7. Fejezet: GAME OVER

7. Fejezet: GAME OVER

 

Egy felettébb hideg napnak nézett elébe, az egész Jayeseo. Elérkezett az eredményhirdetés napja. Az iskola apraja nagyja a tornaterembe gyűlt, hogy az osztályok képviselői átnyújthassák a szalagokat az igazgatónak. A játék nehezebb volt, mint azt bárki is gondolta volna. A szalagok megszerzéséhez elég szívatós feladatokat találtak ki a tanárok, így majdhogynem nem tudták kihirdetni a győztest. 
- Ezennel a Játékot lezárom! - fejezte be az igazgató a kissé unalmas monológját, mielőtt megosztotta volna a diákokkal, hogy melyik szerencsés osztály nyerte meg a fődíjat. 
- Mindenkinek gratulálok, remek munkát végeztetek és remélem, élveztétek is a játékot. Azonban a végeredményre még én sem számítottam. Meglepő módon, három osztály is részt fog venni a kiránduláson. A 10.A, a 10.B, és a 11.A! Gratulálok mindenkinek. - Az igazgató szavait tapsvihar, és sugdolózás egyvelege kísérte. Voltak, akik nem akarták elfogadni az eredményeket, és csak felháborodottan méregették a győztes osztályokat. Jackson nem hitt a fülének, percekig csak szájtátva állt és nem bírt megmozdulni. De hiszen... Ők nyerték meg a versenyt! Ők! Az ő osztálya. Testének minden ízét átjárta a büszkeség, ahogy erre gondolt. Mark felé fordult, aki a tömegben állt valamerre. A szöszi osztálya is benne volt a győztesek nevei között, aminek valamiért Jackson, örült.
A tornaterem lassan kiürült, hogy mindenki mehessen a maga dolgára. A győztes osztályoknak az osztályfőnökök, kiosztottak néhány lapot, ahol bővebb információt találnak az útról. Szülői engedély kellett az utazáshoz természetesen, de ezt a tanárok már lerendezték telefonon keresztül. A kirándulásra három nap múlva indultak, egy busz vitte őket a reptérre, ami a sulitól indult. A gépük reggel ötkor indult, így az egyedüli hátrányt az jelentette, hogy legkésőbb háromra már a reptéren kellett lenniük.
Tanítás után Jackon, kitörő lelkesedéssel indult vissza a koleszba. Mark-nak már vége volt az óráinak, és a fiúnak célja volt, hogy elhívja a szöszit valahova ünnepelni.
Az incidens óta, Mark már elment fodrászhoz, hogy megcsonkított frizuráját, valami elviselhetőbbé alakítsa. Így történt, hogy a srác, aznap este, féloldalasan felnyírt hajjal érkezett vissza, melyben kék csíkok virítottak. Tényleg kezdett úgy kinézni mint GD, amit Jackson meg is jegyzett neki egy nem túl kedves beszólással, ami Jackson olvasata szerint egy kicsit sem volt bunkó, de Mark-nak nem igazán nyerte el a tetszését az „úgy nézel ki mint akit lehányt egy tündér” jelző.  Jackson-nak azért el kellett ismernie, hogy valójában egészen jól állt Mark-nak az új frizura sőt, kifejezetten tetszett is neki, de ezt az istenért sem kötötte volna a szöszi orrára.
A hazafele út kissé elhúzódott, mivel baleset volt az egyik úton, így a buszok elég nehezen közlekedtek. Éppen ezért, Jackson csak délután öt körül ért vissza a kollégiumba. Felérve a szobájukba, szokásától eltérően, halkan nyitott be az ajtón, hogy megijeszthesse társát. Bentről azonban beszélgetés hallatszódott, és Jackson-t akarata ellenére fogta el a kíváncsiság. Nem akarta megzavarni a beszélgetést –legalább is erre hivatkozott, de valójában mindenki tudja, hogy csak nem akarja beismerni, hogy leskelődik-, így aztán az előszoba falának dőlve hallgatta, az elhangzó párbeszédeket.

-          Mark mi van veled? Miért nem teszel már valamit ellene? – Jackson felismerte

a felháborodott női hangot. Jessica.

-          Mondtam már, hogy készülőben van a dolog. Szerinted miért raboltak el Zico-ék? Azért megmondhatnád annak a faszfejnek, hogy legközelebb óvatosabb is lehetne. Megkapta amit akart. Kérem a fizetségem.

