8. Fejezet: A társad a legnagyobb ellenséged...

8. Fejezet: A társad a legnagyobb ellenséged...

Elérkezett a nap. A három győztes osztály izgatottan várták, hogy megérkezzen a repülő, amivel utaztak. Hajnali négy óra volt, s a Szöuli Reptér, a Jayeseo-s diákoktól zengett. Az osztályfőnökök csak nagy nehézségek árán tudták csitítani az egyenpólós tanulókat, akik teljesen be voltak zsongva. Nem csoda; a lányok és a fiúk egy szállodában lehetnek, így könnyen kitalálhatnak néhány trükköt, hogy átszökjenek egymáshoz. A szobabeosztás a kollégiumi rendszer szerint történt, ami nagyon zavarta Mark-ot, de csak azért, mert még mindig nem tudta, hogy Jackson-nal mi van. Nem szólt hozzá, elkerülte, mintha a szöszi nem is létezne, de a haverjaival még mindig együtt lógott, és úgy viselkedett mint a régi Jackson, sőt még gyűléseken is megjelent mint tag, és nem is követelte néhai rangját sem. Mrs Kim is észrevette az alig észrevehető változást, de még ő sem tudott semmit tenni ez ellen, mivelhogy a fekete hajú, váltig állította, hogy semmi baja. De Mark tudta az igazságot, mikor Jackson felriadt éjszakánként, és elment inni, hogy aztán részegen, szinte beájuljon az ágyba. Amikor álmában beszélt. Mikor iskolán kívül összeverekedett pár Sayeo-s kopóval. Mark-nak kész szenvedés volt ezt látnia. Magát hibáztatta a történtekért, hogy nem avatta be Jackson-t.
A repülőn Jessica, és a szobatársa mellett ült, akik nagyban kibeszélték az ehavi GajuGoo magazin tartalmát. Jackson mögöttük ült pár sorral Ren, és Hoseok társaságában. Ren Jackson-ra, Jackson Ren-re, J-Hope pedig Jackson másik vállára dőlve húzták a lóbőrt, fülessel a fülükben. Mark nagyot sóhajtott. Közvetlen az előttük lévő sorban ült Zelo Kevin és P.O. is, akik nagyban szórakoztatták egymást. A szöszi is szívesebben szórakozott volna velük. Szívesebben dobálta volna a náluk fiatalabbYixing-et, a kínai szépfiút némi kenyérgalacsinnal, vagy ugratták volna egymást a fiúkkal. De ő Jessica-val járt, így természetesnek kellett lennie, hogy egymás mellett ülnek. Muszáj volt ezt tennie.
Körül-belül tizenkét óra volt az odaút, egy átszállással, így mire a diákok megérkeztek Mallorca-ra, már mindegyikük félhulla állapotban volt. Az idő zónák beli átlépés pedig csak megnehezítette a dolgokat, de mire elfoglalták a szállodában a szobákat, már este nyolc is elmúlt, éppen ezért vacsora után mindenki szó nélkül ment aludni, csakhogy... Itt jött a bökkenő.
A szálloda kellemes volt, egy nagy medencével, otthonosan berendezett fehér falas szobákkal, fabútorokkal, tévével hűtővel és egy nagy fürdőszobával felszerelve.
Mark belépve a saját szobájukba, összeráncolt homlokkal kezdte méregetni a franciaágyat, amin Jackson terpezkedett.
- Izé... Wang. Az az én helyem. - mutatott a szöszi az egyik oldalra.
- A te családodé a szálloda? - kérdezte a fekete hajú, ridegen.
- Nem... - értetlenkedett Mark.
- Na akkor ez nem a te tulajdonod, úgyhogy ne is álmodj róla, hogy valaha is megengedem, hogy itt aludj! Menj a kis barátnődhöz! - olyan undorral ejtette ki a szavakat, mintha Jackson nem Jessica-t utálná, hanem hogy Mark őt csókolta meg mikor barátnője van. Pedig az teljesen egyértelmű volt, hogy a fekete hajú, gyűlöli a lányt. Csak azt nem értette a szöszi, hogy miért?!
Nem volt mit tenni. Mark-nak nem volt ereje kötözködni Jackson-nal. Összeszedte a bőröndjét, és Zelo-ék szobája felé vette az irányt. Az ő szobájukban volt egy plusz ágy, így Mark úgy vélte, ezt az éjszakát inkább ott tölti, aztán majd másnap meglátják, hogy lesz a továbbiakban.
Kedvtelenül battyogott át Zelo-ék szobájához, ami egy szinttel feljebb volt. A srác szobatársa Taemin, amúgy szintén bandatagnak számított, így normális esetben még örült is volna ennek a helyzetnek, de Mark most még se tudta olyan könnyedén venni ezt. Zelo boldogan nyitotta ki a szoba ajtaját, éppen pornót néztek Taemin-nel, és úgy gondolták, hogy a szöszi boldogan csatlakozna hozzájuk mint eddig mindig, de mint már említettem, ez most másmilyen helyzet volt. Zelo mikor meglátta Mark bágyadt arckifejezését, összeráncolt homlokkal, tétovázás nélkül belökdöste őt a szobába, majd magukra zárta az ajtót. Taemin is érezte a feszült légkört, így lecsukta a laptopját, és úgy helyezkedtek el a kék padlószőnyeggel borított földön, hogy mindenki szembe legyen mindenkivel.

