11. Fejezet: Feltüzelve ZiBomb Extra

11. Fejezet: Feltüzelve

ZiBomb EXTRA

Zico POV

Már fél kettő múlt és én még mindig bent rohadtam az iskolában. Komolyan elegem volt már az egészből, hiába aludtam ki magamat a duplamatek alatt. Ami azt illeti a koreait meg az idegennyelvet is szívesen átbóbiskoltam volna, de drága egyetlen padtársam Kyung, ezt nem tette lehetővé. Folyton bökdösött, meg esetenként bokán rúgott, mire én kapásból felborítottam a székét. Ilyenek voltunk mi, legjobb barátok. Amúgy Kyung néha rohadt idegesítő tudott lenni. Hiába volt ő tulajdonképpen a jobb kezem, sajnos mindig mindenben igaza volt. Idegesített ez a tény, mert általában mindig azok a dolgok váltak be előbb, amik inkább negatívnak számítottak. Gondolok itt például arra az esetre, amikor hülyeségből egy vödör benzinből betűket festettünk az aszfaltra, hogy milyen fasza lenne már, ha készítenénk egy lángoló feliratot. Kyung már előre megmondta, hogy ennek nem lesz jó vége, amiből az lett, hogy felgyújtottuk L.Joe apukájának a kocsiját. 

Mindenesetre visszatérve az előző témához, már igazán vége lehetne ennek a nyomorult órának. A csengő hangja kész megváltásként visszhangzott a terem redvás falairól, én pedig mint aki jól végezte a dolgát, kisétáltam a teremből. Nem mondom, hogy jó szemmel néztek rám a folyosókon. A kinézetem már eleve kihágást jelentett volna normális esetben, csak mivel éltanulónak számítottam, szegény tanároknak el kellett harapniuk a nyelveiket, hogy nehogy beszóljanak. Nem az volt a gond, hogy nem hordtam az egyenruhát, mert hordtam, csak általában mindig feldobtam valamivel. Arany láncokkal, rolex-el, vagy előző évben levágtam az öltönyöm ujjait. Az ofőm majdnem szív infarktust kapott. A hajamhoz már hozzászoktak, annyi tiszteletet azért hagytam nekik, hogy legalább felfogom a kihidrogénezett rasztáimat, csakhogy érezzék a törődést. Ma délután amúgy MinHyuk-kal terveztünk bemenni a városba. Helyesbítek... Ma este. Délután semmi izgalmasat nem tudtunk volna csinálni, az éjszaka volt a mi terepünk. Csak kevesen tudták rólunk, de hivatalosan mi egy párnak számítottunk azzal a szerencsétlennel. Hosszú sztori, még tavaly történt, és mindketten kurvára be voltunk tépve, de végülis összejöttünk. Nyolc felé járhatott az idő, mikor a kollégium előtt állva vártam Hyukie-t, hogy végre idetolja a formás hátsóját. Ő nem volt kollégista, a nővérével lakott egy nagyobb panelban. Bevallom nem szívesen ácsorogtam ilyenkor a lehülő félben lévő levegőn, de őfelsége a királynő, nem óhajtott megérkezni. Nagyjából tizenöt percet kellett még várnom, mire megpillantottam közeledő alakját. Mosolyogva léptem oda hozzá.

- Sex bomb, sex bomb, oh a sex bomb...

- Kuss! - szakította félbe az éneklésemet, feledtébb kedves módon. Oh Minhyukie... Ennél kedvesebb nem is lehetnél. Nem voltunk az a "hú de romantikus" pár. Kívülről pedig inkább Kyung-gal nézhettünk ki úgy, mintha viszonyunk lenne, ha már shippes kedvében van az ember. Bomb-al amúgy nehezen lehetett megtalálni a közös hangot, elég csendes gyerek volt, és előbb járt a keze mint a szája. És most ne a perverz verzióra gondoljatok! Zsebre dugott kézzel szeltük át a megvilágított utakat. Szöul belvárosa csak most kezdett éledezni, és nagy volt a kísértés, hogy betévedjünk valami sztriptízbárba, de most MinHyuk-kal töltöttem az estét. Mondanom sem kell, orrba-szájba csaltuk egymást főleg lányokkal, de azért mi mindig ott voltunk egymásnak, és valahol mégis csak szerelmesek voltunk egymásba. Csak nem köteleztem őt hűségre, és ez kölcsönös is volt. De MinHyuk-nál soha sem találtam jobb partnert. Lehet azért, mert hozzá érzelmi szálak is fűztek, fasz tudta. Egyszerűen a vele töltött idő alatt, valahogy jól éreztem magam, és nekem ez elég volt egy kapcsolathoz.

Nem igazán beszéltünk egymással, csak sétáltunk egymás mellett, némán, néha meg-meg állva egy téren, vagy egy boltnál, esetleg vettünk egy fagyit is. Ilyenkor láttam B Bomb-on, hogy igazán próbálkozik, hisz amikor kevesen voltak körülöttünk hozzám bújt, vagy megfogta a kezem, bár általában rögtön el is engedte. Én pedig nagyon értékeltem az efféle próbálkozásait. Nagyon aranyos volt tőle és mindig mosolyt csalt az arcomra. 

