6. Fejezet: Brotherhood

Jackson két okból is zaklatottan ébredt reggel:

1.: Mert Mark még mindig nem került elő.

2.: Mert elfelejtette mosodába vinni a használt ruháit, így most Mark-tól kellett csórnia tiszta alsónadrágot.

Kedvetlenült vánszorgott le az ebédlőbe, és egyedül ette meg a reggelijét, aztán a szokottnál hamarabb indult el az iskolába, hogy út közben még beugorhasson a mosodába. Így aztán hatalmas kerülőt kellett tennie, és épphogy beért az első órára, ami Mrs Kim-mel volt. Ami azt illeti, a tanárnő látta, hogy Jackson ma nagyon ramaty állapodban van, így hagyta az új anyagot, és inkább ismételt a többiekkel, hisz tudta, Jackson amúgy sem figyel soha, de ilyen állapotban még beszélni sem lehet hozzá. Ami pedig a barnát illette, egész órán csak meredt maga elé. A gondolatai valahol teljesen máshol jártak. Nem tudta, hogy ez most Mark miatt volt e, vagy alapjáraton szar napnak ígérkezett a mai, de nem is nagyon érdekelte. 

A szünetet a tetőn töltötte, egyes egyedül. Csak nagy ritkán járt ide, és akkor is csak haverokkal, de ezúttal jobbnak látta, ha egy kicsit elszakítja magát a többiektől. Kiérve a tetőre, arcát megcsapta a reggeli szél, ami a makulátlan idő ellenére, eléggé hideg volt. Jackson-t kirázta a hideg, és jobban összehúzta magán az uniformisa zakóját. A bal hátsó zsebébe nyúlva, előhalászta a cigijét és az öngyújtóját, majd a tető kerítéséhez érve leült egy padra, és rágyújtott. A dohány keserű volt, és Jackson utálta az ízét, de a tömény nikotin, nyugtató hatással áradt szét a testében, pedig ő maga sem tudta mi miatt lehetett zaklatott. Elővéve a cigisdobozt, elfintorodott. Utálta ezt a márkát, de most mégis, mire észbe kapott, már a harmadik szálat szívta. Pedig le akart róla szokni. 

Mindeközben azon kattogott az agya, amit a múlt éjjel látott. Valaki ismét megkereste őt álmában, ami ezúttal nem kecsegtetett túl sok jóval. Negatív energiát érzett maga körül, akárcsak az utóbbi pár hónapban, de ezúttal sokkalta intenzívebben. Olyan érzése volt, mintha valaki ártani akarna neki odafent... Vagy éppenséggel odalent.

Gondolatmenetéből, egy lány torokköszörülése zökkentette ki.

Jackson riadtan kapta hátra a fejét, hogy esetleg valamelyik tanára az, de megkönnyebbülten tudatosult benne, hogy ez csak Luna.

- Mi járatban erre? - mosolygott a lányra halványan Jackson, miközben arrébb csúszott a padon, helyet kínálva neki, amit Luna örömmel el is foglalt.

- Ezt én is kérdezhetném tőled Jackson Wang. Mi a baj? - kérdezte rögtön Luna, miközben Jackson elnyomta a csikket.

- Semmi. Tényleg. Csak... Rossz napom van. - válaszolt. Látszott a lányon, hogy nem hisz neki, de szerencsére nem erőltette a dolgot. Ezt szerette benne Jackson, hogy a lány, mindig észrevette az apró jeleket. 

Luna, Jackson karjára simított, miközben egy bíztató mosolyt küldött felé.

- Fel a fejjel! Lesz még jobb napod is. - mondta, próbálva kicsit jobb kedvre deríteni a fiút, amin Jackson csak mosolyogni tudott. - Most viszont ideje lenne órára menni. - állt fel a padról a lány, és megvárta míg Jackson követi. Csak a folyosón váltak el egymástól, és mentek a saját termeikbe. Innentől kezdve Jackson-nak, valamiért jobb kedve lett, és ezért hálás volt Luna-nak.

Elérkezett a negyedik óra utáni szünet, de Mark még nem jelent meg. Most már egészen biztos, hogy nem a játék van a dologban, hanem a Sayeo-s bandavezér.

GD és Taeyang az iskola kapujánál álltak, hátukat a falnak döntve, ők már tudták, hogy nagy valószínűséggel nem az igazgató műve a bandavezér eltűnése. Mikor meglátták a feléjük lépkedő Jackson-t, ellökték magukat a faltól, és szó nélkül hagyták maguk mögött, a Jayeseo büszke épületét. A Sayeo-s banda székhelye felé vezető út nem volt túl hosszú, de ezalatt az idő alatt, Jackson-ban ha lehet, mégjobban felment az a bizonyos pumpa. Egyfolytában szidta a konkurens bandavezért és annak csapatát, miközben felbőszült vadként rontott be a helyiségbe, nyomában a két idősebb sráccal.

- Nocsak, nocsak. Kit látnak szemeim?! Jackson Wang, mi járatban vagy erre felé? - kérdezte feledtébb jó kedvűen Zico, miközben a "trónján" - Jackson megállapítása szerint - meresztette a seggét.

- Na ne szórakozz velem, Zico! Hol a faszban van Mark?

- Én nem beszélnék ilyen tiszteletlenül a helyedben azzal a személlyel, akitől akarok valamit. - kuncogott a Sayeo-s bandavezér. Le sem tagadhatta volna, hogy mennyire kedvére van ez a kis jelenet.

- Rendben, akkor ki vele! - vett egy mély levegőt Jackson, próbálva kicsit lehiggadni, ami több-kevesebb sikerrel ment is valamennyire. - Mi a faszt akarsz Mark-ért? Mert feltételezem nem a semmiért raboltad el azt a szerencsétlent... Bár ha jobban belegondolok... Elég elmebeteg vagy hozzá.

