12. Fejezet: Run away together

12. Fejezet: Run away together

Mikor Jackson vissza ért a szobába, megkönnyebbülten tapasztalta, hogy csak egyedül volt. MinKi-hez ment át néhány jegyzetért, és kicsit tartott tőle, hogy itt hagyja a gépét és a telefonját, mert ha Mark meglátta volna a tartalmát, biztosan kiakadt volna. De mivel egyedül tartózkodott a helyiségen, így a kétségei valamelyst elszálltak.

***

Jackson napról napra egyre idegesebb lett. Egy hete... Mark nagyon is megtalálta a videót a gépen. Kurvára végignézte, és kurvára rosszul érintette őt a dolog. Hogy ez hogyan is derült ki? Mikor Jackson másnap leült volna Mark mellé, a szöszi csak egy lesajnáló pillantást vetett rá, és annyit mondott, foglalt a hely. Ami azt illeti ilyen alapon, "az egész asztal foglalt volt". Mikor azonban Jessica akart volna Mark mellé leülni, a fiú csak annyit mondott, "itt Jackson ül". Franc sem értette akkor még, hogy mi baja lehet. Aztán pár óra múlva GD szokatlanul hidegen megjegyezte, hogy Jackson lehetett volna kíméletesebb is. A fekete hajú viszont csak másnap tudta meg a feszült hangulat okát. És rohadt mérges lett, első sorban magára, aztán Jessica-ra, és végül Taemin-re is. Milyen barátnő az, aki a pasija háta mögött valaki mással egyeleg? És milyen bajtárs, vagy esetleg barát az, aki ellopja a társa barátnőjét? Ő pedig milyen ember, hogy képes szenvedni hagyni Mark-ot, amikor nem ez lenne a feladata? De mégis ezt tette, mert egyszerűen nem érezte magát méltónak ahhoz, hogy a szöszi mellett legyen. Mert Mark jobbat érdemelt, az általa keletkezett problémák után, amikről hiába nem tehetett, mégis rajta csattant az ostor. Ami ezt illeti Mark és Jessica még nem szakítottak, és Taemin is gondtalanul járt a gyűlésekre. Mégis, aki azt állította, hogy a szöszi nem változott, Jackson kapásból leütötte volna. Csak ő tudhatta, de a fiú szinte soha sem tartózkodott a szobájukban. Minden éjjel elment, és másnaposan ébredt reggelente. Nem beszélt, és nem csinált semmit Jackson társaságában. A fekete hajúnak már szinte fizikai fájdalmat okozott, hogy így látja a srácot, akit valójában nem is gyűlölt.

A tanároktól is egyre több panasz érkezett. Mark agresszív volt. 

A mai nap pedig a szokottnál is kritikusabbnak számított. 

Szombati nap volt. Általában ilyenkor mentek el bulizni valamerre a srácok, de ezúttal ez nem így történt. Jackson fel-alá járkált a szobájában. Minden porcikáját átjárta a feszültség, ugyanis este kilenc órát ütött az óra, és Mark a mai napon még haza sem tolta a képét. Bár ezen a héten szinte minden este későn érkezett vissza a kollégiumba, félő volt, hogy ezúttal vissza se fog jönni. Ren hiába próbálgatta nyugtatni Jackson-t, egyszerűen semmi sem segíthetett most a fekete hajún. Jessica persze Taemin-nel töltötte az idejét, amitől az ex bandavezérnek felfordult a gyomra. 

Az idő végtelen másodpercekben telt, a mutató őrjítő lassúsággal járt körbe és körbe. Jackson nem tudta mi tévő legyen. Komolyan kezdett megőrülni, a feje mintha szét akart volna robbanni, nyakán látszott a lüktető ér.

MinKi aggódva figyelte a fekete hajút, aki hol egy könyvet vágott a földhöz, hol felrúgott egy széket, hol eltört egy poharat. Az volt a legnagyobb gond, hogy Ren teljesen megértette Jackson helyzetét. Ő is feszült volt, és aggódott Mark-ért, éppen ezért már meg sem próbálta lenyugtatni a fekete hajút.

Percekkel később, a szoba ajtaja hatalmas erővel vágódott ki, és GD száguldott be rajta. Fehér fürtjei ezúttal fekete melírt kaptak, ő maga pedig fekete trikót, bőrdzsekit, láncokkal díszített latex nadrágot, bakancsot, és kendőt viselt, amit a nyaka köré tekert addig, amíg nem rejtette vele el a fél arcát. Csuklóján ezüst karkötők csilingeltek, a trikóját pedig egy szintén ezüst színű kereszt díszítette. Ugyan ez a szimpólum lógott a füleiből is, csak azok piros színben virítottak. Szar sem igazodik ki ennek a srácnak az ízlésén.

GD még Jackson-nál is idegesebbnek tűnt, ami vészjósló fejleményekre utalt.

- Mi történt? - kérdezte Ren, megelőzve a fekete hajút.

- Jonghyun megtalálta Mark-ot. 

