10. Fejezet: A macska és a kutya

10. Fejezet: A macska és a kutya

10. Fejezet

Jackson a térdén dobolva ült a banda székhelyén, a zöld bőrgarnitúrán. A levegőben dohány szaga terjengett, mely teljesen betöltötte a levegőt. Ma csak páran voltak jelen a csapatból, mondhatni egy kisebb, zárt gyűlés zajlott. Jelen volt GD, Taeyang, Key, Jonghyun, Jungkook, Hoseok, BamBam, Kevin és Ren, aki Jackson jobbján foglalt helyet az ülőalkalmatosságon. Zelo feladata volt gondoskodni arról, hogy Mark véletlenül se tegye be most a lábát a székhelyükre. Mindenki tudta, hogy Jackson milyen ideges. Egy hét telt el a kirándulás óta, s a helyzet csak egyre bonyolódott, ugyanis Taemin valóban kezdett átpártolni a Sayeo-s bandához, ami rosszat sejtetett. Jessica eközben persze mindultalan kavart Mark-kal is, így GD sejtése beigazolódni látszott: Zico be próbál jutni a csapatba, méghozzá úgy, hogy Taemin-nel eltiporja Mark-ot az útból. Igazából meg lehetett ezt akadályozni, és bár Jackson el is határozta magát, hogy tenni fog az ügy érdekében, a kép még mindig ott volt a telefonján, de a szöszi még nem láthatta. Bár Jackson igyekezett közelebb kerülni Mark-hoz, például megesett az is, ha Jessica le akart a szöszi mellé ülni az ebédlőben, a fekete hajú a maga mentalitásával elküldte őt, mondván, hogy az ő szobatársa. És ilyesmiket rendszeresen csinált, egyre többször amit Mark, nem tudott hova rakni. Nem értette, hogy Jackson miért kezd el hírtelen közeledni felé, ha Jessica a közelben volt, ám amikor csak ketten tartózkodtak például a szobájukban, a fekete hajú szóra se méltatta a szöszit. Az igazat megvallva, Jackson sem igazán tudta, hogy hogyan tálalhatna ki Mark-nak. Nem mondhatják el neki Zico taktikáját, azzal csak nagyobb bajt okoznának. Bazi nehéz volt úgy cselekedni, hogy Jackson már nem volt vezető, hiába tartották egyesek még mindig annak. Zico már nem tekintette annak, épp ezért gondolta, hogy a Sayeo-s bandavezér, számít majd az ellentámadásra, akár bosszúból.

Na és persze pont ezért volt ma összehívva ez a megbeszélés. Jackson alig akarta beismerni, de szüksége volt a segítségre. A fekete hajú még mindig nem bírta feldolgozni, hogy mi a feladata a szöszivel, de leginkább ez érdekelte a legkevésbé. Ki kellett játszania Zico-t, és sajnos semmilyen lehetősége nem volt arra, hogy ezt úgy tegye meg, hogy Mark ne sérüljön. Ki kellett használnia a srácot. Normális esetben nem érdekelte volna ez annyira, de akármennyire is ellenkezett, valamennyire megkedvelte Mark-ot. Maga sem tudta miért, és a legijesztőbb az volt a dologban, hogy GD mindenről tudott, s olykor, csak sejtelmesen mosolyogva nézte, ahogy Jackson próbálkozik. A fekete hajút néha totálisan kirázta a hideg, a rangidős viselkedésétől. De hálás is volt neki, mert GD ott segített ahol csak tudott, s szívügyének tekintette a banda sorsát.

- Szóval, Jackson... Pontosan mikor is terveztél kitálalni Mark-nak? - kezdte a beszélgetést, Key. A fekete hajú unottan megvonta a vállát.

- Passz.

- Lehetőleg minél előbb kellene rá sort keríteni, mert Taemin egyre jobban oda van a főnök csajáért. Elvakítja a szerelem, és mind tudjuk mi lesz ennek a vége. - mondta BamBam.

- Tudom, basszus de gondoljatok már egy kicsit bele a helyzetembe! Nektek mikor kellett homárt játszanotok, és szétszakítani egy párt? - háborgott Jackson, habár pontosan tudta milyen ostoba kifogást talált ki.

- Éppen ezaz, Wang. Tökéletesen bele tudjunk magunkat képzelni a helyzetedbe. Pontosan ez az oka annak, hogy nem értjük miért nem cselekedtél még. - folytatta Key.

- Szalad az idő, Jackson. Nem halogadhatod örökké a dolgot. Bele kell vágnod míg mielőtt túl késő lenne. - jelentette ki Taeyang, miközben meggyújtotta a szájában tartott dohányt. A cigaretta szaga pillanatokon belül elárasztotta a hűvös épületet, s egyfajta nyugodtságot idézett elő a kedélyekből.