- Vigyázz a nyelvedre, Wang! A végén elharapod. Viszont kezdem unni ezt a kis bájcsevejt. Ami azt illeti, nem kérnék sokat a szösziért cserébe... - vigyorodott el Zico. - Csak annyit, hogy mondj le a rangodról! - Jackson-ban megfagyott a vér. Mondjon le a vezéri címről Mark-ért?! Megéri ez az áldozat? Az addig oké, hogy ott lenne vezérnek Mark helyette is de... Ezzel a döntéssel oda lenne a hírneve. A "Nagy Jackson Wang" visszavonult. Hagyja, hogy ő is csak egy tagként, vagy akár aként sem, vegye ki a részét a bandában? Megéri ez egyáltalán? És biztosan nincs más lehetőség? A fenébe is, Mark-ot nem hagyhatja itt, ez már kurvára nem játék. Tudta, hogy Zico bármire képes, és tudta, hogy ha talál is bármiféle egérutat ebben a helyzetben, a Sayeo-s bandavezér akkor is megtalálja a módját, hogy megfossza a rangjától.

- Na mi van már Wang?! Kezd elfogyni a türelmem...

- Legyen. - motyogta az orra alatt Jackson.

- Hogy mondod?

- A kurva életbe is, lemondok a kibaszott rangomról. - Taeyang egy pillanatra megrökönyödött. GD is eléggé meglepődött, hiába tartozott eredetileg Mark bandájába. Viszont elismerte Jackson tettét. Csak egy igaz barát hozna ilyen áldozatot. És valljuk be, ha Jackson nem kötődne valamennyire Mark-hoz, akkor ez az egész meg se történt volna, hisz Zico is tudná, hogy Jackson-t nem lehet a másikkal tőrbe csalni. Ennek ellenére, GD elmosolyodott. Ő már bőven felnőtt ahhoz, hogy túllásson ezeken a kamasz kori baromságokon, és túllásson Jackson-on is, aki eddig foggal körömmel küzdött az ellen a tény ellen, hogy ő valaha is jóban lesz Mark-al.

Zico elégedetten elnevette magát, és intett, hogy hozzák elő Mark-ot. Jackson-nak a lélegzete is elállt, és másik két társában is bent ragadt a levegő, ahogy két fiú kikíséte, a megtépázott srácot. Az még nem is volt meglepő, hogy a bandavezért majdhogynem félholtra verték, de a haja oldalt, a bal fülétől egészen a tarkójáig, mondhatni kopaszra volt nyírva. A legszörnyűbb látványt mégis a fiú ábrázata nyújtotta. A tekintete megtört volt, és megaláztatottságtól terhes. Jackson szó nélkül rohant oda Mark-hoz, hogy karja alá nyúlva, támogassa vissza őt a koleszba. Nem kérdezgette őt arról, hogy mit csináltak vele Zico-ék. Úgy érezte, Mark egy jó ideig nem lesz képes róla beszélni, és ezt tiszteletben is tartották. GD és Taeyang nagy segítség voltak, sikerült mindent kimagyarázniuk a tanároknál, és az igazgatónál is, amiért Jackson különösen hálás volt. Legelső útjuk a gyengélkedőre vezetett. Ott ellátták Maek sérüléseit, és szigorú ágynyugalmat rendeltek el neki. Súlyos sérüléseket nem szenvedett hála az égnek, mondjuk azért Zico sem akart börtönbe kerülni miatta. Bár azok után, hogy konkrétan emberrablást hajtottak végre, a barna hajú meg sem lepődött volna azon, ha esetleg eltörik valamelyik csontját, vagy jobban szétverik, hiába festett így is úgy, mint aki most jött haza a frontról. Rendőrséghez persze semmiképpen sem fordulhattak, ez az ő ügyük volt, a hatóságoknak addig amíg nem gyilkosságról volt szó, ehhez semmi köze nem volt, bár már nagyon érett egy feljelentés Zico ellen. Azonban a barna nem akarta megadni a Sayeo-s bandavezérnek ezt az örömöt. Úgy érezte, csak a saját büszkeségét tépázná meg vele mégjobban, ha a rendőrségtől kérne segítséget.

Jackson egész idő alatt Mark mellett volt. Felelősnek érezte magát a történtek miatt, holott nem igazán tehetett róluk. Amiben lehetett, segített a fiúnak. Este, fürdés után is segített Mark-nak lefeküdni, mivel a sérült kezével és lábával amiket ideiglenesen bekötöztek, elég nehézkesen ment volna neki egyedül. De még miután leoltották a lámpát, azután is ott maradt a társa ágya mellett. 

- Mi az Wang, mégis csak bebuzultál? Vagy csak túl sokáig nyomattad az ülésfűtést a kocsiban, hogy felmelegedtél? - motyogta fáradt hangon, mégis mosolyogva Mark.

- Anyádat Tuan. - mosolyodott el Jackson is.

- Hé, tudom, hogy milyen áldozatot hoztál értem, és csak azt szeretném mondani, hogy köszönöm. - váltott komolyabb hangnemre Mark, de a mosoly még mindig ott ült telt ajkain.

- Haver, ez kurva nyálasan hangzott. - kuncogott Jackson is, habár nagyon is jól estek neki a bandavezér szavai. - Amúgy is... Ennyivel jöttem neked... Tudod, a múltkoriért.

- Szóra sem érdemes. 

- De igen. Megmentetted az életemet... És én még csak meg se köszöntem.

- Oké, azért te is elég szépen csöpögsz a nyáltól. - most Mark-on volt a sor, hogy felnevessen, ami talán eddig a legőszintébb gesztus volt, ami kettejük között megesett. 

- Oké, néha én is megtehetem. - nevetett fel végül a barna is, beadva a derekát. Ezután végignézett mégegyszer a fekvő fiún, majd felállva mellőle egy utolsó mosolyt vetett Mark-ra. - Azt hiszem, én megyek aludni. Most már egymagad is boldogulsz asszem... Jóéjt. - indult el a saját ágya felé, de Mark megakadályozta ebben azzal, hogy egy hírtelen mozdulattal felült, és megragadta a karját. 

