3. Fejezet: Mit jelent összedolgozni

3. Fejezet: Mit jelent összedolgozni

Jackson-nak nem igazán volt se kedve, se hangulata az együttműködéshez Mark-kal. És most mégis, itt ültek az iskola tornatermében, míg elméletileg a foci edzés tartott. A focicsapat tagjai ugyanis nagy részt, Mark bandájába tartoztak, így a többi csapattársukat, egyszerűen csak hazaküldték mondván, ma elmarad az edzés. Így most nyugodtan tarthattak egy összejövetelt, közösen. A konkurens banda tagok úgy méregették egymást, mintha legalábbis húscafatok lennének. Nem értették, hogy miért tartanak közös gyűlést, de megbíztak vezéreikben. 

- Nah szóval, lenne pár dolog amiről szeretnénk titeket tájékoztatni. - Kezdte Jackson, de Mark-ban rögtön felment a pumpa, hogy a barna hajú máris a kezébe vette az irányítást.

- Wang, ki a szar mondta, hogy te vezeted a gyűlést? - rivallt a bandavezérre a vöröske.

- Miattad kerültünk ilyen helyzetbe Tuan, szóval inkább maradj kussban.

- Azért ezt te sem gondolhatod komolyan. Ha nem mentünk volna oda, akkor teljesen váratlanul ért volna minket az egész. Gondolkozzál már, basszus! Inkább hálásnak kéne lenned.

- Hálásnak? Meg a nagy lófaszt... - kezdte a visszavágást Jackson, de az egyik bandatársa, név szerint Hoseok, félbeszakította.

- Akkor most mi a helyzet, főnök? - kérdezte, mire a két bandavezér végre moderálta magát, és Jackson hagyta, hogy Mark közölje a továbbiakat.

- Nos... Gondolom mindegyikőtöknek volt már dolga Zico-val és a csapatával. - kezdte, mire a jelenlévők egy emberként bólintottak. - Úgy tűnik, kedves barátunk bepöccent, és valamire nagyon fáj a foga, annyira, hogy mindkét bandát érinti a dolog. Ahhoz, hogy megakadályozzuk a vereséget és a teljes megaláztatást... Együtt kellene működnünk. - erre a mondatra többen is nem tetszésüket kifejezve morrantak fel.

- Ezt most nem mondhatjátok komolyan... - hitetlenkedett Taeil. Egyszerűen nem értett egyet a vezetők döntésével. Erre Jackson persze szikrázó tekintettel nézett rá.

- Ez nem baromság, Taeil. Szerinted nekem mennyire van kedvem, ennek az anyaszívszomorító köcsögnek a képét bámulni? 

- Vigyázz a szádra, Wang! - kelt vezére megmentésére JaeHyo, de a vöröske egy intéssel beléfolytotta a szót.

- Lennétek szívesek együttműködőbbek lenni? - kérdezte kelletlenül Mark, mire valamennyire sikerült rendet teremtenie.

- Nah és most mihez kezdjünk? - kérdezte Kibum, aki a vöröske csapatába tartozott. A két bandavezér egy pillanatra összenéztek, majd kórusban szólaltak meg.

- Keresünk egy főhadiszállást. - mondták, hiszen mindkettőjük eléggé irigyelte a Sayeo-s banda székhelyét.

- Valami ötlet? - nézett végig a srácokon Jackson, akik egymásra nézve vonogatták a vállukat, cagy súgdolózni kezdtek. Egy végtelenségnek tűnt az a pár perc, míg végül Kevin, tétován emelte fel a kezét.