-          Mi történt? – kérdezte rögtön a lényegre törve Zelo, mire Mark elfintorodott.

-          Haver, úgy viselkedsz mintha valami lelkizős kiscsaj lennék. – terelte a témát

a szöszi. Nem volt most kedve kiönteni a lelkét, pláne nem Zelo-nak, hiszen olyan dolgok történtek közte és Mark között, amit nem, hogy nem értett, de még beszélni sem volt hajlandó róla. De Zelo ismerte már annyira a bandavezért, hogy átlásson az üres poénkodásán.

-          Mark, ne nézz hülyének, az igazat mondd! – nézett rá átható szemekkel Zelo.

Mark felsóhajtott. Érezte, hogy nem menekül a válaszadás előtt, na de nem volt kedve hazudoznia a legjobb barátjának. Ez volt az aranyszabályuk: A fivérek inkább szétverik egymást, minthogy hazudjanak egymásnak. Azt soha sem bocsájtanák meg.

-          Rendben van. – sóhajtott a szöszi. – Az igazság az, hogy mielőtt a két banda összeállt volna, Zico felajánlott egy lehetőséget. Azt mondta, hogy álljak be hozzá. Természetesen elsőre nemet mondtam. Aztán amikor randizgatni kezdtem Jessica-val, megtudtam, hogy ő Zico féltestvére. Gondoltam, ez kapóra jöhet a későbbiekben, így hosszú tanakodás után elfogadtam Zico ajánlatát, aki azzal a feltétellel engedett maguk közé, ha előbb bizonyítok. Hát megtettem. A pár nappal ezelőtti elrablás előre megtervezett volt. – Mark megnyalta kiszáradt

ajkait. A szíve hevesen dobogott, és zavartan vakargatta meg a tarkóját. – Az igazság az, hogy a Sayeo-s seggfejek szemében akkor is egy Jayeseo-s féreg lennék, ha maga Zico kérne meg a társvezetésre, éppen ezért egy kicsit durvábbra sikeredett az „ál-elrablás” mint ahogy eredetileg meg volt tervezve, éppen ezért berágtam Zico-ra, de lenyeltem ezt a húzását. A sztorinak ezt a részét tudjátok, Jackson lemondott a vezetésről, én pedig tovább működtem mint egyedüli fővezér, és egyben egy Sayeo-s bandatag. Gondoltam, ha beépített ember leszek, megtudhatom, hogy mire fáj Zico foga, és a háttérből tudnám irányítani a dolgokat. Csak taktikáztam. Tökéletesen is működött a tervem, Jessica-val is azért vagyok még mindig együtt, mert fontos ember Zico szemében. Három nappal ezelőtt azonban beszélgettünk Jessica-val a koleszos szobánkban, és Jackson pont egy félreérthető részt kapott el a beszélgetésünkből… - Mark szíve nagyot dobbant. Fejében újra pörögtek az események, azt azonban nem sejthette, hogy a fekete hajú valójában többet látott a puszta beszélgetésnél. Mark összeráncolta a homlokát. – Veszekedtünk Jackson-nal… El akartam neki magyarázni a helyzetet, de mindezt hasztalanul, aztán kétségbe estem és valahogy… - a szöszi itt egy nagyot nyelt, és pár másodperc szünetet tartott, hogy erőt vegyen a mondandója befejezéséhez. Nem volt benne biztos, hogy el kellene ezt mondania. De már mindegy volt. – Megcsókoltam őt. Ő meg visszacsókolt… de aztán leköpött, és olyan dolgokat vágott a fejemhez, ami az ő szemszögéből jogosnak tűnhetett, de valójában nem volt az. – Mark megkönnyebbülten sóhajtott egyet. – Hát ennyi lenne.
A reakciót, amit kiváltott a többiekből, nem lehet pontosan megfogalmazni. Mindkét srác leesett állal bámult a vezérükre, vacillálva azon, hogy röhögjenek e, sírjanak, legyenek mérgesek, vagy próbálják megvigasztalni a szöszit. Egyszerűen lefagytak. Percekig csak újrajátszották magukban az elmúlt beszélgetés minden szavát, próbálva megemészteni a hallottakat. Mark meg csak várt. Ideges volt, de türelmesen várt. Végül Zelo szólalt meg először, megtörve a kínos csendet. Kezdetnek egy hatalmas levegőt vett, és szaggatottan fújta ki azt.

