8. Fejezet: A társad a legnagyobb ellenséged...

8. Fejezet: A társad a legnagyobb ellenséged...

Elérkezett a nap. A három győztes osztály izgatottan várták, hogy megérkezzen a repülő, amivel utaztak. Hajnali négy óra volt, s a Szöuli Reptér, a Jayeseo-s diákoktól zengett. Az osztályfőnökök csak nagy nehézségek árán tudták csitítani az egyenpólós tanulókat, akik teljesen be voltak zsongva. Nem csoda; a lányok és a fiúk egy szállodában lehetnek, így könnyen kitalálhatnak néhány trükköt, hogy átszökjenek egymáshoz. A szobabeosztás a kollégiumi rendszer szerint történt, ami nagyon zavarta Mark-ot, de csak azért, mert még mindig nem tudta, hogy Jackson-nal mi van. Nem szólt hozzá, elkerülte, mintha a szöszi nem is létezne, de a haverjaival még mindig együtt lógott, és úgy viselkedett mint a régi Jackson, sőt még gyűléseken is megjelent mint tag, és nem is követelte néhai rangját sem. Mrs Kim is észrevette az alig észrevehető változást, de még ő sem tudott semmit tenni ez ellen, mivelhogy a fekete hajú, váltig állította, hogy semmi baja. De Mark tudta az igazságot, mikor Jackson felriadt éjszakánként, és elment inni, hogy aztán részegen, szinte beájuljon az ágyba. Amikor álmában beszélt. Mikor iskolán kívül összeverekedett pár Sayeo-s kopóval. Mark-nak kész szenvedés volt ezt látnia. Magát hibáztatta a történtekért, hogy nem avatta be Jackson-t.
A repülőn Jessica, és a szobatársa mellett ült, akik nagyban kibeszélték az ehavi GajuGoo magazin tartalmát. Jackson mögöttük ült pár sorral Ren, és Hoseok társaságában. Ren Jackson-ra, Jackson Ren-re, J-Hope pedig Jackson másik vállára dőlve húzták a lóbőrt, fülessel a fülükben. Mark nagyot sóhajtott. Közvetlen az előttük lévő sorban ült Zelo Kevin és P.O. is, akik nagyban szórakoztatták egymást. A szöszi is szívesebben szórakozott volna velük. Szívesebben dobálta volna a náluk fiatalabbYixing-et, a kínai szépfiút némi kenyérgalacsinnal, vagy ugratták volna egymást a fiúkkal. De ő Jessica-val járt, így természetesnek kellett lennie, hogy egymás mellett ülnek. Muszáj volt ezt tennie.
Körül-belül tizenkét óra volt az odaút, egy átszállással, így mire a diákok megérkeztek Mallorca-ra, már mindegyikük félhulla állapotban volt. Az idő zónák beli átlépés pedig csak megnehezítette a dolgokat, de mire elfoglalták a szállodában a szobákat, már este nyolc is elmúlt, éppen ezért vacsora után mindenki szó nélkül ment aludni, csakhogy... Itt jött a bökkenő.
A szálloda kellemes volt, egy nagy medencével, otthonosan berendezett fehér falas szobákkal, fabútorokkal, tévével hűtővel és egy nagy fürdőszobával felszerelve.
Mark belépve a saját szobájukba, összeráncolt homlokkal kezdte méregetni a franciaágyat, amin Jackson terpezkedett.
- Izé... Wang. Az az én helyem. - mutatott a szöszi az egyik oldalra.
- A te családodé a szálloda? - kérdezte a fekete hajú, ridegen.
- Nem... - értetlenkedett Mark.
- Na akkor ez nem a te tulajdonod, úgyhogy ne is álmodj róla, hogy valaha is megengedem, hogy itt aludj! Menj a kis barátnődhöz! - olyan undorral ejtette ki a szavakat, mintha Jackson nem Jessica-t utálná, hanem hogy Mark őt csókolta meg mikor barátnője van. Pedig az teljesen egyértelmű volt, hogy a fekete hajú, gyűlöli a lányt. Csak azt nem értette a szöszi, hogy miért?!
Nem volt mit tenni. Mark-nak nem volt ereje kötözködni Jackson-nal. Összeszedte a bőröndjét, és Zelo-ék szobája felé vette az irányt. Az ő szobájukban volt egy plusz ágy, így Mark úgy vélte, ezt az éjszakát inkább ott tölti, aztán majd másnap meglátják, hogy lesz a továbbiakban.
Kedvtelenül battyogott át Zelo-ék szobájához, ami egy szinttel feljebb volt. A srác szobatársa Taemin, amúgy szintén bandatagnak számított, így normális esetben még örült is volna ennek a helyzetnek, de Mark most még se tudta olyan könnyedén venni ezt. Zelo boldogan nyitotta ki a szoba ajtaját, éppen pornót néztek Taemin-nel, és úgy gondolták, hogy a szöszi boldogan csatlakozna hozzájuk mint eddig mindig, de mint már említettem, ez most másmilyen helyzet volt. Zelo mikor meglátta Mark bágyadt arckifejezését, összeráncolt homlokkal, tétovázás nélkül belökdöste őt a szobába, majd magukra zárta az ajtót. Taemin is érezte a feszült légkört, így lecsukta a laptopját, és úgy helyezkedtek el a kék padlószőnyeggel borított földön, hogy mindenki szembe legyen mindenkivel.