***

A fülsiketítő monoton zene, a sok izzadság, alkohol és kölni egyvelegétől bűzlő fiatal, a neoncsövek, a lézerfények, a tömeg... Ilyen volt egy szöuli szórakozóhely, szombat éjszakánként. Már elmúlt éjfél, ami csak megnehezítette Jackson-ék dolgát. A club biztonságiőrét már így is ki kellett játszaniuk, de szerencséjükre Jonghyun jóban volt a nagy emberrel, így végül sikeresen bejutottak.

Jjong ezen a helyen tengette a szombat estéit mint bár pultos, mivel hogy szüksége volt a pénzre. A szülei sosem küldtek neki eleget mondván, hogy álljon a saját lábára a srác. Key is ott volt velük. Talán még őt rázta meg kellően az elmúlt hetek eseményei, mivel ő hatalmasat csalódott Taemin-ben.

Bent csak rosszabbnak tűnt a helyzet. A tömeg teljesen elárasztotta a szűk belteret, és kizárt volt, hogy megtalálják Mark-ot. Jackson kezdett bepánikolni, ahogy a részeg huszonéveseken végignézett. Mit keres a szöszi egy ilyen helyen? Nem illett ide. Ő nem ebbe a világba tartozott. Ilyen mélyre süllyedt volna az önemésztésben? Jackson-ra rohamosan tört rá a bűntudat és összeszorult a gyomra, ahogy erre gondolt. Nem adhatták fel. 

Hajnali egy körül járhatott az idő, amikor az öt jayeseo-s diák balhéra lett figyelmes. Mindegyikükben megállt az ütő, ahogy megpillantották Mark-ot. Egy magas, harmincas éveiben járó pasas tartotta a nyakát. A szöszi hiába erölködött, nem tudott kiszabadulni a kezek fogságából. A férfi valamiért nagyon idegesnek tűnt, és amikor egyet behúzott Mark-nak, Jackson legszívesebben neki ugrott volna. De GD nem engedte őt. Nem kockáztathattak meg egy tömegverekedést. De Jackson-t ez már nem érdekelte, ahogy a következő ütés, Mark arcát érte. A szöszi már nem is ellenkezett, csak rendíthetetlenül fent tartotta a szemkontaktust támadójával. Még ebben a helyzetben is megpróbálta összekapargatni az összes büszkeségét. Mert Mark büszke teremtés volt. Ekkor még egy ütés indult el Mark arca felé, amikor a férfi keze hírtelenjében megállt a levegőben, arcára pedig félelem ült ki.  Jackson a férfi tekintete irányába fordította a fejét, aztán ő is teljesen lesápadt.

A tömeg legszélén Zico állt, kezében egy fémcsővel, hosszú fekete bőrdzsekiben, szájából egy szál cigaretta lógott ki, mögötte pedig, vagy tizenkét Sayeo-s bandatag állt. A levegő megfagyott. 

Jackson elkönyvelte magában, hogy most elég szépen el fogják őket verni, ekkora túlerővel, magában pedig már átkozta is Zico-t, hogy pont egy ilyen kritikus helyzetben kell neki balhét szítani.

A Sayeo-s bandavezér szórakozottan vette ki a szájából a füstölő rudat, majd tekintete Jackson-ra vándorolt, aki kezdett rosszul lenni a tekintetek kereszttüzében, ahogy Mark is kiszúrta őt.

Ám ami ezután történt, arra senki sem számított. Zico, fejével az ajtó felé biccentett, és csak annyit tátogott; "fussatok". 

Elszabadult a káosz. A férfi elengedte Mark-ot, aki köhécselve Jackson-hoz rohant, miközben a férfi mögött, bőrdzsekis alakok keztek sorakozni.

A fekete hajúban pedig minden realizálódott, csak azt nem értette...

MI A FASZT CSINÁLT MARK, HOGY ÖSSZETŰZÉSBE KEVEREDETT A SZÖULI MAFFIÁVAL?!

De már nem volt idejük ezen gondolkodni, GD határozottan lökte a két srácot a bejárat felé, bár Mark nagyban ellenkezett mondva, hogy a bandavezérnek a csapattal kell maradnia. De se Key, se GD nem engedte meg ezt nekik, Jonghyun pedig szabályosan kirúgdosta őket.

Jackson pedig jobb ötlet híján karon ragadta a kába szöszit, és futni kezdett vele a biztos cél felé. A kollégiumba most tuti nem mehettek, túl kockázatos lett volna, így Jackson jobbnak látta, ha a banda székhelye felé veszik az irányt. Nem az volt a legkényelmesebb hely az éjszaka átvészeléséhez, de még mindig jobb döntés volt oda menni mint bárhova máshova. Egész út alatt fogták egymás kezét, pontosabban a fekete hajú szorongatta Mark csuklóját, de fel sem tűnt neki. Se a buszon, se a metrón, se a parkolóház felé tartva. Ahogy távolodtak a belváros zajosabb részétől, az út, fokozatosan vált egyre kellemesebbé. Hűvös volt az idő és száraz, a járdákat már beterítették a lehullott falevelek. Rohamosan közeledett az ősz vége, ami egyet jelentett egy korszak lezárásával is.