-          Hát fogalmam sincs mit mondjak. Ez egyszerűen… Fogalmam sincs. – mosolygott zavartan Zelo. – Nézd, nem tudom, hogy mi van veled, vagy hogy hogyan segíthetnék, de egy valamit tudnod kell. Én melletted állok, bármi történjen is. Tesók örökké? – az ezüst hajú bíztatóan mosolyogva nyújtotta előre

az öklét.

-          Tesók, haver. – mosolyodott el végül Mark is, és viszonozta a brofist-et.

Hihetetlenül megkönnyebbült. A lelke, mintha egy tonnától szabadult volna most meg. Taemin is csak mosolygott, ő nem mondott semmit, de nem úgy tűnt mint akinek ellenvetése van a dologgal kapcsolatban. Mark boldog volt. Tudta, hogy van akire számíthat, és ez megnyugtatta háborgó lelkét.
Az este ezután gondtalanul telt, mintha semmi sem történt volna. Röhögve néztek pornót, ahogy ezt eredetileg eltervezték, buliztak, filmeztek, majd valamikor éjjel, elaludtak.
Másnap reggel viszont Fapapucs kiparancsolta Mark-ot a két srác szobájából arra hivatkozva, hogy tilos a szobabeosztások variálása.

-          Ah, csak azért ilyen morci mert elmaradt a reggeli szex. – fintorgott Zelo, mikor

csatlakozott Mark-hoz és Kevin-hez az ebédlőben.

-          Vén köcsög. – tette még hozzá Zelo, mire Mark röhögésben tört ki.

-          Na fogd be Choi! – pöckölt egy omlett darabot a másikra a szöszi, még mindig

szakadva a röhögéstől, mire a másik két srác is elkezdett nevetni, miközben szép lassacskán csatlakoztak hozzájuk a bandatagok, hogy együtt hülyülhessék végig a reggelt.
Nem is sejtették, hogy Jackson, aki pontosan ugyanolyan jó ízűen nevetett pár asztallal arrébb Ren-nel és a többi haverjával, valójában hihetetlenül szenvedett belül.
A nap folyamán két program között lehetett választani:
Vagy városnézés a sziget szívében Palma-ban, vagy strandolás a tengerparton. És mivel diákokról volt szó, akik ráadásul hulla fáradtak voltak az utazástól, két személy kivételével mindenki a tengerpartot választotta, így a városnézés el lett napolva, viszont Mark-nak semmi kedve nem volt a strandoláshoz, így engedélyt kértek Fapapucstól arra, hogy ő és Zelo, had mehessenek el ketten valamerre. Fapapucs szokatlanul jó kedvű volt, amit valószínűleg Mrs Kim-nek köszönhettek, így beleegyezett a kirándulásba.
Így aztán a szöszi és az ezüst hajú, ketten vágtak neki a városnak. Kajáltak, ittak, kirándultak, beszélgettek, a maguk beteges módján szívatták egymást, der mindezek felett, jól érezték magukat. Az idő nagyon meleg volt, igazi mediterrán idő, hiába volt már ősz közepe. De persze Mallorca-n örök meleg van, így Mark egy kicsit úgy érezte, mintha meghosszabbodott volna a nyári vakáció.
Este hatra értek vissza a szállodába, és csatlakoztak a többiekhez, hogy együtt elmenjenek busszal Sóller-be, egy esti kirándulásra, ahol tábortüzet is terveztek gyújtani.
Nyolc körül érkeztek meg. A kabócák esti éneke sejtelmessé tette az erdőt, ami a fiúk nagy részének nagyon tetszett, de a lányoknak fel állt a szőr a hátukon a nagy bogarak jelenléte miatt.
Mark egész úton Zelo-val volt, így fel sem tűnhetett neki, hogy a többiek furcsán méregetik őt, és összesúgnak a háta mögött. Este tíz körül készült el a tábortűz, egy kiadós séta után, így a tanárok neki álltak előkészíteni az ételeket, addig is szabadprogram volt a diákoknak azzal a feltétellel, hogy minimum hárman mehetnek el messzebbre. Mark-nak csak ekkor kezdett leesni, hogy elég furcsa körülötte a légkör, és hogy társai szokatlanul csendesen viselkednek vele. Végül aztán Key és JongHyun hívták félre, halló és látó távolságon kívülre ráncigálva Mark-ot a többiektől. A szöszi nem értette a helyzetet, fura volt számára a hírtelen tartózkodás.