-          Mi történt? – kérdezte rögtön a lényegre törve Zelo, mire Mark elfintorodott.

-          Haver, úgy viselkedsz mintha valami lelkizős kiscsaj lennék. – terelte a témát

a szöszi. Nem volt most kedve kiönteni a lelkét, pláne nem Zelo-nak, hiszen olyan dolgok történtek közte és Mark között, amit nem, hogy nem értett, de még beszélni sem volt hajlandó róla. De Zelo ismerte már annyira a bandavezért, hogy átlásson az üres poénkodásán.

-          Mark, ne nézz hülyének, az igazat mondd! – nézett rá átható szemekkel Zelo.

Mark felsóhajtott. Érezte, hogy nem menekül a válaszadás előtt, na de nem volt kedve hazudoznia a legjobb barátjának. Ez volt az aranyszabályuk: A fivérek inkább szétverik egymást, minthogy hazudjanak egymásnak. Azt soha sem bocsájtanák meg.

-          Rendben van. – sóhajtott a szöszi. – Az igazság az, hogy mielőtt a két banda összeállt volna, Zico felajánlott egy lehetőséget. Azt mondta, hogy álljak be hozzá. Természetesen elsőre nemet mondtam. Aztán amikor randizgatni kezdtem Jessica-val, megtudtam, hogy ő Zico féltestvére. Gondoltam, ez kapóra jöhet a későbbiekben, így hosszú tanakodás után elfogadtam Zico ajánlatát, aki azzal a feltétellel engedett maguk közé, ha előbb bizonyítok. Hát megtettem. A pár nappal ezelőtti elrablás előre megtervezett volt. – Mark megnyalta kiszáradt

ajkait. A szíve hevesen dobogott, és zavartan vakargatta meg a tarkóját. – Az igazság az, hogy a Sayeo-s seggfejek szemében akkor is egy Jayeseo-s féreg lennék, ha maga Zico kérne meg a társvezetésre, éppen ezért egy kicsit durvábbra sikeredett az „ál-elrablás” mint ahogy eredetileg meg volt tervezve, éppen ezért berágtam Zico-ra, de lenyeltem ezt a húzását. A sztorinak ezt a részét tudjátok, Jackson lemondott a vezetésről, én pedig tovább működtem mint egyedüli fővezér, és egyben egy Sayeo-s bandatag. Gondoltam, ha beépített ember leszek, megtudhatom, hogy mire fáj Zico foga, és a háttérből tudnám irányítani a dolgokat. Csak taktikáztam. Tökéletesen is működött a tervem, Jessica-val is azért vagyok még mindig együtt, mert fontos ember Zico szemében. Három nappal ezelőtt azonban beszélgettünk Jessica-val a koleszos szobánkban, és Jackson pont egy félreérthető részt kapott el a beszélgetésünkből… - Mark szíve nagyot dobbant. Fejében újra pörögtek az események, azt azonban nem sejthette, hogy a fekete hajú valójában többet látott a puszta beszélgetésnél. Mark összeráncolta a homlokát. – Veszekedtünk Jackson-nal… El akartam neki magyarázni a helyzetet, de mindezt hasztalanul, aztán kétségbe estem és valahogy… - a szöszi itt egy nagyot nyelt, és pár másodperc szünetet tartott, hogy erőt vegyen a mondandója befejezéséhez. Nem volt benne biztos, hogy el kellene ezt mondania. De már mindegy volt. – Megcsókoltam őt. Ő meg visszacsókolt… de aztán leköpött, és olyan dolgokat vágott a fejemhez, ami az ő szemszögéből jogosnak tűnhetett, de valójában nem volt az. – Mark megkönnyebbülten sóhajtott egyet. – Hát ennyi lenne.
A reakciót, amit kiváltott a többiekből, nem lehet pontosan megfogalmazni. Mindkét srác leesett állal bámult a vezérükre, vacillálva azon, hogy röhögjenek e, sírjanak, legyenek mérgesek, vagy próbálják megvigasztalni a szöszit. Egyszerűen lefagytak. Percekig csak újrajátszották magukban az elmúlt beszélgetés minden szavát, próbálva megemészteni a hallottakat. Mark meg csak várt. Ideges volt, de türelmesen várt. Végül Zelo szólalt meg először, megtörve a kínos csendet. Kezdetnek egy hatalmas levegőt vett, és szaggatottan fújta ki azt.