- Várj, Jackson!

- Mark, ne mozogj ilyen hírtelen, mert a végén még... - kezdte volna a mondatot Jackson, de valami megakadályozta ebben. Ez a valami pedig történetesen Mark ajkai voltak, melyek gyengéden tapadtak az övéire. Csak egy pillanat volt az egész, még csóknak sem lehetett mondani. Nevezhetjük hálának, bajtársiasságnak, vagy akár egy furcsa barátság kezdtetének, tök mindegy. Abban a pillanatban ez az apró gesztus erősebb volt mint a szerelem, vagy akár a gyűlölet.

Testvériség. Elfogadás. Összetartozás. Mindezek megtalálhatóak voltak abban a kis pusziban, ami kettejük közt történt. A csatabárdok ezzel ideiglenesen elsimultak, hogy átadják magukat egy újabb kihívás helyszínének, ahol ezúttal egymás mellett fognak harcolni.

- Jóéjt. - suttogta Mark, mielőtt visszadőlve az ágyra, álomba ringatta magát.

Észre sem vették, hogy idő közben, életükben először, a saját keresztnevükön szólították a másikat...

És ma éjszaka folyamán, Jackson is el tudtott aludni anélkül, hogy bevette volna a nyugtatóját.

Mert történetesen megfeledkezett róla.

5. Fejezet: LETS START A GAME

5. Fejezet: LETS START A GAME

Jackson POV

Már egy hét telt el azóta az eset óta, mikor lebuktam a buzi előtt. Fogalmam sincs mit gondoltam akkor, de mindenről kitálaltam neki. Kitálaltam neki arról, hogy idegileg labilis vagyok, és egyben indigó gyerek is. Oké, lehet kiröhögni. Igen, kapcsolatban vagyok a spirituális világgal, és a fény útját járom. Tudom, tudom, egy olyan macsógyerekből mint én, nehezen lehet kinézni, hogy ennyi kultúra szorult belém. Hiába, nem vagyok egy izomagy, akárhogy is nézzük, a családom eléggé vallásos, és keresztények is vagyunk. Na ezért nem is járok nagyon haza. Mert otthon én vagyok a "picike Jackson Wang, anya és apa szeme fénye". Testvérem nincsen, ellentétben a buzeráns szobatársammal, akinek van egy öccse.

Szóval visszatérve a történtekre. Mindig is rossz alvó voltam, ebben pedig nagy szerepet játszott a látói képességem is. Egy ideje rossz érzésem volt, ezért végképp nem tudtam alvással tölteni az éjszakáimat. Ezért volt szükségem nyugtatóra, ám az utóbbi időben már a sima altatók sem hatottak. Ezért, egy haverom mondta, hogy Kolumbiából tud valami olyan növényből készült tablettát szerezni, ami nagyon erős. Ám úgy tűnt, ezt a fajta nyugtatót már a szervezetem sem bírta. Ki tudja mi lett volna, ha Mark akkor nem talál meg. Tudtam, hogy az életemet köszönhetem neki, és hogy hálásnak kéne lennem, de valamiért a férfiúji büszkeségem, nem engedte ezt. Jó formán, sokkal inkább kerülni kezdtem őt. Na nem mintha ez probléma lett volna nekünk, de a banda gyűléseknél nem kis gondot jelentett. Hiszen jelenleg egy csapat vagyunk... 

Éppen az ebédlőben ültem, és reggeliztem. A mozdulataim gépiesek voltak, és ösztönösek. Már megint nem aludtam semmit az éjjel. És ami ennél is rosszabb, hogy ki se tudtam menni, mivel éjfél után a kolesz kertjébe vezető kaput bezárják, és az utcán már nem igazán volt hangulatom flangálni. Így aztán Mark alvó ábrázatát kellett néznem amit utáltam, hogy annyira békés. Tulajdonképpen soha nem láttam őt ilyen nyugodtan, hiszen a felém intézett gesztusai, nagyjából egyenlőek voltak egy kupac szarral. Alapvetőleg amúgy nem utáltam a kölyköt... Ami azt illeti még csak nem is volt vele problémám. Egyszerűen csak riválisok, ellenségek voltunk, ezért bántunk egymással úgy, ahogy. Néha tényleg jól esett szétverni egymást, a tomboló lelkünknek jó gyógyír volt. Azt viszont nem akartam, hogy más is megalázza Mark-ot. Hogy miért nem? Mert azzal talán azt is érthetnénk, hogy engem legyőznek. Hiszen ha őt megalázzák, azt, akit én szoktam megalázni, azzal elveszik tőlem a jogot. És Jackson Wang-tól senki nem vehet el senkit. Legalábbis én eszerint az elv szerint működtem, bár ez már részlet kérdése is volt.

A kávé, amit ma reggel kikértem, hideg volt. Ősz révén pedig az idő kint egyre hűvösödött, így nem nagyon volt kedvem kihűlt kávét inni. Sóhajtva vittem vissza a tálcámat a maradék rizzsel és az itallal.

Irány a suli.

Mikor elindultam, sóhajtva konstatáltam, hogy fújt a szél, így áldottam az eget, hogy hoztam magammal egy dzsekit. A buszmegállóban azonban megpillantottam a buzit. Mark ezalatt az egy hét alatt szőkére váltott, ami nekem eléggé nem jött be, de Jessica-nak nagyon is tetszett. Apropó, Jessica! Úgy tűnt, teljesen lemondott Zelo-ról, és Mark-nak szenteli a szerelmét. Bár elnézve a kölyköt, ő, mintha már nem igazán lelte volna örömét a két évvel idősebb lányban. Jessica valójában elég buta volt. Az évfolyamunkra járt, mégis két évvel idősebb volt. Mark is gyakran fájdalmasan nyögött, amikor a lány elrángatta őt valamerre, egy közösségi portálon közvetített üzeneten keresztül. Én persze jót röhögtem ezen, és Mark-nak is megjegyeztem, hogy ezzel a hajjal elmehet egy olyan nyomorékos valóságshow-ba, de ő ezt nem igazán díjazta.

