4. Fejezet: Bajban ismerkedik a jó barát...

4. Fejezet: Bajban ismerkedik a jó barát...

Mark POV

Reggel arra keltem, hogy annak a geci majomnak a haverjai kis híján ránk törik az ajtót. Hát én komolyan beszarok... Ezek már aludni sem hagynak nyugodtan. Hát amikor még kiabálni is kezdenek... Felkapva a kispárnámat, hozzá vágom azt a két sráchoz.
- Küldd má' ki a személyes ébresztőidet, köcsög Wang! - kiáltottam rájuk kikelve magamból, mire Jackson csak beintett nekem, és összekapta magát.
- Inkább toldd ki a seggedet! Balhé van... - tette még hozzá. Kelletlenül kászálódtam ki a pihe-puha ágyikómból, hogy aztán magamra kapva az első ruhadarabokat amik a kezem ügyébe akadtak, morogva követtem a hülyegyereket és két társát. Komolyan. Mi a faszért kell nekem… hajnali fél tízkor arra kelnem, hogy Jackson bandájában gondok vannak? Az ő csapata, az ő gondja… bár ez nem teljesen igaz, a tegnapiak után. Na és biztosan felmerült bennetek a kérdés, hogy mit keres néhány 10.-es kölyök, ilyen későn a koliban. Nem, ezúttal nem iskolakerülésről volt szó. Az itt tanuló diákok háromnegyede nem megy haza hétvégére, mert a szülei vagy nagyon elfoglaltak, vagy szimplán köcsögök és elfoglaltak. Az én szüleim, az utóbbi kategóriába tartóztak, így nem igazán izgatott, hogy itt kell töltenem a hétvégéket. Különben is, az iskola pontosan ebből az okból kifolyólag, elég sűrűn szervez hétvégi osztálykirándulásokat, ami havi egy-két alkalmat jelent. Az én ofőm Fapapucs, nem éppen volt egy… rendes ember. Ellenben a hülyegyerek osztályfőnökével, aki nálunk koreai-t tanított, és mondhatni, ő az egyetlen tanár akit bírok a suliból. De persze nekem Fapapucs maradt, akivel kölcsönös gyűlöletet érzünk egymás iránt.
Szóval visszatérve a történésekhez. Követtem a három srácot, akik úgy rohantak, mintha legalábbis üldözték volna őket, míg én halál nyugodtan ásítgatva sétáltam utánuk. Meg is találtuk a két áldozatot, ahogy a kollégium melletti lépcsőn ültek, és együttes erővel próbálták elállítani Jimin orrvérzését. Komolynak tűnt a helyzet, BamBam sem festett fényesen a hatalmas monoklival, amitől kis híján nem látszott az egyik szeme. És most lehet gecinek nevezni, de a figyelmemet nem a két sebesült kötötte le… hanem a mellettük térdelő angyal. Úgy bizony, Jessica is jelen volt az események alatt, ami nem kicsit volt kedvező a számomra. Elővéve minden színésztudásomat, aggodalommal teli tekintettel rohantam a két sráchoz, leguggolva jövőbeli csajom mellé.
- Úr isten! Jimin, BamBam! Jól vagytok? Mi történt? Ki tette ezt? – kezdtem el törölgetni egy zsebkendővel Jimin arcát. Persze a kis alakításomat egyik srác sem vette be, a két áldozat úgy nézett rám, mintha megőrültem volna, míg Jackson megforgatva a szemeit, láttam rajta, hogy lassacskán ott tart, hogy leüt a francba. Mégis, Jessica-nal elérte a hatást, és ez volt a lényeg. A lányra néztem.
- Jessica te tudod, hogy mi történt? Láttál valamit? – kérdezgettem a lányt, holott igazából egyáltalán nem érdekelt a dolog. Csak összekötöm a kellemeset a hasznossal, na! Oké tudom, kibaszottul kihasználom a helyzetet, de Ő JESSICA!