-          Mark, válaszolj őszintén rendben?! – kezdte Key. Mark értetlenül bólintott,

fogalma sem volt, hogy mi lehetett a dolog hátterében.

-          Te buzi vagy? – a szöszi köpni nyelni nem tudott. Mégis hogy a faszba jött

ez a kérdés? Pár pillanat múlva hatalmas röhögésben tört ki.

-          Ez lenne mindenki baja? Csak azért mert Zelo-val töltöttem a napot, buzi lettem? Csak megsúgom, ő sem meleg. Komolyan haver, ennél azért jobban ismerhetnétek. – nevetett könnyeit törölgetve Mark, de JongHyun és Key,

vészjósló komolysággal néztek egymásra, majd ismét a, még mindig hahotázó bandavezérre.

-          Nem, Mark. Úgy értettük… Igaz az, hogy smároltál Wang-gal? – kérdezte

JongHyun. Mark ereiben megfagyott a vér, és rögtön abbahagyta a nevetést. Ahogy a kérdés eljutott az agyáig, a füle sípolni kezdett, az esze pedig vészjelzéseket küldött.

-          Honnan…

-          Hogy honnan tudjuk? – rakta Key keresztbe a karjait a mellkasa előtt. – Megsúgták a kismadarak. – Mark-nak nem kellett sokat gondolkoznia,

hogy rájöjjön: Taemin. Csak azt nem értette, hogy mi oka volt erre, a fiatalabbnak.

-          Nézd Mark, mi nem irtózunk tőled, elfogadunk olyannak amilyen vagy de… te is tudod, hogy nem mindenki ilyen a bandában. Ha nem akarsz nagy balhét jobb, ha mielőbb tisztára mosod a neved. Ha kell, kamuzd azt, hogy bunda az egész, és viselkedj átlagosan, mintha mi sem történt volna! – rakta Key bíztatóan a

vezér vállára a kezét, de azért látszott rajta, hogy mennyire bizonytalan. Hát még Mark mennyire bizonytalan volt! Most mégis mi a szart csináljon? Olyanért hibáztatják, olyat állítanak, amiről valójában nem is tehetett. Biztos volt benne, hogy Taemin nem monda el az egész történetet, csak a smárolós jelenetet. Csak azt nem értette, hogy miért? Taemin nem lehetne a bandavezér, semmiképpen sem. Ezt ő is tudta, így nem is vágyott a tökéletes társadalmi álláspontra a rangsorban. De akkor miért tette ezt?! 
Visszaérve a többiekhez, Mark próbált úgy tenni mintha minden rendben lenne, ugyanúgy hülyéskedett azokkal akik még szóba álltak vele mint eddig, de magán érezte a társai átható pillantásait. Ahogy méregetik őt, ahogy némelyikük még mindig nem hitte el a helyzetet. Aztán ott volt Jessica. Neki is a fülébe jutott a pletyka, így síri csöndben ült, jobbján Mark-kal, balján pedig Taemin-nel. Mark-nak feltűnt ez is, de nem tette szóvá. Ez is a játék része volt. Nem kockáztathatta meg, hogy leleplezze magát azzal, hogy rákérdez a dolgokra Jessica-nal, így néha a lányhoz is intézett egy két szót, megpuszilta, és csinálta amit egy fiúbarát csinál a barátnőjével. De Jessica reakciói csak még jobban nyugtalanították a szöszit. A lány, csak egy-két mosolyt küldött viszonzásképpen a hozzá intézett gesztusokra.
Végül Mark, igazi áldásnak érezte, mikor végre visszaértek a szállodába, és semmire sem vágyott jobban, minthogy ledőljön, és aludjon végre egyet a történtekre.
De nem sejtette, hogy a legrosszabb még javában ezután következett.
Mark már javában aludt, mikor Jackson, a maga forrófejű stílusához hűen, hatalmas nagy ajtócsapással rontott be a szobába, áttrappolva a helyiségen, egyenesen a szöszi ágyához.

-          Mi van má’ nem tudsz kopogni, baszd… - kezdte Mark kómásan, de nem

tudta befejezni a mondatot. Jackson a hajánál fogva húzta térdelő helyzetbe Mark-ot, aki hatalmasat szisszent.