Jelenleg egy szürke pulcsi volt rajta, amin egy zöld-fehér pöttyös gomba volt fülhallgatóval, és mosolygós arccal. A ruhadarab amúgy két számmal nagyobb volt rá, és tudtam, hogy a suliban el is fogja rakni, ugyanis a házirend előírta az egyenruha viselését. Én magam sem terveztem egész nap dzsekiben pózolni. Mark látszólag nem vett észre, sapkáját a fejére húzta, és szemüveget is viselt. Komolyan, ezzel az ábrázattal elmehetne GD rokonának. Már csak a nyalóka hiányzik... És ha már GD-nél tartunk...

Azaz ürge, ezúttal fehér hajjal mászkált, amit úgy állított be, mintha megrázta volna az áram, nem beszélve arról, hogy a tarkójánál érthetetlen módon felnyíratta a haját, és belevágatta, hogy "FUCK". Maga a hajrész pedig szivárványos volt. Én nemtom, hogy a tanárok hogy nem kaptak még tőle agyvérzést, az meg pláne különös, hogy a fodrásza nem halálozott még el az abszurd ötletektől. 

A busz nem sokára megérkezett, én pedig ezúttal Mark mellé ültem le, aki kíváncsian nézett fel rám mobiljából.

- Asszem eltévesztetted a helyed, Wang.

- Meglehet, egy pillanatig azt hittem, hogy GD mellé ültem. - fintorogtam.

- Miért? GD-nek valójában remek ízlése van.

- Jah, nekem meg három farkam. - horkantam fel. 

- Ne légy paraszt, Wang! - szűkítette össze a szemeit.

- Eszem ágában sincs. Csak célozgattam, hogy GD jelenleg úgy néz ki, mint egy pride-ról szökött nyalókás pixi. - Mark erre a kijelentésemre felhorkant, de azért láttam a szája sarkában megbúvó mosolyt. Körülbelül negyed óra múlva  érkeztek meg a suliba, ahonnan mindenki ment a maga dolgára. A mai nap sem telt másként mint eddig, egészen addig a pontig, míg 4. Órai szünetben összehívták az iskola apraja nagyját.

Jackson POV End

A Jayeseo összes diákja, akár fiú akár lány, a tornaterembe tódult. Hatalmas volt a felfordulás, a tanárok nem győzték fegyelmezni az osztályaikat. Senki sem tudta, hogy mi lehet ez a nagy bejelentés amire az igazgató készült, így eléggé furdalta az oldalukat a kíváncsiság. A nagy felfordulás ellenére, mikor az igazgató úr a mikrofonhoz lépett, a tömeg elnémult, és minden szempár a férfire szegződött.

- Tisztelt diákok, tisztelt kollégák! Idén, egy újabb verseny veszi kezdetét az iskolánk falain belül. - kezdte a beszédet. - Ez alkalommal, a játék célja, az osztályok együttműködésének fejlesztése. Ezen a héten, minden egyes napon egy kisebb akadály fogja várni a tanulókat. Lehet az a szertár kulcsának megtalálása, de akár egy osztálytárs kiszabadítása is. Minden ilyen feladat végrehajtása után, az osztály eltulajdonít egy színes szallagot. Akinek csütörtökig mind a három szín meg lesz, az nyer egy teljes hetet osztálykirándulás gyanánt Európába. Fontos, hogy ti keressétek az akadályokat, mert azokat nem biztos, hogy megtaláljátok. Egyenlőre ennyit árulnék el. A játék, már ma elkezdődhet. Sok sikert kívánok minden osztálynak! - Mark és Jackson erre ösztönösen összenéztek és elmosolyodtak. Végre megint valamilyen szinten riválisok lehetnek, de valahogy ez már nem tűnt olyan fontosnak. Már ő maguk sem tartották egymást ellenségnek, habár egyszer-kétszer azért összeverekedtek. Nem tudták pontosan mi változhatott meg, de úgy érezték, valamilyen szinten felelősséggel tartoznak egymás iránt.

A játékot, minden diák boldogan vette tudomásul. Mindenki meg akarta szerezni a főnyereményt, ám az igazgató igen szűkös leírása a versenyről, eléggé megnehezítette a dolgukat. A bejelentés után minden diák visszament a maga osztályába és kezdetét vette a következő óra. Mark osztályának már ezen a napon sikerült megszereznie az első szalagot, egy pirosat, amit a tesi teremben kaparintottak meg, mikoris a baseball ütő, a kötél legtetejére volt felerősítve a piros textillel. Zelo-nak sikerült felmásznia, ő volt az egyetlen aki képes volt olyan magasra felmászni szemrebbenés nélkül, nem is a szalag, hanem inkább a baseball miatt mivel az volt a kedvenc sportja, amit csak nagy ritkán játszottak a testnevelésórákon. A szalagot Mark tette el, hogy megőrizze az eredményhírdetésig. A mai napon Jackson-nak volt kevesebb órája, pontosabban hat, míg Mark nyolc órát szenvedett végig az intézményben. Jackson órák után vissza ment a kollégiumba. Úgy döntött megvárja Mark-ot, hogy elhívja őt is magukkal bulizni. Ezúttal nem csak a saját, de Mark bandájából is csatlakoztak néhányan. Ám hiába várta a fiút, valamiért nem akaródzott neki haza jönni, így inkább összekészülődött és elindult egy maga a szórakozóhelyre ahol találkoztak a többiekkel. Úgy gondolta, Mark biztosan Jessica-val találkozik, ezért nem ért vissza. Hiába, valamiért nem kedvelte a lányt, és Mark-ra is neheztelt azért, hogy Jessica-val kavar. Úgy gondolta ez azért lehet, mert a lány, valóban idegesítően buta volt, ezt eléggé kitapasztalhatta, mikor Jessica egy-egy alkalommal fel jött hozzájuk Mark miatt. Továbbá abban is biztos volt, hogy Mark csak a szex miatt van még mindig a lánnyal. Biztos volt benne, hogy már lefeküdtek, hisz egyik alkalommal rájuk is nyitott. Ő maga pedig randizgatni kezdett Jessica szobatársával, Lunával. A lány jófej volt, és nagyon aranyos, ami eléggé imponált Jackson-nak. Jól el lehetett vele beszélgetni, jó humora volt, és nem mellesleg jó ésszel is lett megáldva. Bár Jackson randizgatott Luna-val, mégsem igazán érezte azt a bizonyos szikrát, ami egy párkapcsolathoz kell. Bár a lány valóban felcsigázta az érdeklődését, mégsem akarta megfektetni vagy összejönni vele. Luna-ban sokkal inkább egy megértő barátra lelt, és ezt a lány is érezte, azonban mégsem utasította vissza soha a randikat, mert úgy gondolta, Jackson-nak szüksége van az ilyesmire, mert a szerelmi élete terén olyan, akár egy ma született bárány. Így inkább, ily módon próbálta kisegíteni a barna hajút.