- Hát… Zelo és P.O. tették. – láttam az arcán, hogy mennyire rosszul esik neki Zelo-t emlegetni. – Valami olyasmin kezdődött a vita, hogy Zelo és P.O. arról beszélgettek, hogy mennyire hülyeség valami együttműködés… Mire Jimin és BamBam ezt meghallotta, és közölték velük, hogy ez a vezetők döntésén múlik. És erre, Zelo-ék rendesen elverték őket. – Jessica szavait hallva, elsápadtam. Őszintén arra számítottam, hogy Zico keze van a dologban, de ezek szerint nem… Viszont ez azt jelenti, hogy Zelo és P.O. ellenszegülnének a követelményeimnek? Nah ilyet nem játszunk kedveseim, akármilyen jó haverok is vagyunk. Tuan bácsinak senki sem szegi meg a törvényeit. Bíztatóan elmosolyodtam, és a lány hajába simítottam. Annyira selymes…
- Ne aggódj Jessica, Jackson és én majd mindent elintézünk. – mondtam. – Ami pedig minket illet… meg akartam kérdezni, hogy adnál még egy esélyt, hogy rendbe tegyem a dolgokat? Menjünk el valahova ketten, azt hallottam van egy remek karaoke bár nem messze innen! Na mit szólsz? – láttam, hogy Jackson, Jessica háta mögött, hányást imitált, de én leküzdöttem a késztetést, hogy felálljak, és kiverjem belőle a lelket. Jessica nem biztos, hogy értékelné…
- Rendben. – bólintott a lány majd körbe nézett. – Nos, én azt hiszem, innentől egyedül is boldogultok. Szisztok. – hajolt meg kissé, majd elsietett. Mikor életem nőjének bomba alakja eltűnt a szemem elől, kifejezéstelen arccal intettem be a köcsög barnának, majd elindultam vissza a kollégiumba, hogy kiosszam azt a két balfaszt. A három srác követett, majd ahogy felértünk a tizenkettedik emeletre, bekopogtunk Zelo-ék szobájába. Igen, P.O. és Zelo szobatársak voltak. Zelo nyitott ajtót mosolyogva, de ahogy meglátta haragosan villanó szemeimet, és a hátam mögött várakozó személyeket, rögtön lefagyott a vigyor a képéről. Tétovázva engedett be minket a szobába, majd csukta be utánunk az ajtót.
- Szóval… drága barátaim… megmagyaráznátok nekem, hogy mi a faszért vertétek szét az ideiglenes szövetségeseinket, mikor nyomatékosan elmagyaráztuk, hogy semmi féle erőszakot nem tűrünk meg a bandán belül?! – kezdtem, a kelleténél egy kicsit élesebb hangon. A két srác megszeppent, és Zelo rögtön lesütötte a szemeit. Azonban P.O. hamar rátalált a hangjára.
- Ugyan főnök, ébredj már fel! Ezek nem a társaink! Hogy a francba működhetnénk velük?! – kötekedett P.O. Felsóhajtottam. Igen, ő mindig is kurvára makacs, és szókimondó volt, ami normális esetben nem is lett volna gond, de jelenleg NEKEM pofázott vissza, szóval ezt nem tűrhettem el. Halántékomon vészjóslón kezdett lüktetni egy ér.
- Ha jól értem, akkor ezek szerint inkább veszítenél a Sayeo-sok ellen? – kezdtem, visszafogott idegességgel a hangomban. Láttam P.O.-n, hogy egy kissé elbizonytalanodott magában.
- N… Nem… - válaszolta, kicsit sem olyan határozottan, mint ahogy az előbb.
- Én nem akarlak téged bántani P.O., de még egy ilyen és akkor retorziók lesznek értve vagyok?! – mondtam végül, mire a két srác tétovázva ugyan, de bólintottak. Idegesen fújtam ki a levegőt, majd búcsúzás nélkül távoztunk a szobából. BamBam és Jimin megköszönték a segítséget, majd az orvosihoz vették az irányt, mi meg visszaindultunk a szobánkba Jackson-nal.
- Fogadjunk, hogy csak Jessica miatt léptél az ügy érdekében ugye? – kérdezte gúnytól csöpögő hangon a barnahajú idióta, és elterült az ágyán. Én megforgattam a szemeimet, és követtem a példáját.
- Nem. egyszerűen csak utálom, ha ellenszegül nekem valaki a bandából. – válaszoltam a plafont fürkészve. – Habár, nem mondom, örültem, hogy Jessica is ott volt velünk. – tettem még hozzá.
- Chö… Képzelem.
- Komolyan Jackson, belehalnál, ha egyszer az életben megköszönnél valamit? Pléne, hogy bevédtem a kis haverjaid seggét.