Hírtelen, mindketten megtorpantunk, és fejünket balra fordítottuk, amikor is megpillantottuk a Mennyország üvegajtaját. Határozott pillantást vetettünk egymásra, azzal be is léptünk mindenidők legfaszább játéktermébe. Volt itt minden, a legkezdetlegesebb játékoktól kezdve a legmodernebbekig, lövöldözős, harcos, táncos vagy akár zenegépek is. Kiváltottunk néhány zsetont azzal el is kezdődött az orgazmusok egyvelege. Legelőször egy régebbi, hagyományos küzdőjátékkal kezdtünk, ahol Hyukie sikeresen legyőzött. Hiába követeltem visszavágót, ő nem engedte meg, bár szerintem félt, hogy másodjára el lesz verve. Ezután egy szimulátorba ültünk be. Én személy szerint rohadtul élveztem, de Hyukie majdnem kidobta a taccsot a gép folytonos rángatózásától. Majdnem az egész estét ott töltöttük, és rengeteg játékon végig mentünk. Nem kis összeget hagytunk végül ott mikor eljöttünk, de rohadtul megérte. Mire elhagytuk a játéktermet már tizenegy is elmúlt, mégis a város olyan élénk volt, mint nappal soha. A fiatalok eláraztották az utcákat, a sikátorokban fekete kereskedelem zajlott, de ez minket nem érintett. Sajnos még kiskorúak voltunk, így nem tudtuk magunkat beügyeskedni a casino-ba, ami nekem hatalmas tragédiának számított, de Bomb csak lelegyintett és rángatott tovább. Már kibaszottul fáradt voltam, és kezdtem nyűgös lenni, így MinHyuk-ot nagy nehezen berángattam egy hotelbe. Egy felső szintes szobát vettünk ki tökéletes panorámával a városra. A berendezés ízléses volt, a mahagóni ágyon kívül fehér fabútorok; egy szekrénysor, egy franciaágy, két éjjeliszekrény, és egy fotel képezte a szoba kellemes kompozícióját. Fáradtan dőltem el az ágyon és hunytam le a szemeimet. Nem tudom mi fárasztott le ennyire, holott még az órákon sem figyeltem. Arra lettem figyelmes, hogy a matrac besüppedt mellettem. Fél szemmel Bomb-ra sandítottam, majd egy hírtelen mozdulattal magam alá tepertem. Hyukie rosszallóan nézett rám, mire én egy puszit nyomtam az orra hegyére, mert rohadt aranyosan nézett ki. Én pedig rohadt kanos voltam. Hosszasan megcsókoltam, mire ő tétovázva ugyan, de megadón ejtette le állát, hogy nyelvemet átengedje. Mindig amikor MinHyuk-ot csókoltam, valami furcsa, megmagyarázhatatlan érzés kerített hatalmába. Mindig valami újat mutatott nekem, valami mást.

- MinHyuk... - suttogtam kéjtől rekedtes hangon, mire éreztem, hogy megremegett. Nyakához hajolva megszívtam a puha hámréteget, mire halk sóhajokat kaptam válaszul. Kezeit nyakam köré fonta, úgy húzott egyre közelebb magához. Végig nyaltam arcélén, majd ismét ajkait támadtam le. Nyelveink édes játéka minden idegemet felborzolta, ahogy elkezdtem kigombolni mindkettőnk nadrágját. Megszabadítottam magunkat a fölöslegessé vált felsőrészektől, majd mellkasára hajolva, nyelvemmel kényeztettem őt. Azok az elfolytott nyögések, teljesen feltüzeltek. Bomb hangja a világ legtökéletesebb dallamaként csengett a füleimben.

Megszabadítva magunkat az alsóneműinktől, most már ádámkosztümben térdeltem ismét felé. Hyukie kipirult, szemei kéjesen csillogtak. Egész festői látványt nyújtott a sápadtkás megvilágításban, ahogy ajkai rubintokként vöröslöttek. Lassan kezdtem beléhatolni. Nem pocsékoltam időt az előkészületekre, B Bomb úgymond már "hozzászokott" a méreteimhez. Ehhez képest fájdalmasan sikkantott fel, ahogy egy hírtelen mozdulattal teljesen kitöltöttem őt belülről. Forró volt és szűk, ami teljesen megőrjített, és hatalmas sóhajra kényszerített.

Lassan kezdtem benne mozogni eleinte, majd fokozatosan kezdtem egyre gyorsulni, mikor egy nagyobb lökésnél, Hyukie háta ívbe feszült, és hatalmasatt nyögött.

- Hyung! Igen!!! Ott! - zihálta, én pedig újra és újra eltaláltam benne azt a pontot, csakhogy ismét hallgassam tökéletes hangját.

- Hyung... Annyirah jó vagyh... Ez... Kurvah jó! - eredt meg a cicám nyelve. Egyre közeledtünk a csúcshoz, így én is gyorsítottam, majd az orgazmus pillanatában alsó ajkába harapva, egyszerre mentünk el. Mellé feküdve magamhoz öleltem, és magunkra húztam a takarót. Egy csókot nyomtam a tarkójára, majd egyenletes szuszogását hallva, mosolyogva hunytam le a szemeimet. Szerelmes voltam. Rohadtul szerettem őt, és ez minden egyes alkalommal egyre erősödött bennem. Nem hiszem, hogy valaha el tudnám őt engedni. Ha pedig mégis megtenném, egy részemet biztosan magával vinné.