Jackson jóval a többiek előtt érkezett meg, így nemes egyszerűséggel, egy kis martinival indította az estéjét. A szórakozóhely nagy volt, a táncparketten lányok és fiúk karcsú teste vonaglott a hangfalakból ordító, monoton zene ritmusára. A hely félhomályban úszott, csak egy-két neoncső adott némi fényt. A levegő párás volt, büdös és állott. Jackson-nak fintorognia kellett. Tudta, hogy a sarkok relytekében komoly üzletek zajlanak, drogkereskedelem és prostitúció. Az ilyen helyeken előszeretettel tanyáztak a feketr munkában dolgozó személyek.

Fél órán belül, nagyjából mindenki megérkezett.

Jackson-ban már volt pia, ennek ellenére ivott a többiekkel is, viszont nem tervezett lerészegedni. Jó volt a buli, nem sokára már a többi táncoló ember között ringatóztak ők is, és Jackson csak arra eszmélt fel, hogy valami csinos lány formás feneke simul ütemesen nemesebbik részéhez. A kezdeti gátlásai elszálltak, a dübörgő techno-t, most lágy ritmusnak érzékelte. Mikre nem képes a party drog... Határozottan markolt a lány fenekébe, majd csípőjére fogva hátulról simult hozzá. Csak akkor hagyta abba, mikor valaki erősen megragadta a karját és kirángatta a tömegből, sőt, még az épületből is. Mikor kiértek, egyszer csak egy vödör jéghideg víz landolt Jackson fején, amitől rögtön kijózanodott.

- Mi van baszdmeg valaki kihívott ice bucket challenge-re? Mert ez kurvára nem a megfelelő alkalom. - mondta felháborodottan, mire GD-vel, Key-el, Taeyang-al, Taeil-el és Zelo-val találta szemben magát.

- Nem te idióta, Mark eltűnt! - reposztolt Key, idegességtől csillogó tekintettel. 

- Nem hinném, szerintem csak Jessica-val van. – Fintorgott Jackson, miközben próbálta kitörölgetni szemeiből a vizet.

- Már hívtuk Jessica-t, de nem vele van.  – rázta meg a fejét szokatlan komolysággal GD, amiből Jackson rögtön tudhatta, hogy a srácok nem szívatják őt. A fiú agyában pörögni kezdtek az események, de mindig ugyanaz jött ki: Zico. Ha még nem is a konkurens bandavezér keze lenne a dologban, Jackson akkor is jobbnak látta, ha inkább biztosra mennek. Így legalább visszaadhatta a tartozását Mark-nak.

- Mi legyen főnök? – kérdezte Taeyang. Jackson-nak még meg kellett szoknia, hogy bandatársai már Mark-ot is egyenrangú főnökként tekintik vele, de még így is nagyon furcsa volt, hogy már nem ellenségeskedtek annyira egymással. Mark igazából nem is volt akkora katasztrófa, mint amekkorának Jackson beállította, éppen ezért kezdett aggódni a srácért. És hogy most mit is tegyenek?

- Megmondom én, hogy mit teszünk. Ha Mark, holnap nem jelenik meg negyedik óráig, akkor én, GD és Taeyang elmegyünk érte! – adta ki a végítéletet Jackson.

- Miért csak hárman mentek? – ellenkezett Zelo, mire Jackson jelentőségteljes pillantást vetett rá.

- Mert az iskolában jelenleg meg van hirdetve egy játék nem rémlik? Az is lehet, hogy Mark is csak a játék miatt tűnt el, és nem Zico-ék rabolták el, viszont ha mégis annak a Sayeo-s faszfejnek van a keze a dologban, akkor legalább a többiek ott vannak és tudnak minket fedezni. Továbbá a versenyt is jó lenne megnyerni. – vigyorodott el a barna.

Hiába, még nem sejthették, hogy mi vár rájuk a holnap eljövetelével…

 