- Először is: már egy csapat vagyunk, te magad mondtad, ezért teljesen normális, hogy megvédted Jimin-éket. Másodszor pedig: Az egóm nem igazán visel el ekkora sérülést, hogy megköszönjek bármit is. Viszont azt nem mondtam, hogy nem vagyok érte hálás. – fintorgott, én pedig akaratlanul is elmosolyodtam. ÁLLJUNK CSAK MEG! Lehetséges, hogy egyszer ebben az életben, én, Mark Yien Tuan, normálisan beszélgetek Jackson Wang-gal?! Úristen, valami nagyon nincs velünk rendben. Hírtelen megszólalt Jackson mobilja, és egy rövid telefonbeszélgetés után, már el is ment. Én pedig a nap hátra lévő részét olvasással, netezéssel, és olyan értelmetlen dolgokkal töltöttem, mint például azon röhögtem, hogy egy galamb leszart egy gyanútlan járókelőt. Este nem mentem vacsorázni, helyette készülődni kezdtem. Nem, ezúttal nem vettem fel olyan nagyon „anti-Mark”-os szerelést, hiszen csak egy karaoke bárról volt szó. Oda pedig tökéletesen megfelelt egy óceán-kék farmer csőgatya, egy fekete bakancs, fekete rövid ujjú póló valami mintával, és egy szürke mellény. A hajamat viszont felállítottam, mert valljuk be, piszok jól állt nekem a múltkor is. Öltözetemet némi parfümmel toldottam meg, majd örömmel konstatáltam, hogy Mark Yien Tuan, készen állt a ma esti randira a bomba nővel. Jackson nem ért még vissza, gondolom valahol piált néhány haverjával, így bezártam az ajtót. Tudtam, hogy melyik Jessica-ék szobája, így bekopogva hozzájuk, ő maga nyitott ajtót. elegáns barna loknijai, jobb vállán pihentek, spagetti pántos fehér fölsője, engedni látta karcsú hófehér bőrét, és dekoltázsát. Legszívesebben végig nyaltam volna a kulcscsontján és… Na jól van drága Mark, ezt most abba is lehet hagyni! Szememet tovább vezettem lapos hasára, amit nem fedett el a fölsője, és rövidnadrágba bújtatott vékony lábaira. Gyönyörű teremtés volt, pontosan tudtam, miért voltam annyira oda érte. Felkínáltam neki jobb karomat, amit készségesen el is fogadott, és úgy indultunk el együtt, a karaoke bárba. Kint már sötétedett, így egyfajta varázslatos félhomályban úszott Szöul belvárosa. Szerettem ezt a várost, mindig is lenyűgözött az a nyüzsgés, ami belepte az utakat. Itt soha nem állt meg az élet. A bárba érve kibéreltem magamnak egy szobát, ahol rajtunk kívül egy hat személyes baráti társaság volt a mi korosztályunkból, és rendeltünk némi innivalót kezdésként. Bemelegítés gyanánt, én indítottam egy számmal. Hamar összebarátkoztunk a másik társasággal, és a pia is egyre fogyott és fogyott. Persze én nem ittam sokat, hisz Jessica-ra nekem kellett vigyáznom, aki mit ne mondjak, kellőképpen kiütötte magát. Remek. Egy részeg lánnyal sokkal nehezebb mint pasival. Habár Jessica, még ittasan is meseszép volt. Egy idő után rendeltünk kaját is, és már előre tudtam, hogy én fogok fizetni, Jessica állapotát látva, mondjuk eredetileg is így terveztem. A buli körülbelül éjfélig tartott, rendesen összehaverkodtunk a másik csoporttal, így telefonszámot és facebook-ot cserélve, elbúcsúztunk egymástól, én pedig haza támogattam a csont részeg évfolyamtársamat. Jessica teljesen kiütötte magát, szemeit egyfolytában ide-oda kapkodta, és megállás nélkül röhögött mindenen. Haja össze-vissza állt, és aligha meg tudott volna állni egyedül, a saját lábain. A szobájához érve Jessica az ajtójuknak dőlt, és beharapva alsó ajkát, csillogó szemekkel nézett rám. Teljesen más volt mint józanon. Sminkje elkenődött, arca kipirult, és úgy méregetett engem, mintha valami sétáló pornófilm lennék. Egyik térdével a lábaim közé térdelt, és ujjaival az arcomon, és vállaimon kezdett játszadozni.
- Markie Markie Markie… tudod most mit akarok? – nyeltem egyet ahogy a szemeimbe nézett. – Le akarok veled feküdni. – folytatta gátlástalanul, majd nyakamhoz hajolva, kíméletlenül beleharapott, én pedig felszisszentem. Bár csábító volt a lehetőség, hogy magamévá tehetem a szeretett nőt, de akármennyire is akartam, nem ez volt a megfelelő alkalom. Igen, egészen biztos, hogy mikor majd lefekszünk, akkor azt akarom, hogy józan legyen. Így aztán fáradtan mosolyogva cirógattam végig az arcán.
- Majd máskor bepótoljuk ígérem. – suttogtam, majd homlokához hajolva, egy puszit nyomtam rá, és dereka mögé nyúlva, kinyitottam az ajtót. Barátnője rögtön odasietett hozzánk, már pizsamában volt. Amint meglátta, hogy Jessica milyen állapotban volt, rögtön vette is a lapot, és elköszönve tőlem, már be is vezette őt a szobába. Én pedig le sem tudtam törölni az elégedett vigyort a képemről. Baszki… Ez az este, kurva jól sikerült. Kezdtem úgy érezni, ebből még valami lehet is. Vigyorogtam még akkor is, mikor kiszálltam a liftből, akkor is, mikor kinyitottam az ajtót, és akkor is, mikor egy idegesen öltözködő Jackson-nal találtam magamat szemben a szobánkban.