- Nekem volna egy tippem. - kezdte a szőkeség. - Nem messze innen van egy félbe maradt építkezési terület, kb negyed óra gyalog. Eredetileg bevásárlóközpontnak készült, de csak a parkolója készült el, így szerintem tökéletesen megfelel a célra. - a két bandavezér ismét összenéztek. Csábító volt az ötlet, és nem is mondtak ellen a kíváncsiságuknak. Kevin irányításával, a két banda, együtt indultak el a kijelölt székhely felé, megtartva egymás közt a tisztes távolságot. De legalább nem verekedtek össze, ami kezdetnek nem is volt rossz. A szőkeség jól mondta, az épület éppen elég tágas volt, eldugott helyre épült, és még figyelni sem figyelték. Belépve a helységbe, mindenki elégedetten hümmögött, és a két vezér szinte rögtön beleszeretett a helybe. A szürke betonfalak... Az éppencsak beszűrődő fény... A föld és a malter szaga... Ennél csábítóbb már nem is lehetne.

- GD, innentől a tied a pálya! - szólt hátra az egyik társának Mark, mire a szólított srác, elégedetten mosolyogva lépett az egyik legnagyobb, és egyben a középső falhoz. GD elég titokzatos srác volt, csak azt tudták róla, hogy végzős és hogy kissé nagyon furcsa. Szinte minden héten más frizurával jött be a suliba, nem beszélt sokat, viszont a verekedéseknél és a banda ügyeiben, mindig a legjobbak között volt. Rajta kívül csak egy végzős volt, Jackson csapatában, méghozzá egy bizonyos TaeYang. Jelen pillanatban GD-nek szőke taraja volt, s a tincsei vége vagy kék, vagy zöld, vagy piros színben pompázott. Szájából egy szivárvány színű nyalóka lógott ki. Öltözete egy laza, fenekéről letolva hordott koptatott farmerből, egy fehér pulcsiból narancsárga béléssel és színes mintával díszítve, fekete trikóból, rengeteg gyűrűből, nyakláncból és egy pár sportcipőből állt. Nadrágján öv is volt, bár azt senki sem tudta miért, és láncokkal is teleaggatta. Hátára egy nagyobb sporttáskát csapott, ami tele volt tűzdelve minden féle kitűzővel. A falhoz érve ledobta a táskát, és kihúzva a zipzárat, feltárta annak tartalmát. A srácok kíváncsian húzódtak közelebb, hogy beleláthassanak GD titokzatos táskájába. Mark csak elégedetten vigyorgott, karba tett kézzel. A sporttáska, graffitik sokaságával volt teletömve, amit GD előszeretettel alkalmazott a falon. Kezei gyorsan mozogtak, miközben megállás nélkül szopogatta a nyalókát. A bandatagok kíváncsian várták, hogy a társuk befejezze az alkotását, mire pár percen belül, el is lépett a kész kép elől. 

A két vezér elégedetten mérete végig, a falra firkantott logót.

A felirat, nagy betűvel hírdette az iskola nevét. A betűk alapszíne piros volt, amik sárga keretet, és fekete kontúrt kaptak. A felirat körül egy buldog feje ficsorgott, és maga az iskola neve, a kutya homlokán kapott helyet. Az állat nagy fogakat kapott alkotójától, tekintete haragos és merész volt, szájából nyál csordogált. Tökéletes munka volt. GD most is beleadta szívét-lelkét, majd összepakolva a cuccait, ismét elvegyült a többiek között. Nincs mese, innentől ez már az ő területüknek számított. És hogy mi következett ezután?