-          Hogy merészeled idetolni a képedet te mocskos buzi?! – kérdezte, és már

küldte is az első pofont. – Hogy merészelted elmondani bárkinek azt ami köztünk történt?! – Mark-nak ideje sem volt felfogni, hogy mi történik. Már repült is a következő ütés. Az arca égett a pofonoktól, a hajhagymái sajogtak a durva bánásmód miatt, az agya pedig köszönhetően az álmosságnak, és az előbb beküldött két ütésnek, nem tudott időben reakciót produkálni a támadásokra. Esélytelen volt a helyzete.

-          Ez kell neked baszd meg?! Ez?! – markolt kegyetlenül Jackson, a szöszi

fenekébe, aki fájdalmasan felkiáltott.

-          Hát akkor játszunk így, te rohadt kurva! Nagyobb kurva vagy mint a tetves barátnőd! – üvöltözött a fekete hajú, azzal elkezdte kicsatolni az övét, és a

nadrágját. Mark csak most pánikolt be igazán, ahogy felfogta mit is csinál a másik.

-          Hé… Mit akarsz? – kérdezte a szöszi, elsápadva meredve Jackson kezeire.

A fekete hajú nem válaszolt. Tekintete bosszúvágytól, haragtól, gyűlölettől, és bizonytalanságtól szikrázott. Megszabadította magát a nadrágjától és a bokszerétől, a trikójával inkább nem is bajlódott. Nem tervezett sokáig elidőzni itt.
Olyan gyorsan történt minden, hogy Mark-nak nem volt esélye védekezni. Tudta, hogy Jackson erős, és a jelenlegi helyzetben előnyben is volt. Testével leszorította a szöszit, csukóit satuként tartotta markaiban, férfiasságát pedig kegyetlenül erőszakolta bele Mark szájába. Mark fulladozni kezdett, tekintete elhomályosodott. Próbálta elfordítani a fejét, de nem sikerült neki. Jackson kegyetlenül erőszakolta le a torkán tagját, és Mark a föld alá süllyedt volna szégyenében, mikor érezte, hogy lent bizony nagyon is kemény volt a helyzet. Jackson ezt rögtön észre vette, és undorodva mérte végig a szöszit, aki gyorsan kapkodta a levegőt, ahogy végre nem gátolta ebben semmi.
Jackson már épp helyezkedett, hogy véghez vigye a megszégyenítés tetőpontját, mikor Mark erőtlen hangja meggátolta ebben.

-          Jackson kérlek ne tedd ezt… - mondta alig hallható, rekedtes hangon a szöszi.

Szemeit lecsukta, pillái nedvesek voltak a könnyektől, csuklóján piros csík éktelenkedett, ahol a fekete hajú szorította. Nem is ellenkezett igazán. Nem látta már értelmét. Szája kipirosodott, mellkasának mozgása lassulni kezdett, ajkai csillogtak a saját nyálától.
Jackson-ban ekkor valami megszólalt. Nem, nem spirituális értelemben. Szinte rögtön elengedte Mark-ot, és leszállt róla. A szöszi nem mozdult. Csak pihegve feküdt, folyamatosan mustrálva a fekete hajú arcát. Jackson szörnyen érezte magát.
Bűntudata volt.
Hiszen ő már tudta az igazat.
Zelo elmondta neki a teljes igazságot.
Akkor mégis miért tette ezt Mark-al, aki igazából mindent azért tett, hogy Jackson-nak jó legyen? Mark NEM az ellensége.

-          Sajnálom. -  csak ennyit tudott kinyögni.

Nem érezte jogosnak, hogy magyarázkodjon.

7. Fejezet: GAME OVER

7. Fejezet: GAME OVER

 

