egyenes ember. Felesége mellett szeretőt tartott, és hajlamos volt illegális ügyekbe bonyolódni. De ezeket sohasem kötötte Mrs Wang orrára. Amikor pedig Jackson megkérdezte, hogy miért hallgatja el ezeket az anyja elől, a férfi csak annyit válaszolt, komoly tekintettel; "majd ha felnősz fiam, megérted". De Jackson ezt soha sem tudta megérteni.

Sóhajtva lépett el a tükörtől. Mark a fürdőszobában készülődött, és Jackson-nak fogalma sem volt, hogy hogyan tudta megoldani a szöszi, hogy ne fussanak össze a szobájukban. De nem is nagyon izgatta ez a dolog. Este hétre mindenki elkészült, és már indulhattak is a Son Amar-ba. Mindenki izgatott volt az előttük álló program miatt, így az egész út alatt, majdnem az összes diák nyüzsgött, mintha viszketett volna a fenekük. Megérkezve a célponthoz a busz leparkolt, s a Jayeseo-s diákok már el is indultak a bejárathoz. 

Az épület kívülről, egy reformkorban épült, főnemesi család háza volt, hatalmas kerttel, és birtokkal. Belül azonban úgy festett, akár egy színház, és egy étterem keveréke. Színekben leginkább a mélyvörös dominált, de a sötét miatt az ember, csak a színpadot láthatta igazán. A diákok elfoglalták helyeiket a többi vendég között, mikoris Jackson-t hírtelen valaki félre húzta. Jackson-nak ideje sem volt beparázni, ugyanis mire észbe kapott, már GD mellett ült, egy idegen asztalnál.

- Mi a faszt keresel te itt? - kérdezte végül a fekete hajú, pár perc néma tátogás után.

- Neked is szia, Jackson-ah. - forgatta a szemeit GD. Jackson végignézett a srácon, aki ezúttal ugyanúgy elegáns öltönyben volt mint ő, csakhogy az övé bíbor színben tündökölt, fekete inggel és fehér nyakkendővel párosítva, hozzá ugyanolyan bíbor színű gatyával. És persze a rolex sem maradhatott el bal csuklójáról. GD ezúttal teljesen fehér haja hátra volt zselézve, és persze fekete keretes szemüveget, és arany fülbevalókat is viselt. Jackson elfintorodott. Annyira GD. Mégis, valamilyen szinten Mark-ra emlékeztette, és a gyomra pillanatok alatt zsugorodott dió méretűre... Az ő nézete szerint az undortól. 

Az asztalnál rajtuk kívül csak egy hosszú szőke hajú, hatalmas kék szemű, fiatal, feledtébb dekoratív hölgyemény ült, aki megmozgatta a fekete hajú fantáziáját. GD észre vette ezt, és megköszörülte a torkát.

- Had mutassam be neked Emily Diena Patrick-et. Félig angol, félig spanyol származású lány, akivel elütöm az időt az... Itt tartózkodásom alatt. - csettintett a nyelvével GD. Egyértelmű volt, hogy a lány nem tudott koreaiul, tekintve, hogy csak a neve hallatán nézett a két fiúra, majd kedvesen elmosolyodott.

- Apropó te minek is vagy itt? - tette fel Jackson, a teljesen jogos kérdést.

- Ami azt illeti... Nyaralok. - dőlt hátra a széken a fehér hajú.

- Ja persze az ősz közepén? - forgatta a szemét a fekete hajú.

- Ami azt illeti spanyolból fogok érettségizni, úgyhogy gondoltam kiruccanok pár napra, gyakorlás céljából.

- Na és ezt miért pont a kirándulásunk idejére találtad ki? - fonta össze a mellkasa előtt a karjait Jackson, hitetlenkedve vonva fel egyik szemöldökét. GD felsóhajtott.

- Ez puszta véletlen volt. Tényleg. Viszont hallottam a történtekről, Jackson-ah.