- Elmondom mi legyen, Jackson-ah. - szólalt meg percekkel később GD, mire mindenki elhallgatott a helyiségben, ami ijesztőn hatott a levegőben egyre növekvő feszültség miatt. - Természetesen egyikünk sem szeretné, hogy Mark összetörjön, de kénytelenek leszünk ennyi áldozatot hozni a bandáért. Érte. Érted. Értünk. - Jackson nem szólt semmit. Utálta a jelenlegi helyzetet, és pontosan azért, mert meg volt kötve a keze. A szöszi mindenképpen megégeti magát, akármilyen eszközhöz is folyamodnak, de hiába gyűlölte őt a fekete hajú, nem akart neki szánt szándékkal fájdalmat okozni. Pedig jelenleg pont erre készültek. Ráadásul egy érzékenyebb területre tapintva, a társaival együtt. Valamiért árulónak, és aljasnak érezte magát ezért, akár mennyire is jó cél érdekében teszi majd azt amit.

- Nagyon egyszerű stratégia Jackson-ah, pont az agyiszintednek megfelelő. - mosolygott GD. - Ma este megmondod Mark-nak, hogy komolyan el szeretnél vele beszélgetni Jessica-ról, és arról, hogy valójában azért viselkedtél úgy ahogy, mert szereted őt! Világos?

- És mi van ha nem hajlandó beszélni velem? - horkant fel karba tett kézzel Jackson, habár tudta, ez a lehetőség majdhogynem teljesen kizártnak tűnt jelenleg, mégis, a fekete hajú úgy érezte, most mindenbe bele akar kötni.

- Akkor majd mi gondoskodunk a dologról... - mosolyodott el Jungkook. - Te csak tedd a dolgod, Hyung és bízd ránk a többit!

***

Mark az iskola tetőjén dekkolt, egy zacskó csipszel és kólával felszerelkezve. Nem nagyon akart még visszamenni a koleszba, és a menzára sem igen volt kedve lemenni, tekintve, hogy Jackson egyre furábban viselkedik vele társaságban. Mintha... Féltékeny lenne. De ez azért is tűnt hülyeségnek, mivel a fekete hajú, amikor kettesben voltak, teljesen ignorálta a jelenlétét. Mark már kezdett beleunni a helyzetbe, és igyekezett minél jobban elkerülni a szobatársát. Így viszont egyre többet találkozott Jessica-val, és úgy érezte, képes tovább szeretni a lányt. Sok időt töltöttek együt, és olyan oldalát is megismerte Jessica-nak, amit senkinek sem mutatott eddig meg az iskolából. Mégis, olyan volt számára, mintha egy része kiszakadt, vagy legalábbis meghalt volna. Jackson eltulajdonított valamit akkor, amikor jóban voltak. Mark komolyan jól érezte magát a fekete hajúval. Nem kellett színészkednie, nem kellett finomkodnia a társaságában, csak a saját makacs, és arrogáns személyiségét kellett adnia. Tényleg úgy tekintett rá, mint egy társra. De azóta az alkalom óta... Nem tudta mit gondoljon. Hiányzott neki Jackson, mégis olyan volt, mintha valamennyire még mellette lenne. Se vele, se nélküle. Kezdett már ettől begolyózni, de a kialakult patthelyzet ellen semmit sem tehetett. 

Belekortyolt az üdítőjébe, miközben leült egy padra, majd kibontotta a csipszet is. Még mielőtt feljött volna ide, megkérdezte Zelo-t, hogy nem akar e hozzá csatlakozni, de a srácnak más tervei voltak. Jessica elméletileg valami továbbképzésre ment, így Mark kénytelen volt egyedül töltenie a rendelkezésére álló időt. 

Miután magába tömte a szénhidrátdús élelmet, el is indult, de esze ágában sem volt a kollégiumba menni. Már éppen ideje volt, hogy kicsit kikapcsolódjon. És erre a táncedzés megfelelő alkalom volt. A stúdióhoz érve átvette az edzőruháját, majd a tanár megérkeztével neki álltak a nyújtásnak, bemelegítésnek. Ezen az órán átvették a meglévő koreográfiákat. A félévzáró egyre közelebb volt már, és Mark mindennél izgatottabban várta az előadást. Miközben táncolt, teste ellazult, agya rákapcsolódott a zene egyenletes ütemére, s végtagjai teljes harmóniába kerültek vele. Mikor Mark táncolt az olyan volt, mintha angyalok szemléltetnék földöntúli képességeiket. A szőke rendelkezett azon képességgel, hogy átadja a közönségnek annak az élvezetnek egy részét, amit ő érzett a táncparketten. Valósággal magával ragadja az embert, s ahogy nézi őt, megszűnik a külvilág.