A srácok az egész délutánt, a főhadiszállás berendezésével töltötték. Nem törődtek azzal, hogy az utcán nagyban megbámulták őket, ahogy folyamatosan cipelték a bútorokat, hangfalakat, és egyéb szükséges kellékeket az új székhelyükre. Taeyang szerzett valahonnan egy furgont, amivel nagyban megkönnyítette a munkát. Mondjuk azt egyikőjük sem tudta, hogy a srác honnan tehetett szert a járműre, de ez most nem számított. Este, még takarodó előtt végeztek a munkával, és az erőd, egész otthonosan kezdett kinézni. Bár igaz, még koránt sem lehetett késznek nevezni, de már használható állapotban volt. A hangfalakat egy kisebb emelvény közé állították be, szereztek néhány garnitúrát és fotelt, ezen kívül pókerasztalokat, néhány szőnyeget és lámpát is kerítettek valahonnan. Sajnos már nem volt idő egy konkrét megnyitó bulira, de majd máskor bepótolják. Elköszöntek egymástól, majd mindenki ment a maga dolgára, ebben az esetben Jackson a saját, Mark a lányok kollégiumába indult. A vöröske szeretett volna néhány szót váltani Jessica-val, és a bocsánatáért esedezni, a két nappal ezelőttiért. Bár meglehet, a lányt nem is különösebben zavarta az eset. Jackson nem igazán tette ezt szóvá, éppen elég volt mára Mark pofájából, és örült, hogy végre egyedül lehetett egy kicsit. Ez az "együttműködésesdi" igazán megterhelő volt. Jobb ötlet híján, áthívta magához Ren-t, mivelhogy úgy is egyedül lesz egy ideig a szobában, és különben is, a szőke ugyanabba a koleszban lakott, ahol ők is. Hazafelé menet még beugrott egy közértbe, hogy felcuccoljon némi muníciót, az estére. Ren-nel horrorfilm maratont terveztek olyan filmekből, amiket betiltottak, ugyanis MinKi-nek volt valami filmstúdiós haverja, akitől meg tudta szerezni a szükséges dvd-ket. 

Elsőnek a Fűrész 7. Részét nézték meg, ami azon kívül, hogy hányingert keltett bennük, semmi más reakciót nem váltott ki belőlük. A chips-ek és a kólák már javában fogytak, mire elkezdték a második filmet is. Piálni nem piáltak, ugyanis nem lett volna jó másnaposan iskolába menni. A berúgás pedig csak akkor buli, ha sokan csinálják egyszerre. Így inkább maradtak a kólánál, meg azért egy-egy vodkanarancs is lecsúszott, de ennyi.

A második videó, az elsőtől eltérően, tényleg baromi ijesztő volt. Valami srácról szólt, aki talált egy halott lányt az erdőben, és testi vágyait, a holttesten élte ki. Aztán bejött valami szellem is a képbe. A két fiúnak borsódzott a háta a jelenetekből, s mikor egyszer csak benyitott Mark, mindketten felkiáltva ugrottak hátra, sikeresen kiborítva az italokat.

- Nah mi van, megzavartam a pizsi party-t? - trappolt be a vöröske, ledobva a kabátját az ágyára.

- Kurvára nem vagy vicces. - puffogott Jackson, mire Mark jobban elvigyorodott.

- Az lehet, de te az vagy. Na had lássam, mi az amitől a nagy Jackson Wang belecsinált a gatyájába?! - mondta, azzal lekuporodott a földre a két srác mellé, miután a barna hajú feltörölte a kiborult italt, ami szerencsére nem érte a szőnyeget. Jackson ismét elindította a filmet, onnantól ahol abba hagyták. Jackson normális esetben jót szórakozott volna azon, hogy Mark mennyire félős, csakhogy az volt a helyzet, hogy belé is belé fagyott a szar. A film végére Mark Jackson ölébe került, és Jackson is riadt ábrázattal kukucskált ki Mark válla felett, ám ahogy a film leállt, Jackson nemes egyszerűséggel, egy "mi a fasz" kíséretében, lelökte magáról a vöröskét, aki erre nagyban kezdte emlegetni a barna hajú felmenőit.

- Baszd meg Wang, anyád hogy van?