- Istenem, ha te is kezded, csak előre szólok; nem történt semmi. - mondta a fekete hajú, mire GD megadóan tartotta fel a kezeit.

- Nekem beadhatod ezt Jackson-ah, de magadnak nem tudsz hazudni. A lelkiismereted elől nem tudsz elfutni. - Jackson megremegett, és hatalmasat nyelt. Érezte, hogy az a jól ismert gombóc már megint a torkában van, ami akkor jött oda mindig, ha valami megoldatlan probléma gyökereit kezdte valaki piszkálgatni.

- Rendben van. Akkor beszéljünk átvitt értelemben! Tegyük fel, hogy megtörtént az a bizonyos dolog. Miért akarsz róla beszélni? - GD közelebb hajolt a fekete hajúhoz. 

A műsor ezidő alatt elkezdődött. Azt a kevés fényt is leoltották a teremben, s a show, hihetetlenül látványos lézerbemutatóval kezdett. Egy hegedűs nő emelkedett ki a színpadra, míg a különböző színű lézerek, darabjaira osztották a szobát. A vacsora első fogását, és az ingyen borokat is elkezdték felszolgálni a pincérek. A Son Amar valóban lenyűgöző helynek bizonyult. Profi előadással, látványos kosztümökkel, és gyors felszolgálással. Az ember valósággal fontos embernek hihette magát. Ez a látszat fenntartás fontos volt egy ilyen helyen, hamár a vendégek ennyi pénzt áldoztak erre az egy alkalomra, kiérdemeltek valami különlegeset.

- Én a helyedben nem elszakadnék, hanem inkább megpróbálnék Mark közelében maradni. - kezdte GD, miközben belekortyolt a vörösborába, ami tökéletes kontrasztot alkotott öltönyével. 

Jackson felhorkant.

- Ugyan miért tennék ilyet?

- Mert Mark veszélyben van, Jackson-ah. Zico rajta tartja a szemét. - Jackson-nak először nem esett le, hogy mire próbál ezzel célozni a fehér hajú, mire hírtelen beugrott neki.

- Jessica... - tátogta a lány nevét.

- Talált süllyedt, Jackson-ah. Bevallom nem hittem, hogy ilyen gyorsan leesik ez neked. - nevetett fel GD. - Azonban, lenne itt más is. Nem furcsálod, hogy Jessica mostanság egyre több időt tölt Taemin-nel? Az a kölyök kezd veszélyes lenni, mert ha kell, Mark-ot tapossa el az útból azért a lányért, és akkor szabad az átjárás Zico-nak. Nincs mit tenni, túl fiatal, túl naiv, Jessica pedig... Akárhogy is nézzük, csinos. - Jackson emésztgette, feldolgozta az idősebb mondandóját. Olyan játékba keveredtek, ahol Mark hiába taktikázott remekül, őt is kijátszották. Szörnyű volt belegondolnia, hogy Zico tulajdonképpen a kezdetektől fogva tudta minden lépésüket, pontosan ezért, mindig előttük járt egyel. Jessica csak egy bábú volt, Zico pedig egy bábmester, aki úgy mozgatta a szálakat, ahogy kedve tartotta, s ugyanígy, Jackson-ból is csak egy bábut kreált. Bár a fekete hajú pontosan tudta, hogy mi erre a válasz, azért mégis rákérdezett.

- És nekem... Mit kellene tennem?

- De butuska vagy Jackson-ah. Hát nem egyértelmű? Mark-nak el kell szakadnia Jessica-tól.

- Szóval azt mondod... Hogyha kell...

- Pontosan azt, Jackson-ah... Ha kell, légy Mark szeretője, használd ki, hogy ő, máshogy néz rád mint a többiek! Ez egy játék, amit meg kell nyerned, mert ha nem, eltaposnak.

- Várj, te ezt honnan...