Edzés után, a tanár magához intette Mark-ot, miközben belekortyolt az üveg ásványvizébe.

- Mark-ah, hogy haladsz a lépésekkel? - kérdezte kedvesen mosolyogva, a férfi.

- Köszönöm hyung, egészen jól. Bár van még egy-két lépés amit ki kell dolgoznom. - vakargatta meg zavartan a tarkóját a szőke. A tánctanára egyike volt azoknak a különleges személyeknek, akiket Mark teljes mértékben tisztelt.

- Ezt örömmel hallom. Viszont szerettem volna valamiről beszélni veled. - folytatta a férfi. - Nem rég kaptam egy levelet egy szöuli egyetemről. Azt írták esélyes vagy az ösztöndíjra. - a szőke értetlenül ráncolta a homlokát. - Ne vágj ilyen képet Mark-ah! Tudtommal nem vagy rossz tanuló, és remek eredményeket is érsz el pár iskolai megmozduláson. Teljesen érthető, hogy emellett a te tehetségeddel esélyes vagy az ösztöndíjra, a Sogin tánckarára.

- A... Sogin tánckarára? - kerekedtek el Mark szemei. Álmában sem gondolta volna, hogy pont őt pécézi majd ki magának ez az iskola. A Sogin nagy múlttal rendelkezett, egy nagyon előkelő helynek számított, magas követelményekkel és remek statisztikával. Bár Mark-nak megfordult a fejében, hogy oda menjen tovább tanulni, de a magas tandíjat, még az ő szülei sem fizették volna, hiába származott jó módú családból.

- Így van. - bólintott vigyorogva a tanár. - Eljönnének megnézni a félévzáróra, és az alapján eldöntik, hogy mi legyen. Hagyok neked egy kis gondolkodási időt mielőtt döntesz, hogy elfogadod e vagy sem az ajánlatot, viszont ez egy nagyon nagy lehetőség, Mark. A Sogin nem osztogat csak úgy ösztöndíjakat akárkinek. Jól fontold meg a döntést! - mondta a férfi, azzal útjára eresztette a megszeppent szőkét, akinek ezek után egész visszafele úton, ezen kattogott az agya. Nagy lehetőséget kapott, és nem látott akadályt, hogy miért ne élhetne vele. Viszont félt is. Félt felnőttként döntést hozni, félt, hogy már most egy lapra kell fektetnie a sorsát, holott még annyira messze volt az érettségi. A kollégiumba érve, eszébe jutott, hogy teljesen megfeledkezett Jackson-ról. Mielőtt belépett volna az ajtón, elgondolkodott. Valóban be kellene mennie? Nem lenne jobb, ha Jessica-nál töltené az éjszakát? A fenébe is, de akkor előre szólnia kellett volna, hogy ne zavarja őket, a lány szobatársa. Kelletlenül nyitott be a nyílászárón, azonban nagy meglepetésére, a szoba üres volt, s a mosdó felől sem szűrődött ki semmi féle hang, ami élet jelet adott volna Jackson-ról. Mark megkönnyebbülten lépett be a küszöbön, majd dobta le magát az ágyára. Pár percig csak feküdt, és nem gondolkodott semmin. Igazán fáradtnak érezte magát, a lelkét pedig tonnányi teher nyomta, amiktől már nagyon meg akart szabadulni. Nem akart rosszban lenni a szobatársával, aki ki nem állhatta őt azért, mert meggondolatlanul cselekedett. Akaratlanul gondolt vissza arra a csókra, s a rossz emlék ellenére, keserédes érzés telepedett a szívére. Teste beleremegett ahogy vissza gondolt arra a bódító csókra, a fekete hajú szájának az ízére, az illatára... Úgy ült fel az ágyon, mintha csak parázsba feküdt volna. Hogy gondolhatott ilyenekre? Ez az állapot teljesen elveszi az eszét. Már éppen indult volna el a fürdőszobába, hogy lezuhanyozhasson, fogat moshasson, és végre lezárhassa ezt a napot. De mielőtt ezt megtehette volna, megpillantotta Jackson bekapcsolva hagyott gépét, és hozzá csatlakoztatott telefont. Elfogta a bűnös kíváncsiság a tiltott gyümölcs iránt, és magának önkontrolt nem parancsolva, megnyitotta az éppen betöltött videófile-t, amit a fekete hajú rakott át a telefonjáról. Mark szíve hatalmasat dobbant, ahogy lepörögtek előtte a képkockák. Úgy érezte, minden ellene fordult...