-          Jól van nyugodj már meg! – Jackson kikukucskált a fal mögül, és látta, ahogy a

lány, éppen végigcirógatja Mark bőrét, majd közelebb hajolva hozzá, meg is csókolja őt. Jackson akármennyire is nem akarta nézni a történéseket, mégis megtette. Végignézte, ahogy Mark érzékien végig nyal Jessica kulcscsontján, végignézte, ahogy beletúr a hosszú hajkoronába, végignézte, ahogy Mark megszabadítja magukat a fölösleges ruhadaraboktól, és végignézte, ahogy a szöszi magáévá teszi a lányt. Végignézte. Ott állt, és csak figyelte, hogyan vonaglik a két test az ágyon, hogyan váltanak érzéki csókokat. Hallotta, ahogy a kéjes nyögések betöltik a szobát, hallotta, ahogy Mark gyorsan veszi a levegőt. Még annak is fültanúja volt, ahogy az aktus végén Mark, az orgazmus okozta élvezet hevében, szinte kiáltva mondja Jessica-nak... Szeretlek.
Jackson eddig bírta. Kissé heves természete miatt is, bevágva maga mögött az ajtót, nem törődve azzal, hogy lebuktatta magát, hagyta ott a kollégiumot. A lassan kialakuló szimpátia a szöszi irányába gyökerestül eltűnt, s helyét a tömény gyűlölet vette át.
Undorodott Mark-tól. A fiú, egész végig csak kihasználta őt, és Zico szövetségese volt. Hogy volt képes elárulni a saját bajtársait, a bandáját, a családját? Hogy volt képes elárulni őt? Kicsoda ő valójában? Milyen ember az ilyen? Jackson nem tisztelte többé Mark-ot. Fogalma sem volt, mit tegyen. Minden olyan gyorsan történt. Nem régiben még ünnepelni akart Mark-kal. Hogy lehet ilyen hamar valkit meggyűlölni? És miért tette ezt Mark? Miért raboltatta el magát Zico-val? Jackson nem tudta mit csináljon. Egyedüli menekülőhelyéhez vette az irányt.
Mark és Jessica ijedten kapták fel a fejüket, a hangos ajtócsapódásra. Egyszerre fordították fejüket a hang irányába. Mark-nak nem kellett sokat találgatni, hogy ki lehetett az. De mégis mennyi ideje lehetett itt? Mit hallhatott? Mit láthatott? Mark-ot elfogta a kétségbeesés, de megpróbálta ezt nem kimutatni a lány előtt. Megvárta míg Jessica felöltözik, és elbúcsúztak egymástól. Mark tudta, hogy osztálytársai valószínűleg már nagyban buliznak, amit teljes mértékben meg is értett, legszívesebben ő is ott lett volna, Jackson-nal együtt. De a barna hajú vajon most hol lehet? Mit gondolhat? Mark nem tudta mit csináljon. Fejét elöntötték a kérdések, és lassacskán rémképeket kezdett el látni. Éppen ezért úgy döntött, hogy ébren megvárja, míg Jackson visszaér. De a fiú nem jött, így Mark felett győzött az álmosság, és kínok kínjai közt, elaludt. Péntek reggel volt, de Jackson még mindig nem ért vissza tegnap este óta, ezt már csak onnan is lehetett tudni, hogy a pénteki tancuccai még mindig ott hevertek az asztalán, szanaszét. Mark gombóccal a torkán indult el a suliba, és ez akkor csak rosszabb lett, mikor kiderült, Jackson nem ment iskolába. Mark csak azt remélte, hogy legalább a hétvégére visszajön. De szombaton sem jelent meg. A szöszi komolyan aggódni kezdett. Jackson barátait kezdte kérdezgetni, hogy hol van a barna hajú, de senki sem tudott választ adni erre a kérdésre. Mark már komolyan úgy érezte, hogy felrobban az idegességtől, még Jessica-val sem volt hajlandó szóba állni. Mi van, ha Jackson-nak baja esett? Mi van ha ismét túl sok nyugtatót vett be? Mi van, ha már nem is él? Mark-nak semmihez nem volt kedve. Addig nem, amíg Jackson elő nem kerül. Ez pedig vasárnap éjjel, négy órakor történt meg. Mark nagy meglepetésére a srác se nem részeg, de még beszívott sem volt. Tiszta ruhát viselt, le volt fürödve, és egyáltalán nem úgy nézett ki, mint aki egy bokorban aludt volna. A haja pedig… Mark-ban megállt az ütő. Jackson-nak elöl szőke volt a haja, máshol pedig fekete. Körbe rövidre lett vágva, csak elöl lett meghagyva a haja hosszúra, ami normális esetben eltakarta a fél szemét, de most fel volt állítva. Szájában bal oldalt pedig egy karika piercing lett szúratva. Mark soha nem látta még ilyennek Jackson-t. A legextrémebb külseje is ami volt, egy iszonyatosan színes öltözet, még kilencedikben… Most pedig konkrétan úgy nézett ki, mint aki most szökött meg egy ördögűzésről. De akármilyen meghökkentő is volt, és Mark-ot teljességgel letaglózta a látvány, be kellett ismernie, őrülten szexin festett így Jackson. Éppen ezért egy kicsit el is szégyellte magát, hogy egy ilyen helyzetben ilyenekre gondol, így elűzte a fejéből a nem kívánt képeket, és felkészült, hogy ő bizony most nagyon le fogja cseszni Jackson Wang-ot.