- Az enyém jól, de a tied jobban. - mondta, majd gonoszul elvigyorodott. - Most fizettem ki. - Mark szemei kikerekedtek, és vészjóslón kezdtek csillogni, miközben annak lehetőségét kezdte a fejében forgatni, hogy fejbe vágja a vodkás üveggel a barnát, csak hát nem érné meg, mert a pia túl drága. Ígyhát szimplán ököllel esett neki a srácnak, és kezdte ütni ahol csak érte. A bunyónak Ren vetett véget, hisz olybá tűnt, ő az egyetlen akinek még megvan a józan esze. Viszont neki már vissza kellett mennie a szobájába és csatlakoznia Yongguk-hoz, aki valószínűleg már az igazak álmát aludta. 

- Lehetőleg ne nyírjátok ki egymást! - forgatta meg a szemeit MinKi, majd kilépve az ajtón, becsukta azt maga mögött. Jackson-nak sem kellett több.

- Na én léptem zuhanyozni. - mondta, azzal el is indult a fürdőszobába. Mark persze ezt nem hagyhatta annyiban, nemes egyszerűséggel megragadta a barna hajú karját, és az útját állta.

- Ki mondta, hogy te mész először fürdeni? - kérdezte szikrázó tekintettel.

- Ne pattogj már töpszlikém! - sóhajtotta szemforgatva Jackson. Pont elege volt mára már Mark-ból, és csak le akart fürödni, aztán elmenni aludni. Azonban a vöröske nagyban meggátolta ebben. Jackson, jobb ötlet híján elvigyorodott, és Mark füléhez hajolt.

- De ha ennyire nem tetszik az ötlet, be is jöhetsz akár velem. Megengedem, hogy megmosdass. - mondta, azzal megnyalva ajkait, forró lehelletével végig cirógatta Mark arcélét. A vöröskét kirázta a hideg az érzéstől, és egy pillanat alatt váltott az arca színe, mélyvörös árnyalatra. Jackson csak lekezelőn felnevetett, és könnyedén beslisszolt a kővé dermedt Mark mellett, a fürdőszobába.

- Jackson Wang, csak told elő azt a kibaszott képedet, addig élsz! - dörömbölt az ajtón Mark, kikelve magából.

- Midőn a nap felkel,

 A dombok lágy ölén,

 Jackson levetkőzött,

 Fürdéshez készülvén.

 S míg testét a víz alatt,

 Kellően megmosta,

 Mark Yien Tuan,

 Kívülről zaklatta.

 Ám a valóság az volt,

 A zaklatás mellett,

 Hogy Mark egy nagy buzi,

 S a farka kurva merev. - válaszolt Jackson, azzal az önelégült nevetését már el is nyomta, a zuhany hangja. 

Ám mikor végre végzett a tusolással, és kitolta a seggét a fürdőszobából, a vöröske azonnal letámadta, és ütötte ahol csak érte. Jó mondjuk arra ügyeltek, hogy lehetőleg olyan helyeket találjanak el a másikon, ahol nem lesz feltűnő egy-egy lila folt, vagy seb. Egyikük sem volt annyira hülye, hogy csak úgy, kicsapassák magukat. A hosszas verekedés után, amiből Mark került ki győztesen, a vöröske is lezuhanyzott, és mindketten úgy hajtották álomra a fejüket, mintha mi sem történt volna.

Másnap azonban rossz hírrel kellett kelniük. Még az óra csörgése előtt, az ajtón berontott Ren és Jungkook. Mindketten eléggé feldúltak voltak.

- Főnök! - viharzott az ágyhoz a két srác.

- Mi a fasz van? - morgott csukott szemmel a barna.

- Jackson, BamBam-et és Jimin-t megtámadták! - tért rögtön a lényegre Ren, mire Jackson, mint a rugó pattant ki az ágyból.
[Sziasztok. ^^
Mint gondoltok ki támadta meg a két jómadarat? És miért?
Szerintetek, működni fog az együttműködés? ^^
Szívesen várom, mindenki ötletét és véleményét ^^
Yong~]

2. Fejezet: Szerződés

2. Fejezet: Szerződés

Jackson reggel kelletlenül ébredt, de a legjobban nem az zavarta, hogy fel kellett kelnie, hanem hogy ki miatt kellett ezt tennie. Drága szobatársa ugyanis, hajnalban kelt, hogy meg tudja látogatni az egyik közeli fitness termet, iskola előtt. A barna hajú nemes egyszerűséggel hozzávágta Mark órájához a párnáját, mire a készülék a párnával együtt, az éledező vöröske fején landolt.