Egy felettébb hideg napnak nézett elébe, az egész Jayeseo. Elérkezett az eredményhirdetés napja. Az iskola apraja nagyja a tornaterembe gyűlt, hogy az osztályok képviselői átnyújthassák a szalagokat az igazgatónak. A játék nehezebb volt, mint azt bárki is gondolta volna. A szalagok megszerzéséhez elég szívatós feladatokat találtak ki a tanárok, így majdhogynem nem tudták kihirdetni a győztest. 
- Ezennel a Játékot lezárom! - fejezte be az igazgató a kissé unalmas monológját, mielőtt megosztotta volna a diákokkal, hogy melyik szerencsés osztály nyerte meg a fődíjat. 
- Mindenkinek gratulálok, remek munkát végeztetek és remélem, élveztétek is a játékot. Azonban a végeredményre még én sem számítottam. Meglepő módon, három osztály is részt fog venni a kiránduláson. A 10.A, a 10.B, és a 11.A! Gratulálok mindenkinek. - Az igazgató szavait tapsvihar, és sugdolózás egyvelege kísérte. Voltak, akik nem akarták elfogadni az eredményeket, és csak felháborodottan méregették a győztes osztályokat. Jackson nem hitt a fülének, percekig csak szájtátva állt és nem bírt megmozdulni. De hiszen... Ők nyerték meg a versenyt! Ők! Az ő osztálya. Testének minden ízét átjárta a büszkeség, ahogy erre gondolt. Mark felé fordult, aki a tömegben állt valamerre. A szöszi osztálya is benne volt a győztesek nevei között, aminek valamiért Jackson, örült.
A tornaterem lassan kiürült, hogy mindenki mehessen a maga dolgára. A győztes osztályoknak az osztályfőnökök, kiosztottak néhány lapot, ahol bővebb információt találnak az útról. Szülői engedély kellett az utazáshoz természetesen, de ezt a tanárok már lerendezték telefonon keresztül. A kirándulásra három nap múlva indultak, egy busz vitte őket a reptérre, ami a sulitól indult. A gépük reggel ötkor indult, így az egyedüli hátrányt az jelentette, hogy legkésőbb háromra már a reptéren kellett lenniük.
Tanítás után Jackon, kitörő lelkesedéssel indult vissza a koleszba. Mark-nak már vége volt az óráinak, és a fiúnak célja volt, hogy elhívja a szöszit valahova ünnepelni.
Az incidens óta, Mark már elment fodrászhoz, hogy megcsonkított frizuráját, valami elviselhetőbbé alakítsa. Így történt, hogy a srác, aznap este, féloldalasan felnyírt hajjal érkezett vissza, melyben kék csíkok virítottak. Tényleg kezdett úgy kinézni mint GD, amit Jackson meg is jegyzett neki egy nem túl kedves beszólással, ami Jackson olvasata szerint egy kicsit sem volt bunkó, de Mark-nak nem igazán nyerte el a tetszését az „úgy nézel ki mint akit lehányt egy tündér” jelző.  Jackson-nak azért el kellett ismernie, hogy valójában egészen jól állt Mark-nak az új frizura sőt, kifejezetten tetszett is neki, de ezt az istenért sem kötötte volna a szöszi orrára.
A hazafele út kissé elhúzódott, mivel baleset volt az egyik úton, így a buszok elég nehezen közlekedtek. Éppen ezért, Jackson csak délután öt körül ért vissza a kollégiumba. Felérve a szobájukba, szokásától eltérően, halkan nyitott be az ajtón, hogy megijeszthesse társát. Bentről azonban beszélgetés hallatszódott, és Jackson-t akarata ellenére fogta el a kíváncsiság. Nem akarta megzavarni a beszélgetést –legalább is erre hivatkozott, de valójában mindenki tudja, hogy csak nem akarja beismerni, hogy leskelődik-, így aztán az előszoba falának dőlve hallgatta, az elhangzó párbeszédeket.

-          Mark mi van veled? Miért nem teszel már valamit ellene? – Jackson felismerte

a felháborodott női hangot. Jessica.

-          Mondtam már, hogy készülőben van a dolog. Szerinted miért raboltak el Zico-ék? Azért megmondhatnád annak a faszfejnek, hogy legközelebb óvatosabb is lehetne. Megkapta amit akart. Kérem a fizetségem.

-          Jól van nyugodj már meg! – Jackson kikukucskált a fal mögül, és látta, ahogy a