- Ne koptasd a nyelvedet fölöslegesen, Jackson-ah! Mindketten tudjuk, hogy én mindent tudok. - mosolyodott el önelégülten GD. - Most viszont együnk! - vigyorgott a fehér hajú, azzal neki is látott a mai menü előételének, ami valami érdekes illatú, tradicionális spanyol étel volt, amit -mint később kiderült- aliolinak hívtak. 

Jackson és GD ezek után nem beszéltek többet. A műsor mindkettőjük figyelmét kellő képpen lekötötte, a táncosok profik voltak, az előadás lélegzetelállító. Mégis, a fekete hajúban ott volt az a bizonyos hang ami nem hagyta nyugodni. Gyűlölte Zico-t, és gyűlölte Jessica-t. De Mark-ot is gyűlölte. Hibásnak tartotta a történtekért, és hogy ilyen szituációba keverte a bandát és a többieket. Nem akarta kihasználni a szöszit, és játszani a meleget. Irtózott a gondolattól, hiába nem volt homofób. De választása nem igen akadt más. El kellett ásnia a csatabárdot Mark-al, ha tetszett neki, ha nem. El kellett fogadnia, hogy nem sokára lesz egy olyan "párja" aki fiú, és akit valójában nem is szeret. Akaratlanul férkőzött az agyába azon emlék, mikor Mark-ot vissza hozta a Sayeo-s pöcegödörből, és aznap éjjel minden megváltozott, minden szebb lett. Akkor komolyan úgy érezte, hogy ők jó barátok lehetnek. Bajtársak. De amilyen gyorsan ez megtörtént, olyan gyorsan hullott darabjaira minden. Tudta, hogy nem Mark tehetett a történtekről, mégis őt okolta értük, és az, hogy megcsókolta, valósággal dühítette Jackson-t. Nem akart rosszat a szöszinek, de semmi képpen nem akart vele kapcsolatba kerülni. Sokkal könnyebben viselte volna azt, ha soha többet nem beszélnek egymással. Legalábbis ő ezt hitte. Amikor elérkezett a műsor szünet, Jackson szükségesnek érezte, hogy kimenjen egy kicsit lehűteni a fejét, és elszívni egy pár szál cigit. Kiérve az épület elé, arcát megcsapta a hűvös, éjjeli szellő. Hatalmas levegőt vett, élvezte, ahogy a hideg a tüdejébe áramlik és felfrissíti a testét. Elindult az épület mögé, hogy távol legyen a biztonsági őröktől... Na meg a tanároktól. Nem utolsó sorban pedig Mark-al sem akart éppen most összefutni. Lefordulva a ház sarkánál, megtorpant az elé táruló látvány miatt. Legszívesebben eltűnt volna, és inkább hanyagolta volna a cigijét, ám ekkor, mint egy varázsütésre, felötlött valami a fejében. 

A falhoz Jessica volt préselve, teljes egészében Taemin-hez simulva, aki nem túl diszkréten tépte a lány ajkait. Fura volt ezt Jackson-nak látni, valahol előjött benne az a bizonyos "megmondtam" érzés, de felidegesítette, amit a lány tett. Hogy merészeli megcsalni Mark-ot, aki több éven keresztül teljesen önzetlenül szerette? Hogy képes azzal megcsalni őt, aki tönkre tette az ő, és a szöszi büszkeségét? Jackson tudta, hogy ő sem különbözött sokban a lánytól. Mark szenvedett miatta, és most a lány miatt is fog, hiszen hiába nem szereti már Jessica-t olyan értelemben, azt a pár év töretlen szerelmet nem lehet csak úgy elfelejteni. Mark-nak fájni fog, és neki kell mellette lenni. Valóban ezt akarja Jackson? Valóban jó döntés GD tanácsára hallgatni? Akarja ő ezt egyáltalán? De még mielőtt választ adhatott volna magának, a telefonja a kezébe került, és a kamera elsült.