- Baszd meg Wang! - szisszent fel Mark, mivel az óra pont egy sérült pontot talált el az arcán, és ráadásul még abba sem hagyta a sípolást. Jackson csak vigyorgott, csukott szemmel a bajsza alatt. Az élet szép, főleg ha úgy indítod a napot, hogy kiakasztod Mark Yien Tuan-t, ráadásul fel sem kell hozzá kelned. Jackson Wang, te tudsz valamit amit mi nem.

Mark felmorranva vágta vissza a párnát gazdájához, és utána persze a vekkert is, amit csak azért sem nyomott ki. A vöröske tenyere viszketett, hogy még az éjjeli szekrényt is a barnára borítsa, de visszafogta magát. Elégedetten mosolygott, ahogy Jackson, mint a rugó ült fel az ágyban, a fejét dörzsölgetve, ahol az óra találta el.

De az a redvás készülék még mindig ott sípolt a fehér takarón. Jackson végül egy nem éppen finom mozdulattal szüntette meg a zavaró hangot, konkrétan lerúgta az ágyról, majd rálépett.

Az egyetlen tény ami nyugtatta a barnát, hogy valószínűleg szét fogják őket rakni, ha meglátják, hogy "mennyire szétverték egymást" Mark-kal, ami azért részben igaz is volt. A vöröske jó kedvűen vigyorogva pattant ki a paplan alól, és indult el a fürdőszobába, egy melegítővel, alsóval, és egy szürke trikóval a kezében. Jackson legszívesebben letörölte volna a mosolyt a vöröske képéről, de ehelyett csak kelletlenül kivánszorgott utána a fürdőszobába. Mark furcsállva nézte a fiút, aki nem zavartatva magát, nemes egyszerűséggel beállt a tükör elé, és megmosta a fogát. A vöröskét viszont sokkal jobban zavarta a dolog, mivel ő ott öltözni készült. Az pedig csak a véletlenen múlott, hogy Jackson nem akkor nyitott rá, amikor csupasz volt. Így is félmeztelenül kellett mutatkoznia előtte, mire teljesen elpirult. Ezt persze Jackson meglátta a tükörből, és gonoszul elvigyorodott, a fogkefével a szájában. 
- Nah mi van? A nagy Mark Yien Tuan szégyenlős egy fiú előtt? - kérdezte pöszén. Mark nem vette fel ezúttal a vitát, pedig már kigondolt egy megfelelő revánst, csakhogy a karórája eszeveszett sípolásba kezdett, jelezve, hogy ideje indulni. 
- Haver, neked mindened sípol? Basszus már. - háborodott fel Jackson, miután kiöblítette a száját. 
- Nem vagyok a haverod, Wang. - monda Mark, azzal faképnél hagyta a barnát. Jackson pedig összezavarodott. Az a kis görcs most csak úgy itt hagyta őt semmiféle beszólás nélkül? Őt? Jackson Wang-ot? Ennyire lenézné őt a vöröske, hogy már nem is tartja érdemesnek válaszolni a provokálásaira? Megáll az ész. 
Jackson, a kelleténél idegesebben vonult ki a helységből, és az csak még jobban bökte a csőrét, hogy ki miatt idegesítette fel magát. Nagyot sóhajtva öltözött fel, és úgy döntött most, hogy van némi ideje iskola előtt, elment egy non-stop gyorsétterembe reggelizni. 