-          Hát fogalmam sincs mit mondjak. Ez egyszerűen… Fogalmam sincs. – mosolygott zavartan Zelo. – Nézd, nem tudom, hogy mi van veled, vagy hogy hogyan segíthetnék, de egy valamit tudnod kell. Én melletted állok, bármi történjen is. Tesók örökké? – az ezüst hajú bíztatóan mosolyogva nyújtotta előre

az öklét.

-          Tesók, haver. – mosolyodott el végül Mark is, és viszonozta a brofist-et.

Hihetetlenül megkönnyebbült. A lelke, mintha egy tonnától szabadult volna most meg. Taemin is csak mosolygott, ő nem mondott semmit, de nem úgy tűnt mint akinek ellenvetése van a dologgal kapcsolatban. Mark boldog volt. Tudta, hogy van akire számíthat, és ez megnyugtatta háborgó lelkét.
Az este ezután gondtalanul telt, mintha semmi sem történt volna. Röhögve néztek pornót, ahogy ezt eredetileg eltervezték, buliztak, filmeztek, majd valamikor éjjel, elaludtak.
Másnap reggel viszont Fapapucs kiparancsolta Mark-ot a két srác szobájából arra hivatkozva, hogy tilos a szobabeosztások variálása.

-          Ah, csak azért ilyen morci mert elmaradt a reggeli szex. – fintorgott Zelo, mikor

csatlakozott Mark-hoz és Kevin-hez az ebédlőben.

-          Vén köcsög. – tette még hozzá Zelo, mire Mark röhögésben tört ki.

-          Na fogd be Choi! – pöckölt egy omlett darabot a másikra a szöszi, még mindig

szakadva a röhögéstől, mire a másik két srác is elkezdett nevetni, miközben szép lassacskán csatlakoztak hozzájuk a bandatagok, hogy együtt hülyülhessék végig a reggelt.
Nem is sejtették, hogy Jackson, aki pontosan ugyanolyan jó ízűen nevetett pár asztallal arrébb Ren-nel és a többi haverjával, valójában hihetetlenül szenvedett belül.
A nap folyamán két program között lehetett választani:
Vagy városnézés a sziget szívében Palma-ban, vagy strandolás a tengerparton. És mivel diákokról volt szó, akik ráadásul hulla fáradtak voltak az utazástól, két személy kivételével mindenki a tengerpartot választotta, így a városnézés el lett napolva, viszont Mark-nak semmi kedve nem volt a strandoláshoz, így engedélyt kértek Fapapucstól arra, hogy ő és Zelo, had mehessenek el ketten valamerre. Fapapucs szokatlanul jó kedvű volt, amit valószínűleg Mrs Kim-nek köszönhettek, így beleegyezett a kirándulásba.
Így aztán a szöszi és az ezüst hajú, ketten vágtak neki a városnak. Kajáltak, ittak, kirándultak, beszélgettek, a maguk beteges módján szívatták egymást, der mindezek felett, jól érezték magukat. Az idő nagyon meleg volt, igazi mediterrán idő, hiába volt már ősz közepe. De persze Mallorca-n örök meleg van, így Mark egy kicsit úgy érezte, mintha meghosszabbodott volna a nyári vakáció.
Este hatra értek vissza a szállodába, és csatlakoztak a többiekhez, hogy együtt elmenjenek busszal Sóller-be, egy esti kirándulásra, ahol tábortüzet is terveztek gyújtani.
Nyolc körül érkeztek meg. A kabócák esti éneke sejtelmessé tette az erdőt, ami a fiúk nagy részének nagyon tetszett, de a lányoknak fel állt a szőr a hátukon a nagy bogarak jelenléte miatt.
Mark egész úton Zelo-val volt, így fel sem tűnhetett neki, hogy a többiek furcsán méregetik őt, és összesúgnak a háta mögött. Este tíz körül készült el a tábortűz, egy kiadós séta után, így a tanárok neki álltak előkészíteni az ételeket, addig is szabadprogram volt a diákoknak azzal a feltétellel, hogy minimum hárman mehetnek el messzebbre. Mark-nak csak ekkor kezdett leesni, hogy elég furcsa körülötte a légkör, és hogy társai szokatlanul csendesen viselkednek vele. Végül aztán Key és JongHyun hívták félre, halló és látó távolságon kívülre ráncigálva Mark-ot a többiektől. A szöszi nem értette a helyzetet, fura volt számára a hírtelen tartózkodás.