4. Fejezet: Bajban ismerkedik a jó barát...

4. Fejezet: Bajban ismerkedik a jó barát...

Mark POV

Reggel arra keltem, hogy annak a geci majomnak a haverjai kis híján ránk törik az ajtót. Hát én komolyan beszarok... Ezek már aludni sem hagynak nyugodtan. Hát amikor még kiabálni is kezdenek... Felkapva a kispárnámat, hozzá vágom azt a két sráchoz.
- Küldd má' ki a személyes ébresztőidet, köcsög Wang! - kiáltottam rájuk kikelve magamból, mire Jackson csak beintett nekem, és összekapta magát.
- Inkább toldd ki a seggedet! Balhé van... - tette még hozzá. Kelletlenül kászálódtam ki a pihe-puha ágyikómból, hogy aztán magamra kapva az első ruhadarabokat amik a kezem ügyébe akadtak, morogva követtem a hülyegyereket és két társát. Komolyan. Mi a faszért kell nekem… hajnali fél tízkor arra kelnem, hogy Jackson bandájában gondok vannak? Az ő csapata, az ő gondja… bár ez nem teljesen igaz, a tegnapiak után. Na és biztosan felmerült bennetek a kérdés, hogy mit keres néhány 10.-es kölyök, ilyen későn a koliban. Nem, ezúttal nem iskolakerülésről volt szó. Az itt tanuló diákok háromnegyede nem megy haza hétvégére, mert a szülei vagy nagyon elfoglaltak, vagy szimplán köcsögök és elfoglaltak. Az én szüleim, az utóbbi kategóriába tartóztak, így nem igazán izgatott, hogy itt kell töltenem a hétvégéket. Különben is, az iskola pontosan ebből az okból kifolyólag, elég sűrűn szervez hétvégi osztálykirándulásokat, ami havi egy-két alkalmat jelent. Az én ofőm Fapapucs, nem éppen volt egy… rendes ember. Ellenben a hülyegyerek osztályfőnökével, aki nálunk koreai-t tanított, és mondhatni, ő az egyetlen tanár akit bírok a suliból. De persze nekem Fapapucs maradt, akivel kölcsönös gyűlöletet érzünk egymás iránt.
Szóval visszatérve a történésekhez. Követtem a három srácot, akik úgy rohantak, mintha legalábbis üldözték volna őket, míg én halál nyugodtan ásítgatva sétáltam utánuk. Meg is találtuk a két áldozatot, ahogy a kollégium melletti lépcsőn ültek, és együttes erővel próbálták elállítani Jimin orrvérzését. Komolynak tűnt a helyzet, BamBam sem festett fényesen a hatalmas monoklival, amitől kis híján nem látszott az egyik szeme. És most lehet gecinek nevezni, de a figyelmemet nem a két sebesült kötötte le… hanem a mellettük térdelő angyal. Úgy bizony, Jessica is jelen volt az események alatt, ami nem kicsit volt kedvező a számomra. Elővéve minden színésztudásomat, aggodalommal teli tekintettel rohantam a két sráchoz, leguggolva jövőbeli csajom mellé.
- Úr isten! Jimin, BamBam! Jól vagytok? Mi történt? Ki tette ezt? – kezdtem el törölgetni egy zsebkendővel Jimin arcát. Persze a kis alakításomat egyik srác sem vette be, a két áldozat úgy nézett rám, mintha megőrültem volna, míg Jackson megforgatva a szemeit, láttam rajta, hogy lassacskán ott tart, hogy leüt a francba. Mégis, Jessica-nal elérte a hatást, és ez volt a lényeg. A lányra néztem.
- Jessica te tudod, hogy mi történt? Láttál valamit? – kérdezgettem a lányt, holott igazából egyáltalán nem érdekelt a dolog. Csak összekötöm a kellemeset a hasznossal, na! Oké tudom, kibaszottul kihasználom a helyzetet, de Ő JESSICA!
- Hát… Zelo és P.O. tették. – láttam az arcán, hogy mennyire rosszul esik neki Zelo-t emlegetni. – Valami olyasmin kezdődött a vita, hogy Zelo és P.O. arról beszélgettek, hogy mennyire hülyeség valami együttműködés… Mire Jimin és BamBam ezt meghallotta, és közölték velük, hogy ez a vezetők döntésén múlik. És erre, Zelo-ék rendesen elverték őket. – Jessica szavait hallva, elsápadtam. Őszintén arra számítottam, hogy Zico keze van a dologban, de ezek szerint nem… Viszont ez azt jelenti, hogy Zelo és P.O. ellenszegülnének a követelményeimnek? Nah ilyet nem játszunk kedveseim, akármilyen jó haverok is vagyunk. Tuan bácsinak senki sem szegi meg a törvényeit. Bíztatóan elmosolyodtam, és a lány hajába simítottam. Annyira selymes…
- Ne aggódj Jessica, Jackson és én majd mindent elintézünk. – mondtam. – Ami pedig minket illet… meg akartam kérdezni, hogy adnál még egy esélyt, hogy rendbe tegyem a dolgokat? Menjünk el valahova ketten, azt hallottam van egy remek karaoke bár nem messze innen! Na mit szólsz? – láttam, hogy Jackson, Jessica háta mögött, hányást imitált, de én leküzdöttem a késztetést, hogy felálljak, és kiverjem belőle a lelket. Jessica nem biztos, hogy értékelné…
- Rendben. – bólintott a lány majd körbe nézett. – Nos, én azt hiszem, innentől egyedül is boldogultok. Szisztok. – hajolt meg kissé, majd elsietett. Mikor életem nőjének bomba alakja eltűnt a szemem elől, kifejezéstelen arccal intettem be a köcsög barnának, majd elindultam vissza a kollégiumba, hogy kiosszam azt a két balfaszt. A három srác követett, majd ahogy felértünk a tizenkettedik emeletre, bekopogtunk Zelo-ék szobájába. Igen, P.O. és Zelo szobatársak voltak. Zelo nyitott ajtót mosolyogva, de ahogy meglátta haragosan villanó szemeimet, és a hátam mögött várakozó személyeket, rögtön lefagyott a vigyor a képéről. Tétovázva engedett be minket a szobába, majd csukta be utánunk az ajtót.