Eközben Mark felszabadultan gyakorolt a táncteremben. Izgatott volt, hiszen nem sokára itt volt a táncsulis félévzáró, amire ő betanult egy külön szólószámot. Edzés után, mosolyogva, jó kedvűen ment vissza a kollégiumba, és még az se tudta elrontani a kedvét, hogy a szobában összefuthat Jackson-nal, legfeljebb ráborítja a szekrényt, azt egy problémával máris kevesebb. Azonban amikor belépett az ajtón, meglepve tapasztalta, hogy a barna már elment. Még a tankönyveit is magával vitte, tehát suli előtt már biztosan nem tervezett visszajönni ide. Mark kihasználva az alkalmat, egy kis bosszút eszelt ki ellene. Nem is kellett hozzá sok kreativitás, egyszerűen csak kiürítette Jackson szekrényét, és a ruháit a saját ágya alá gyömöszölte. Tudta, hogy amit tett, valójában elég gyerekes és éretlen dolog, de ő nem is tartotta magát másnak, csak egy zöldfülű kamaszsrácnak aki néha baromságokat csinált. Az is megfordult a fejébe, hogy a barna összes alsónadrágjába erős paprikát rak, de azért ő sem volt annyira kegyetlen, hogy ok nélkül ilyenekre vetemedjen... majd ha Jackson kihúzza nála a gyufát, akkor ESETLEG felhasználja az ötletét. (Esetleg, tehát biztosan.) 
Amint végzett kis bosszújával, Mark hasa hangosan kordult fel. Nah igen, nem ártana reggelizni is valamit. A kolesz ebédlőjébe érve felpakolt magának némi szendvicset, és ásványvizet a sulira, majd el is indult az intézménybe, a buszon eszegetve az egyik szalámis szendvicset. Az első órájuk matek volt, amit nem igazán kedvelt, de jó volt belőle. Talán azért nem is nagyon szerette a tantárgyat, mert túl egyszerűnek találta, nulla kihívással. Beérve az osztálytermükbe kényelembe helyezte magát a padjában Zelo mellett, és felkészült arra, hogy ő bizony átaludja majd az első órát. Azonban ezt az ötletét az osztályfőnöke, Lee SeoMin, ismertebb nevén Mr Lee vagy Fapapucs hiúsította meg azzal, hogy nem túl kedvesen az igazgatóiba parancsolta a vöröskét. Mark csak homlok ráncolva tett eleget a parancsnak, ugyanis ötlete sem volt, hogy mit követhetett most el. Azt viszont fintorogva konstatálta, hogy drága egyetlen ofője ezek szerint rossz szájízzel ébredt a mai napon, ami nem igazán kecsegtetett sok jóval. Ha Fapapucs bepöccen, a diákok sírnak. Ezt mindenki tudta. Azonban az igazgatóihoz érve meglátta Jackson-t, és nem tudott elfojtani egy mosolyt. Szóval erről lenne szó. Hiszen mindketten elég kritikus ábrázattal jelentek meg reggel, és az igazgató szavai szerint, panasz is érkezett felőlük, hogy túl hangosan verekedtek. Mark-ot persze ez cseppet sem izgatta, sőt, örült, hogy végre megszabadulhat szobatársától. Azonban mikor az igazgató közölte az ítéletet a naaaaaaaaagyon hosszúra sikeredett szentbeszéd után, mindkét fiúnak az arcára fagyott a mosoly. 
- Wang, Tuan, amennyiben a közeljövőben nem változtatnak a magatartásukon, sajnálatos módon elbúcsúzhatnak az intézménytől. Ami pedig a szobájukat illeti, maradnak ahogy vannak, mivel úgy vélem nem az iskolának kéne önökhöz igazodnia, hanem fordítva. Ami pedig a kis bandázásukat illeti, önökön tartom a szememet. Most elmehetnek. - fejezte be az öreg, mire a két srác illedelmesen meghajolt, és távoztak az irodából. Az első órából már negyed óra eltelt, és egyiküknek sem volt kedve visszamenni a termükbe. Viszont ez azt is jelentette, hogy együtt kell tölteniük az időt. Bár Jackson ezt nem bánta, legalább elégtételt vehetett a reggeli sérelméért. Az udvarra mentek, mert az a tény, hogy az iskola folyosói üresen hátborzongatóak, egy volt azon ritka dolgok közül, amiben a két srác egyetértett. Kiérve a friss levegőre, egy ideig csak némán sétáltak, megtartva a tisztes távolságot egymás között. 