-          Mark, válaszolj őszintén rendben?! – kezdte Key. Mark értetlenül bólintott,

fogalma sem volt, hogy mi lehetett a dolog hátterében.

-          Te buzi vagy? – a szöszi köpni nyelni nem tudott. Mégis hogy a faszba jött

ez a kérdés? Pár pillanat múlva hatalmas röhögésben tört ki.

-          Ez lenne mindenki baja? Csak azért mert Zelo-val töltöttem a napot, buzi lettem? Csak megsúgom, ő sem meleg. Komolyan haver, ennél azért jobban ismerhetnétek. – nevetett könnyeit törölgetve Mark, de JongHyun és Key,

vészjósló komolysággal néztek egymásra, majd ismét a, még mindig hahotázó bandavezérre.

-          Nem, Mark. Úgy értettük… Igaz az, hogy smároltál Wang-gal? – kérdezte

JongHyun. Mark ereiben megfagyott a vér, és rögtön abbahagyta a nevetést. Ahogy a kérdés eljutott az agyáig, a füle sípolni kezdett, az esze pedig vészjelzéseket küldött.

-          Honnan…

-          Hogy honnan tudjuk? – rakta Key keresztbe a karjait a mellkasa előtt. – Megsúgták a kismadarak. – Mark-nak nem kellett sokat gondolkoznia,

hogy rájöjjön: Taemin. Csak azt nem értette, hogy mi oka volt erre, a fiatalabbnak.

-          Nézd Mark, mi nem irtózunk tőled, elfogadunk olyannak amilyen vagy de… te is tudod, hogy nem mindenki ilyen a bandában. Ha nem akarsz nagy balhét jobb, ha mielőbb tisztára mosod a neved. Ha kell, kamuzd azt, hogy bunda az egész, és viselkedj átlagosan, mintha mi sem történt volna! – rakta Key bíztatóan a

vezér vállára a kezét, de azért látszott rajta, hogy mennyire bizonytalan. Hát még Mark mennyire bizonytalan volt! Most mégis mi a szart csináljon? Olyanért hibáztatják, olyat állítanak, amiről valójában nem is tehetett. Biztos volt benne, hogy Taemin nem monda el az egész történetet, csak a smárolós jelenetet. Csak azt nem értette, hogy miért? Taemin nem lehetne a bandavezér, semmiképpen sem. Ezt ő is tudta, így nem is vágyott a tökéletes társadalmi álláspontra a rangsorban. De akkor miért tette ezt?! 
Visszaérve a többiekhez, Mark próbált úgy tenni mintha minden rendben lenne, ugyanúgy hülyéskedett azokkal akik még szóba álltak vele mint eddig, de magán érezte a társai átható pillantásait. Ahogy méregetik őt, ahogy némelyikük még mindig nem hitte el a helyzetet. Aztán ott volt Jessica. Neki is a fülébe jutott a pletyka, így síri csöndben ült, jobbján Mark-kal, balján pedig Taemin-nel. Mark-nak feltűnt ez is, de nem tette szóvá. Ez is a játék része volt. Nem kockáztathatta meg, hogy leleplezze magát azzal, hogy rákérdez a dolgokra Jessica-nal, így néha a lányhoz is intézett egy két szót, megpuszilta, és csinálta amit egy fiúbarát csinál a barátnőjével. De Jessica reakciói csak még jobban nyugtalanították a szöszit. A lány, csak egy-két mosolyt küldött viszonzásképpen a hozzá intézett gesztusokra.
Végül Mark, igazi áldásnak érezte, mikor végre visszaértek a szállodába, és semmire sem vágyott jobban, minthogy ledőljön, és aludjon végre egyet a történtekre.
De nem sejtette, hogy a legrosszabb még javában ezután következett.
Mark már javában aludt, mikor Jackson, a maga forrófejű stílusához hűen, hatalmas nagy ajtócsapással rontott be a szobába, áttrappolva a helyiségen, egyenesen a szöszi ágyához.