- Szóval… drága barátaim… megmagyaráznátok nekem, hogy mi a faszért vertétek szét az ideiglenes szövetségeseinket, mikor nyomatékosan elmagyaráztuk, hogy semmi féle erőszakot nem tűrünk meg a bandán belül?! – kezdtem, a kelleténél egy kicsit élesebb hangon. A két srác megszeppent, és Zelo rögtön lesütötte a szemeit. Azonban P.O. hamar rátalált a hangjára.
- Ugyan főnök, ébredj már fel! Ezek nem a társaink! Hogy a francba működhetnénk velük?! – kötekedett P.O. Felsóhajtottam. Igen, ő mindig is kurvára makacs, és szókimondó volt, ami normális esetben nem is lett volna gond, de jelenleg NEKEM pofázott vissza, szóval ezt nem tűrhettem el. Halántékomon vészjóslón kezdett lüktetni egy ér.
- Ha jól értem, akkor ezek szerint inkább veszítenél a Sayeo-sok ellen? – kezdtem, visszafogott idegességgel a hangomban. Láttam P.O.-n, hogy egy kissé elbizonytalanodott magában.
- N… Nem… - válaszolta, kicsit sem olyan határozottan, mint ahogy az előbb.
- Én nem akarlak téged bántani P.O., de még egy ilyen és akkor retorziók lesznek értve vagyok?! – mondtam végül, mire a két srác tétovázva ugyan, de bólintottak. Idegesen fújtam ki a levegőt, majd búcsúzás nélkül távoztunk a szobából. BamBam és Jimin megköszönték a segítséget, majd az orvosihoz vették az irányt, mi meg visszaindultunk a szobánkba Jackson-nal.
- Fogadjunk, hogy csak Jessica miatt léptél az ügy érdekében ugye? – kérdezte gúnytól csöpögő hangon a barnahajú idióta, és elterült az ágyán. Én megforgattam a szemeimet, és követtem a példáját.
- Nem. egyszerűen csak utálom, ha ellenszegül nekem valaki a bandából. – válaszoltam a plafont fürkészve. – Habár, nem mondom, örültem, hogy Jessica is ott volt velünk. – tettem még hozzá.
- Chö… Képzelem.
- Komolyan Jackson, belehalnál, ha egyszer az életben megköszönnél valamit? Pléne, hogy bevédtem a kis haverjaid seggét.
- Először is: már egy csapat vagyunk, te magad mondtad, ezért teljesen normális, hogy megvédted Jimin-éket. Másodszor pedig: Az egóm nem igazán visel el ekkora sérülést, hogy megköszönjek bármit is. Viszont azt nem mondtam, hogy nem vagyok érte hálás. – fintorgott, én pedig akaratlanul is elmosolyodtam. ÁLLJUNK CSAK MEG! Lehetséges, hogy egyszer ebben az életben, én, Mark Yien Tuan, normálisan beszélgetek Jackson Wang-gal?! Úristen, valami nagyon nincs velünk rendben. Hírtelen megszólalt Jackson mobilja, és egy rövid telefonbeszélgetés után, már el is ment. Én pedig a nap hátra lévő részét olvasással, netezéssel, és olyan értelmetlen dolgokkal töltöttem, mint például azon röhögtem, hogy egy galamb leszart egy gyanútlan járókelőt. Este nem mentem vacsorázni, helyette készülődni kezdtem. Nem, ezúttal nem vettem fel olyan nagyon „anti-Mark”-os szerelést, hiszen csak egy karaoke bárról volt szó. Oda pedig tökéletesen megfelelt egy óceán-kék farmer csőgatya, egy fekete bakancs, fekete rövid ujjú póló valami mintával, és egy szürke mellény. A hajamat viszont felállítottam, mert valljuk be, piszok jól állt nekem a múltkor is. Öltözetemet némi parfümmel toldottam meg, majd örömmel konstatáltam, hogy Mark Yien Tuan, készen állt a ma esti randira a bomba nővel. Jackson nem ért még vissza, gondolom valahol piált néhány haverjával, így bezártam az ajtót. Tudtam, hogy melyik Jessica-ék szobája, így bekopogva hozzájuk, ő maga nyitott ajtót. elegáns barna loknijai, jobb vállán pihentek, spagetti pántos fehér fölsője, engedni látta karcsú hófehér bőrét, és dekoltázsát. Legszívesebben végig nyaltam volna a kulcscsontján és… Na jól van drága Mark, ezt most abba is lehet hagyni! Szememet tovább vezettem lapos hasára, amit nem fedett el a fölsője, és rövidnadrágba bújtatott vékony lábaira. Gyönyörű teremtés volt, pontosan tudtam, miért voltam annyira oda érte. Felkínáltam neki jobb karomat, amit készségesen el is fogadott, és úgy indultunk el együtt, a karaoke bárba. Kint már sötétedett, így egyfajta varázslatos félhomályban úszott Szöul belvárosa. Szerettem ezt a várost, mindig is lenyűgözött az a nyüzsgés, ami belepte az utakat. Itt soha nem állt meg az élet. A bárba érve kibéreltem magamnak egy szobát, ahol rajtunk kívül egy hat személyes baráti társaság volt a mi korosztályunkból, és rendeltünk némi innivalót kezdésként. Bemelegítés gyanánt, én indítottam egy számmal. Hamar összebarátkoztunk a másik társasággal, és a pia is egyre fogyott és fogyott. Persze én nem ittam sokat, hisz Jessica-ra nekem kellett vigyáznom, aki mit ne mondjak, kellőképpen kiütötte magát. Remek. Egy részeg lánnyal sokkal nehezebb mint pasival. Habár Jessica, még ittasan is meseszép volt. Egy idő után rendeltünk kaját is, és már előre tudtam, hogy én fogok fizetni, Jessica állapotát látva, mondjuk eredetileg is így terveztem. A buli körülbelül éjfélig tartott, rendesen összehaverkodtunk a másik csoporttal, így telefonszámot és facebook-ot cserélve, elbúcsúztunk egymástól, én pedig haza támogattam a csont részeg évfolyamtársamat. Jessica teljesen kiütötte magát, szemeit egyfolytában ide-oda kapkodta, és megállás nélkül röhögött mindenen. Haja össze-vissza állt, és aligha meg tudott volna állni egyedül, a saját lábain. A szobájához érve Jessica az ajtójuknak dőlt, és beharapva alsó ajkát, csillogó szemekkel nézett rám. Teljesen más volt mint józanon. Sminkje elkenődött, arca kipirult, és úgy méregetett engem, mintha valami sétáló pornófilm lennék. Egyik térdével a lábaim közé térdelt, és ujjaival az arcomon, és vállaimon kezdett játszadozni.