Jackson próbált nem gondolni arra, hogy mi történhetett a többiekkel, vagy hogy Zico milyen szándékkal segített nekik. Ez önzőségnek, sőt, talán gyávaságnak hangozhat így elmesélve... De a tehetetlenség bilincse ott volt a karjukon, szorosan tartva azokat. Tudták, hogy ez a ma éjszakai esemény, egy szükséges lépés volt ahhoz, hogy a bilincs eltűnhessen, és hogy legközelebb Mark legyen az, aki a banda élén áll, hogy más csapatokat segítsenek ki a bajból, vagy esetleg egymást.

A törzshelyhez érve, Jackson előkereste a lakat kulcsát, hogy ki tudja nyitni a hatalmas alumínium ajtót, amit később szereltek csak fel együtt, hogy ne maradjon védetlen a hely. 

Ahogy beléptek a helyiségbe, orrukat megcsapta a jellegzetes "illat", és egyszerre sóhajtottak fel megkönnyebbülten. Bár eléggé hideg volt odalent, de pont ezért volt jó, hogy hoztak mindenféle pokrócokat, szivacsokat, matracokat a tagok. Jackson és Mark együtt terítettek le két matracot a földre, szorosan egymás mellé, és az összes pokrócot összehordták, ami a környezetükben volt.

 Ezután Jackson rágyújtott. A füst komótosan tekergett a levegőben, ahogy a beszűrődő holdfény, és a kis éjjeli lámpa megvilágította. Percekig csak néma csendben ültek, hallgatva az éjszaka neszeit, mikor Jackson megtörte a csendet.

- Sajnálom ami történt. - mondta könnyedén, mégis hangjából áradt a melankólia és az őszinte megbánás. A fekete hajú csak most nézte meg csak igazán Mark-ot, ahogy felé fordult. Teljesen elállt a lélegzete, a szíve pedig hatalmasat dobbant. Mark gyönyörű volt. A fehér trikója tökéletes összképet alkotott szőke tincseivel. Szemei megvillantak a fényben, akár egy macskának. Jackson szíve hatalmasat dobbant, és arcát elöntötte a forróság. 

- Most már igazából lényegtelen. - vonta meg a vállát Mark, majd komoly pillantást vetett Jackson-ra. - De miért nem mondtad el? 

- Nem tudtam hogyan tálaljam. Féltem, hogy összetörsz... Mégjobban. - sütötte le a tekintetét a fekete hajú, ahogy meghallotta Mark ironikus kacaját.

- Ezt akarod beadni azok után, hogy...

- Nagyon jól tudom mit csináltam. - vágott a szavába kissé ingerülten Jackson. - Nálam jobban senki se tudhatja. Amit tettem megbocsájthatatlan, és nem kérem, hogy ne foglalkozz vele. De Mark, én tényleg sajnálom. - a szöszi hitetlenkedve rázta meg a fejét.

- Ne hazudj nekem, Jackson Wang! Ugyan miért sajnálnád?

- Azért mert szeretlek te világ barma! - ezt a mondatot már szinte kiabálva mondta el a fekete hajú. Hangja visszaverődött a falakról, hogy aztán az egész helyiség csöndbe burkolózzon. Mark percekig nem szólt semmit. Csak hitetlenkedve ült, arcán érzelmek zavaros egyvelege tükröződött.

- Ha az ember szeret valakit... Annak nem árt. - mondta végül alig hallható hangon a szöszi, mire a fekete hajú megrázta a fejét.

- Ha az ember egy olyan valakit szeret, aki az ellensége volt, gyakran összekeveri a szeretetet a gyűlölettel.

- Nem hiszek neked. - mondta Mark, ahogy lassacskán bezárták a maguk közti távolságot. Ajkaik néhány miliméternyire voltak már egymástól.

- Pedig nem hazudok. - mondta Jackson, ahogy a köztük lévő űr eltűnt, mikor végre egyé váltak. Nyelveik érzéki játékba kezdtek, harcoltak a dominanciáért, a saját igazukért. Abban a csókban minden benne volt, ami azzá tette őket akik:

hűség, bizalom, bátorság, makacsság, tisztelet, büszkeség és a fájdalom.

Aznap éjjel Jackson tényleg nem csak a rábízott feladat miatt csókolta meg Mark-ot. Még nem tudta biztosan mit is érez a szöszi iránt, de szüksége volt rá. 

Aznap éjjel GD, Key, Jonghyun és Ren egy oldalon álltak az ellenségeikkel, csakhogy kiálljanak a barátaikért, és hogy megvédjék őket a további sérelmektől. Tudták, hogy csak így van lehetősége a két vezérnek rendeznie a kapcsolatukat.

Aznap éjjel Jessica Taemin-nél aludt, ezzel teljesen megszégyenítve és földbe tiporva az így is halott kapcsolatukat Mark-al. Az ő történetük ezennel lezárult, hogy új fejezettel kezdődjön egy másik.

Aznap éjjel valami meghalt, valami pedig új életre kelt, de a legfontosabb csak az az idióta fekete hajú, és az a hülye szöszi volt, akik egymást ölelve aludták az igazak álmát tudva, hogy ezek a lopott órák együtt, csak az övéké voltak.