-          Mi van má’ nem tudsz kopogni, baszd… - kezdte Mark kómásan, de nem

tudta befejezni a mondatot. Jackson a hajánál fogva húzta térdelő helyzetbe Mark-ot, aki hatalmasat szisszent.

-          Hogy merészeled idetolni a képedet te mocskos buzi?! – kérdezte, és már

küldte is az első pofont. – Hogy merészelted elmondani bárkinek azt ami köztünk történt?! – Mark-nak ideje sem volt felfogni, hogy mi történik. Már repült is a következő ütés. Az arca égett a pofonoktól, a hajhagymái sajogtak a durva bánásmód miatt, az agya pedig köszönhetően az álmosságnak, és az előbb beküldött két ütésnek, nem tudott időben reakciót produkálni a támadásokra. Esélytelen volt a helyzete.

-          Ez kell neked baszd meg?! Ez?! – markolt kegyetlenül Jackson, a szöszi

fenekébe, aki fájdalmasan felkiáltott.

-          Hát akkor játszunk így, te rohadt kurva! Nagyobb kurva vagy mint a tetves barátnőd! – üvöltözött a fekete hajú, azzal elkezdte kicsatolni az övét, és a

nadrágját. Mark csak most pánikolt be igazán, ahogy felfogta mit is csinál a másik.

-          Hé… Mit akarsz? – kérdezte a szöszi, elsápadva meredve Jackson kezeire.

A fekete hajú nem válaszolt. Tekintete bosszúvágytól, haragtól, gyűlölettől, és bizonytalanságtól szikrázott. Megszabadította magát a nadrágjától és a bokszerétől, a trikójával inkább nem is bajlódott. Nem tervezett sokáig elidőzni itt.
Olyan gyorsan történt minden, hogy Mark-nak nem volt esélye védekezni. Tudta, hogy Jackson erős, és a jelenlegi helyzetben előnyben is volt. Testével leszorította a szöszit, csukóit satuként tartotta markaiban, férfiasságát pedig kegyetlenül erőszakolta bele Mark szájába. Mark fulladozni kezdett, tekintete elhomályosodott. Próbálta elfordítani a fejét, de nem sikerült neki. Jackson kegyetlenül erőszakolta le a torkán tagját, és Mark a föld alá süllyedt volna szégyenében, mikor érezte, hogy lent bizony nagyon is kemény volt a helyzet. Jackson ezt rögtön észre vette, és undorodva mérte végig a szöszit, aki gyorsan kapkodta a levegőt, ahogy végre nem gátolta ebben semmi.
Jackson már épp helyezkedett, hogy véghez vigye a megszégyenítés tetőpontját, mikor Mark erőtlen hangja meggátolta ebben.

-          Jackson kérlek ne tedd ezt… - mondta alig hallható, rekedtes hangon a szöszi.

Szemeit lecsukta, pillái nedvesek voltak a könnyektől, csuklóján piros csík éktelenkedett, ahol a fekete hajú szorította. Nem is ellenkezett igazán. Nem látta már értelmét. Szája kipirosodott, mellkasának mozgása lassulni kezdett, ajkai csillogtak a saját nyálától.
Jackson-ban ekkor valami megszólalt. Nem, nem spirituális értelemben. Szinte rögtön elengedte Mark-ot, és leszállt róla. A szöszi nem mozdult. Csak pihegve feküdt, folyamatosan mustrálva a fekete hajú arcát. Jackson szörnyen érezte magát.
Bűntudata volt.
Hiszen ő már tudta az igazat.
Zelo elmondta neki a teljes igazságot.
Akkor mégis miért tette ezt Mark-al, aki igazából mindent azért tett, hogy Jackson-nak jó legyen? Mark NEM az ellensége.

-          Sajnálom. -  csak ennyit tudott kinyögni.

Nem érezte jogosnak, hogy magyarázkodjon.