-          Wang Jia Er, te be emóztál vagy mi a fasz? – kérdezte Mark, kissé elpirulva.

Jackson nem válaszolt. Csak egy undorodó pillantást vetett a szöszi felé, amit Mark nem tudott feldolgozni. Az a nézés… gyűlölet, megvetés, megbánás… Mark szégyenében majdnem elsüllyedt. Miért néz rá így az „ex-barnahajú”?

-          Elvitte a cica a nyelvedet Jackson?  - ragadta meg a srác csuklóját Mark, mielőtt

az megint eltűnhetett volna.

-          Menj az anyádba Tuan, semmi közöd nincs hozzám! – felelte élesen Jackson, és kitépte karját a másik szorításából.

-          Már, hogy a faszba ne lenne te szerencsétlen? – ezt már Mark sem tűrte. Kiabált,

ahogy csak a torkán kifért. – Mégis mi a fasz bajod van már megint, baszd meg? Mit csináltam már megint?

-          Még kérdezed te nyomorék?! Nem én szövetkeztem Zico-val, és nem is én döngetem azt a rongyos kurvát. – kiabált Jackson is, és….

Csatt…
Mark egy hatalmas pofont kevert le az előtte álló srácnak. Akkorát, hogy még a tenyerének a nyoma is ott maradt.

-          Hogy mondhatsz ilyeneket baszd meg? Hogy nem sül le e bőr a képedről, mikor szó nélkül eltűntél több mint két napra?! Tudod mennyire aggódtam te idióta?!

Mark szemei haragosan csillogtak, és homályosan látott az egyre gyűlő könnyektől. Nem tudta miért sír. Talán ilyen érzés az, amikor darabokra törik egy nehezen felépített barátság alapjait, amelynek már csak a csonka romjai látszódnak, ami a mindent elsöprő, orkán erejű szélvihar után megmaradt? Mark szinte hallani vélte a hangját, ahogy összetörik benne valami. Gyűlölte Jackson-t, mert igaza volt, és gyűlölte magát, mert tudta, hogy a fiú miatta szenved.
Jackson egy pillanatra elbizonytalanodott, ahogy végig nézett Mark-on… annyira védtelennek, olyan ártatlannak tűnt, hogy normális esetben talán még a régi Jackson Wang is megvigasztalta volna. De jelenleg ideges volt, a haragtól elborult az agya.

-          Mégis miért aggódtál értem cseszd meg? Akkor nem aggódtál értem amikor szövetkeztél Zico-val? – Mark nem tudta mit feleljen.

Nem volt bizonyítéka, és ha elmondaná mi történt valójában, Jackson úgy sem hinne neki. Fel sem fogta, hogy mit csinál. Ösztönösen ragadta meg Jackson pólóját, és erőszakosan magához húzta.
Megcsókolta.
Ajkai a másik szájára tapadtak, állát szinte rögtön leejtette, hogy Jackson utat törhessen magának a szájába. Nyelveik vad csatát vívtak, Jackson felszisszent, ahogy Mark nem túl gyengéden harapott alsó ajkába, amit ő viszonzott is, de amikor felfogta, hogy mi történt…
Ellökte magától a szőkét, és a pólója nyakánál fogva közel húzta magához, hogy most ő keverjen le egy pofont a másiknak.

-          Én nem vagyok buzi baszd meg. Gyűlöllek. – sziszegte Jackson, majd egy olyat

tett, mellyel végképp elvágta magát a szőkénél, minden téren. Leköpte. Leköpte, majd ellökte. Ezután csak simán kirontott a szobából, és ismét elment, egy mások számára ismeretlen helyre. Mark meg csak megsemmisülve feküdt a földön, és csak bámult ki a fejéből. Mi történt az előbb? Megcsókolta Jackson-t… aki viszonozta is. És ebben a helyzetben is csak arra tudott gondolni, hogy mennyire élvezte. Ez nem volt helyes. Kurvára nem volt helyes, és egyáltalán nem akarta, hogy ez történjen.
Jackson gyűlöli őt, és undorodik tőle. És még el sem tudta magyarázni, hogy valójában mi az igazság a Zico-s ügy mögött. Valószínűleg már nem is lesz rá lehetősége elmagyarázni. Hibát követett el. Olyan hibát, amit soha többé nem fog tudni kijavítani, és ezt csak magának köszönhette. Mark felhúzta a térdeit, és csak összekuporodva sírt. Nem tudta mit érez, nem tudta mi lesz Jackson-nal. Nem tudta mit akar Jessica-tól, és azt sem tudta, mit érez Jackson iránt. Vonzódna hozzá? Ha igen akkor csak testileg? Miért dobog ennyire a szíve? És miért fáj ennyire a mellkasa? Miért érzi úgy, mintha kiszakítottak volna belőle egy darabot, mikor tulajdonképpen egész életében ellenségek voltak Jackson-nal? Már csak egyetlen dologban volt biztos…
Vége van. 

(Kép: Jackson új külseje)