lány, éppen végigcirógatja Mark bőrét, majd közelebb hajolva hozzá, meg is csókolja őt. Jackson akármennyire is nem akarta nézni a történéseket, mégis megtette. Végignézte, ahogy Mark érzékien végig nyal Jessica kulcscsontján, végignézte, ahogy beletúr a hosszú hajkoronába, végignézte, ahogy Mark megszabadítja magukat a fölösleges ruhadaraboktól, és végignézte, ahogy a szöszi magáévá teszi a lányt. Végignézte. Ott állt, és csak figyelte, hogyan vonaglik a két test az ágyon, hogyan váltanak érzéki csókokat. Hallotta, ahogy a kéjes nyögések betöltik a szobát, hallotta, ahogy Mark gyorsan veszi a levegőt. Még annak is fültanúja volt, ahogy az aktus végén Mark, az orgazmus okozta élvezet hevében, szinte kiáltva mondja Jessica-nak... Szeretlek.
Jackson eddig bírta. Kissé heves természete miatt is, bevágva maga mögött az ajtót, nem törődve azzal, hogy lebuktatta magát, hagyta ott a kollégiumot. A lassan kialakuló szimpátia a szöszi irányába gyökerestül eltűnt, s helyét a tömény gyűlölet vette át.
Undorodott Mark-tól. A fiú, egész végig csak kihasználta őt, és Zico szövetségese volt. Hogy volt képes elárulni a saját bajtársait, a bandáját, a családját? Hogy volt képes elárulni őt? Kicsoda ő valójában? Milyen ember az ilyen? Jackson nem tisztelte többé Mark-ot. Fogalma sem volt, mit tegyen. Minden olyan gyorsan történt. Nem régiben még ünnepelni akart Mark-kal. Hogy lehet ilyen hamar valkit meggyűlölni? És miért tette ezt Mark? Miért raboltatta el magát Zico-val? Jackson nem tudta mit csináljon. Egyedüli menekülőhelyéhez vette az irányt.
Mark és Jessica ijedten kapták fel a fejüket, a hangos ajtócsapódásra. Egyszerre fordították fejüket a hang irányába. Mark-nak nem kellett sokat találgatni, hogy ki lehetett az. De mégis mennyi ideje lehetett itt? Mit hallhatott? Mit láthatott? Mark-ot elfogta a kétségbeesés, de megpróbálta ezt nem kimutatni a lány előtt. Megvárta míg Jessica felöltözik, és elbúcsúztak egymástól. Mark tudta, hogy osztálytársai valószínűleg már nagyban buliznak, amit teljes mértékben meg is értett, legszívesebben ő is ott lett volna, Jackson-nal együtt. De a barna hajú vajon most hol lehet? Mit gondolhat? Mark nem tudta mit csináljon. Fejét elöntötték a kérdések, és lassacskán rémképeket kezdett el látni. Éppen ezért úgy döntött, hogy ébren megvárja, míg Jackson visszaér. De a fiú nem jött, így Mark felett győzött az álmosság, és kínok kínjai közt, elaludt. Péntek reggel volt, de Jackson még mindig nem ért vissza tegnap este óta, ezt már csak onnan is lehetett tudni, hogy a pénteki tancuccai még mindig ott hevertek az asztalán, szanaszét. Mark gombóccal a torkán indult el a suliba, és ez akkor csak rosszabb lett, mikor kiderült, Jackson nem ment iskolába. Mark csak azt remélte, hogy legalább a hétvégére visszajön. De szombaton sem jelent meg. A szöszi komolyan aggódni kezdett. Jackson barátait kezdte kérdezgetni, hogy hol van a barna hajú, de senki sem tudott választ adni erre a kérdésre. Mark már komolyan úgy érezte, hogy felrobban az idegességtől, még Jessica-val sem volt hajlandó szóba állni. Mi van, ha Jackson-nak baja esett? Mi van ha ismét túl sok nyugtatót vett be? Mi van, ha már nem is él? Mark-nak semmihez nem volt kedve. Addig nem, amíg Jackson elő nem kerül. Ez pedig vasárnap éjjel, négy órakor történt meg. Mark nagy meglepetésére a srác se nem részeg, de még beszívott sem volt. Tiszta ruhát viselt, le volt fürödve, és egyáltalán nem úgy nézett ki, mint aki egy bokorban aludt volna. A haja pedig… Mark-ban megállt az ütő. Jackson-nak elöl szőke volt a haja, máshol pedig fekete. Körbe rövidre lett vágva, csak elöl lett meghagyva a haja hosszúra, ami normális esetben eltakarta a fél szemét, de most fel volt állítva. Szájában bal oldalt pedig egy karika piercing lett szúratva. Mark soha nem látta még ilyennek Jackson-t. A legextrémebb külseje is ami volt, egy iszonyatosan színes öltözet, még kilencedikben… Most pedig konkrétan úgy nézett ki, mint aki most szökött meg egy ördögűzésről. De akármilyen meghökkentő is volt, és Mark-ot teljességgel letaglózta a látvány, be kellett ismernie, őrülten szexin festett így Jackson. Éppen ezért egy kicsit el is szégyellte magát, hogy egy ilyen helyzetben ilyenekre gondol, így elűzte a fejéből a nem kívánt képeket, és felkészült, hogy ő bizony most nagyon le fogja cseszni Jackson Wang-ot.

-          Wang Jia Er, te be emóztál vagy mi a fasz? – kérdezte Mark, kissé elpirulva.

Jackson nem válaszolt. Csak egy undorodó pillantást vetett a szöszi felé, amit Mark nem tudott feldolgozni. Az a nézés… gyűlölet, megvetés, megbánás… Mark szégyenében majdnem elsüllyedt. Miért néz rá így az „ex-barnahajú”?