- Markie Markie Markie… tudod most mit akarok? – nyeltem egyet ahogy a szemeimbe nézett. – Le akarok veled feküdni. – folytatta gátlástalanul, majd nyakamhoz hajolva, kíméletlenül beleharapott, én pedig felszisszentem. Bár csábító volt a lehetőség, hogy magamévá tehetem a szeretett nőt, de akármennyire is akartam, nem ez volt a megfelelő alkalom. Igen, egészen biztos, hogy mikor majd lefekszünk, akkor azt akarom, hogy józan legyen. Így aztán fáradtan mosolyogva cirógattam végig az arcán.
- Majd máskor bepótoljuk ígérem. – suttogtam, majd homlokához hajolva, egy puszit nyomtam rá, és dereka mögé nyúlva, kinyitottam az ajtót. Barátnője rögtön odasietett hozzánk, már pizsamában volt. Amint meglátta, hogy Jessica milyen állapotban volt, rögtön vette is a lapot, és elköszönve tőlem, már be is vezette őt a szobába. Én pedig le sem tudtam törölni az elégedett vigyort a képemről. Baszki… Ez az este, kurva jól sikerült. Kezdtem úgy érezni, ebből még valami lehet is. Vigyorogtam még akkor is, mikor kiszálltam a liftből, akkor is, mikor kinyitottam az ajtót, és akkor is, mikor egy idegesen öltözködő Jackson-nal találtam magamat szemben a szobánkban.
- Mi van, Wang? Újravetítik az Amerikai Pitét, vagy mi a szarért kapkodsz ennyire? – kérdeztem, mire ő csak idegesen fújtatott egyet. Nem tagadom, élveztem, hogy ennyire feszült, bár eléggé kíváncsi is voltam.
- Kussolsz Tuan, és békén hagysz! – reagált nyersen, azzal se szó, se beszéd, le is lépett. Na ebbe meg mi a jó büdös kecsketejet tenyésztő, légycsapóval kereskedő, tetves, farmer bácsi lova ütött? Nem gondolkodva felpattantam az ágyról, és követni kezdtem őt, persze csak tisztes távolságból. Csak sajnos a liftnél volt egy kis gond, így legközelebb, csak a belvárosban értem be, amint egy szórakozóhely felé vette az irányt. Jackson Wang te ilyenkor mész bulizni tök egyedül, ráadásul ilyen idegesen, így öltözve? Nagyon gyanús ez nekem. A barna hajú idióta valóban egy szórakozóhelyhez ment, de be, már nem követtem. Elhatároztam, hogy megvárom, akármi is legyen, mert kizártnak tartottam, hogy szórakozás céljából jött ide. Nem sokkal később, úgy fél óra elteltével jelent meg újra, egy kisebb csomaggal a kezében. Egy oszlop mögé húzódtam, és annyira kibaszottul egy kémnek éreztem magamat, mintha legalábbis a CSI-nak dolgoznék Amerikában. Na persze volt még mit fejlődnöm,  mert azzal, hogy az oszlopot választottam búvóhelyemnek, feltűnőbb lehettem, mint a mikulás kék ruhában. Elhatároztam, hogy nem megyek rögtön vissza, nehogy rájöjjön, hogy követtem, így jobb ötlet híján, csak sétálgattam, szerezve egy kis kaját. Szöul utcái valóban gyönyörűek voltak. A neonfények úgy szőtték át az utcákat, mint a világító pókhálók, valamiféle rendszerességet, de mégis kuszaságot ábrázoló képet alkotva. negyed óra semmittevés után döntöttem úgy, hogy ideje visszaindulni. Na persze sikeresen dugóba kerültem, AZ ÉJSZAKA KÖZEPÉN, EMBEREK! Azért ehhez is kell némi tehetség, basszus.
Visszaérve a kollégiumba már kettő is elmúlt, és arra számítottam, hogy Jackson aludni fog… ami részben igaz is volt, csakhogy a villanyok égtek, és Jackson egy szál bokszerben feküdt az ágyán…iszonyatosan fehér bőrrel… és nem mozgó mellkassal. A JÓ KURVA ÉLETBE, EZ NEM LÉLEGZIK! Sietve dobtam le a cuccaimat és siettem oda hozzá. Ellenőriztem a pulzusát, ami volt, szóval még nem késtem el, de Jackson Wang, kurvára nem vett levegőt.
- Hé, hülyegyerek! Hé! Válaszoljál hallod?! Ez rohadtul nem vicces, baszd meg! – próbálkoztam a szólongatásával, látszólag hasztalanul. Oké, mit vettünk tesin újraélesztésnél?! Nem volt időm megrettenni a gondolattól. Szó nélkül ajkaira hajoltam, befogva orrát, állánál fogva kinyitottam a száját, hogy lélegeztetni tudjam. Ezután elhajoltam, és mellkasára téve kezeimet, a megfelelő ponton kezdtem pumpálni. Ezt még kétszer megismételtem, mire Jackson hírtelen felköhögött, és kiadva gyomrának tartalmát, fordult hasra az ágyán. Tekintete kábult volt, pupillái ki voltak tágulva. Elsápadtam, ahogy belém hasított a felismerés.
- JACKSON WANG TE BEDROGOZTAD MAGAD?! – rivalltam rá, éles hangon. Jackson nem válaszolt, csak előre nézve a földet fixírozta. Tudtam, hogy nem a drog miatt nem válaszolt. Tudtam, hogy szimplán csak el akarja hallgatni előlem a választ, azért kussolt. Ehhez viszont, kurvára nem volt most kedvem.
Az éjjeliszekrényére nézve kiszúrtam a kis dobozt, amit a szórakozóhelyről szerzett. Szó nélkül kaptam fel a GYÓGYSZERES dobozt, majd végigolvastam a használati utasítást, ami angolul volt.
- Jackson… neked miért van szükséged ilyen erős nyugtatóra? – kérdeztem, miután kellőképpen tanulmányoztam a Kolumbiából szerzett, az átlagnál jóval erősebb idegnyugtatót.