- Mi van, Wang? Újravetítik az Amerikai Pitét, vagy mi a szarért kapkodsz ennyire? – kérdeztem, mire ő csak idegesen fújtatott egyet. Nem tagadom, élveztem, hogy ennyire feszült, bár eléggé kíváncsi is voltam.
- Kussolsz Tuan, és békén hagysz! – reagált nyersen, azzal se szó, se beszéd, le is lépett. Na ebbe meg mi a jó büdös kecsketejet tenyésztő, légycsapóval kereskedő, tetves, farmer bácsi lova ütött? Nem gondolkodva felpattantam az ágyról, és követni kezdtem őt, persze csak tisztes távolságból. Csak sajnos a liftnél volt egy kis gond, így legközelebb, csak a belvárosban értem be, amint egy szórakozóhely felé vette az irányt. Jackson Wang te ilyenkor mész bulizni tök egyedül, ráadásul ilyen idegesen, így öltözve? Nagyon gyanús ez nekem. A barna hajú idióta valóban egy szórakozóhelyhez ment, de be, már nem követtem. Elhatároztam, hogy megvárom, akármi is legyen, mert kizártnak tartottam, hogy szórakozás céljából jött ide. Nem sokkal később, úgy fél óra elteltével jelent meg újra, egy kisebb csomaggal a kezében. Egy oszlop mögé húzódtam, és annyira kibaszottul egy kémnek éreztem magamat, mintha legalábbis a CSI-nak dolgoznék Amerikában. Na persze volt még mit fejlődnöm,  mert azzal, hogy az oszlopot választottam búvóhelyemnek, feltűnőbb lehettem, mint a mikulás kék ruhában. Elhatároztam, hogy nem megyek rögtön vissza, nehogy rájöjjön, hogy követtem, így jobb ötlet híján, csak sétálgattam, szerezve egy kis kaját. Szöul utcái valóban gyönyörűek voltak. A neonfények úgy szőtték át az utcákat, mint a világító pókhálók, valamiféle rendszerességet, de mégis kuszaságot ábrázoló képet alkotva. negyed óra semmittevés után döntöttem úgy, hogy ideje visszaindulni. Na persze sikeresen dugóba kerültem, AZ ÉJSZAKA KÖZEPÉN, EMBEREK! Azért ehhez is kell némi tehetség, basszus.
Visszaérve a kollégiumba már kettő is elmúlt, és arra számítottam, hogy Jackson aludni fog… ami részben igaz is volt, csakhogy a villanyok égtek, és Jackson egy szál bokszerben feküdt az ágyán…iszonyatosan fehér bőrrel… és nem mozgó mellkassal. A JÓ KURVA ÉLETBE, EZ NEM LÉLEGZIK! Sietve dobtam le a cuccaimat és siettem oda hozzá. Ellenőriztem a pulzusát, ami volt, szóval még nem késtem el, de Jackson Wang, kurvára nem vett levegőt.
- Hé, hülyegyerek! Hé! Válaszoljál hallod?! Ez rohadtul nem vicces, baszd meg! – próbálkoztam a szólongatásával, látszólag hasztalanul. Oké, mit vettünk tesin újraélesztésnél?! Nem volt időm megrettenni a gondolattól. Szó nélkül ajkaira hajoltam, befogva orrát, állánál fogva kinyitottam a száját, hogy lélegeztetni tudjam. Ezután elhajoltam, és mellkasára téve kezeimet, a megfelelő ponton kezdtem pumpálni. Ezt még kétszer megismételtem, mire Jackson hírtelen felköhögött, és kiadva gyomrának tartalmát, fordult hasra az ágyán. Tekintete kábult volt, pupillái ki voltak tágulva. Elsápadtam, ahogy belém hasított a felismerés.
- JACKSON WANG TE BEDROGOZTAD MAGAD?! – rivalltam rá, éles hangon. Jackson nem válaszolt, csak előre nézve a földet fixírozta. Tudtam, hogy nem a drog miatt nem válaszolt. Tudtam, hogy szimplán csak el akarja hallgatni előlem a választ, azért kussolt. Ehhez viszont, kurvára nem volt most kedvem.
Az éjjeliszekrényére nézve kiszúrtam a kis dobozt, amit a szórakozóhelyről szerzett. Szó nélkül kaptam fel a GYÓGYSZERES dobozt, majd végigolvastam a használati utasítást, ami angolul volt.
- Jackson… neked miért van szükséged ilyen erős nyugtatóra? – kérdeztem, miután kellőképpen tanulmányoztam a Kolumbiából szerzett, az átlagnál jóval erősebb idegnyugtatót.