-          Elvitte a cica a nyelvedet Jackson?  - ragadta meg a srác csuklóját Mark, mielőtt

az megint eltűnhetett volna.

-          Menj az anyádba Tuan, semmi közöd nincs hozzám! – felelte élesen Jackson, és kitépte karját a másik szorításából.

-          Már, hogy a faszba ne lenne te szerencsétlen? – ezt már Mark sem tűrte. Kiabált,

ahogy csak a torkán kifért. – Mégis mi a fasz bajod van már megint, baszd meg? Mit csináltam már megint?

-          Még kérdezed te nyomorék?! Nem én szövetkeztem Zico-val, és nem is én döngetem azt a rongyos kurvát. – kiabált Jackson is, és….

Csatt…
Mark egy hatalmas pofont kevert le az előtte álló srácnak. Akkorát, hogy még a tenyerének a nyoma is ott maradt.

-          Hogy mondhatsz ilyeneket baszd meg? Hogy nem sül le e bőr a képedről, mikor szó nélkül eltűntél több mint két napra?! Tudod mennyire aggódtam te idióta?!

Mark szemei haragosan csillogtak, és homályosan látott az egyre gyűlő könnyektől. Nem tudta miért sír. Talán ilyen érzés az, amikor darabokra törik egy nehezen felépített barátság alapjait, amelynek már csak a csonka romjai látszódnak, ami a mindent elsöprő, orkán erejű szélvihar után megmaradt? Mark szinte hallani vélte a hangját, ahogy összetörik benne valami. Gyűlölte Jackson-t, mert igaza volt, és gyűlölte magát, mert tudta, hogy a fiú miatta szenved.
Jackson egy pillanatra elbizonytalanodott, ahogy végig nézett Mark-on… annyira védtelennek, olyan ártatlannak tűnt, hogy normális esetben talán még a régi Jackson Wang is megvigasztalta volna. De jelenleg ideges volt, a haragtól elborult az agya.

-          Mégis miért aggódtál értem cseszd meg? Akkor nem aggódtál értem amikor szövetkeztél Zico-val? – Mark nem tudta mit feleljen.

Nem volt bizonyítéka, és ha elmondaná mi történt valójában, Jackson úgy sem hinne neki. Fel sem fogta, hogy mit csinál. Ösztönösen ragadta meg Jackson pólóját, és erőszakosan magához húzta.
Megcsókolta.
Ajkai a másik szájára tapadtak, állát szinte rögtön leejtette, hogy Jackson utat törhessen magának a szájába. Nyelveik vad csatát vívtak, Jackson felszisszent, ahogy Mark nem túl gyengéden harapott alsó ajkába, amit ő viszonzott is, de amikor felfogta, hogy mi történt…
Ellökte magától a szőkét, és a pólója nyakánál fogva közel húzta magához, hogy most ő keverjen le egy pofont a másiknak.

-          Én nem vagyok buzi baszd meg. Gyűlöllek. – sziszegte Jackson, majd egy olyat

tett, mellyel végképp elvágta magát a szőkénél, minden téren. Leköpte. Leköpte, majd ellökte. Ezután csak simán kirontott a szobából, és ismét elment, egy mások számára ismeretlen helyre. Mark meg csak megsemmisülve feküdt a földön, és csak bámult ki a fejéből. Mi történt az előbb? Megcsókolta Jackson-t… aki viszonozta is. És ebben a helyzetben is csak arra tudott gondolni, hogy mennyire élvezte. Ez nem volt helyes. Kurvára nem volt helyes, és egyáltalán nem akarta, hogy ez történjen.
Jackson gyűlöli őt, és undorodik tőle. És még el sem tudta magyarázni, hogy valójában mi az igazság a Zico-s ügy mögött. Valószínűleg már nem is lesz rá lehetősége elmagyarázni. Hibát követett el. Olyan hibát, amit soha többé nem fog tudni kijavítani, és ezt csak magának köszönhette. Mark felhúzta a térdeit, és csak összekuporodva sírt. Nem tudta mit érez, nem tudta mi lesz Jackson-nal. Nem tudta mit akar Jessica-tól, és azt sem tudta, mit érez Jackson iránt. Vonzódna hozzá? Ha igen akkor csak testileg? Miért dobog ennyire a szíve? És miért fáj ennyire a mellkasa? Miért érzi úgy, mintha kiszakítottak volna belőle egy darabot, mikor tulajdonképpen egész életében ellenségek voltak Jackson-nal? Már csak egyetlen dologban volt biztos…
Vége van. 

(Kép: Jackson új külseje)