- Wang te szereted a virágokat? - kérdezte hirtelen Mark, mire Jackson értetlenül húzta össze a szemöldökét. 
- Ez most hogy jött? - válaszolt a barna, mire a vöröske megvonta a vállát. 
- Csak úgy hallottam, a buzik szeretik a virágokat. 
- Vigyázz a szádra Tuan, mert hordok magamnál pofonzsákot, és ha nem figyelsz oda, kinyílik! 
- Ne nézz hülyének, tudom, hogy egy hatalmas nagy balfasz vagy, de talán annyira te sem vagy retardált, hogy csak úgy kicsapasd magad egy baléval. Nem lenne szerencsés, ha pont most verekednénk össze, mikor az öreg pikkel ránk. - mosolygott negédesen Mark, mire Jackson horkant egyet. Már éppen válaszolt volna, mikor ismeretlen diákokat láttak az iskola kerítésén kívül, de az egyenruhát azért felismerték. Egymásra néztek, majd jobb ötlet híján a kerítéshez léptek. 
- Mit keresnek itt Zico kutyái? - kérdezte rögtön Jackson, mire a négy srác lekezelően kezdte őket méregetni. 
- Történetesen azért jöttünk, hogy elvigyük a Jayeseo-s bandavezéreket hozzá. - ejtette ki az ideiglenesen kijelölt csoportvezető az iskola nevét olyan undorral, mintha legalább is egy nyolc napos szarról beszélne. Jackson erre szintén lekezelő stílusban felnyögött. 
- Nos megmondhatod Zico barátunknak, hogy nagyon kedves, hogy meghívott teázgatni, de mi nem vagyunk olyan iskolakerülő szaros... - kezdte volna, de a vöröske a szavába vágott. 
- Várjatok, ahol vagytok! - mondta Mark, azzal szó nélkül indult el a kerítés azon részéhez, ahol az hiányos volt, és könnyedén ki tudtak szökni. Jackson úgy követte a tekintetével Mark-ot, mintha az megőrült volna, mondjuk ez így is volt, mert a vöröskének valójában semmi kedve nem volt a találkához a konkurens bandavezérrel, de csak azért is beleegyezett, hogy nehogy már Jackson-nak legyen igaza. A barna hajú pedig sóhajtva követte őt, mivel pontosan tudta, hogyha Mark egyedül odamegy, onnan aligha kijön egybe. És hogy miért nem szarta le magasról az egészet? Mert Mark-ot csak ő verhette, alázhatta meg, senki más. Mert azaz ő dolguk volt, az ő iskolájuk falain belül zajlott, de a kívülállók számára, ők ugyanolyannak számítottak. A négy srác valóban nem hazudott, ugyanis egyenesen a Sayeo-s banda főhadiszállására, egy híd alatti, régen raktárként szolgáló helyre vitték őket, aminek a fémajtaja, a híd lábából nyílt, és a lakat ellenére most, látogatható állapotban volt. 
A falakat graffitik díszítették, és bútorok hevertek szanaszét, hangfalakkal, garnitúrával, asztalokkal, amiket a tagok gyűjtöttek össze. Mark-nak és Jackson-nak el kellett ismerniük, hogy nekik sem ártana egy-egy főhadiszállás, mert az addig oké, hogy nekik teljesen megfelelt néhány helyi kocsma is, de ez azért mégis más volt. Valahogy, kellemes hangulatot árasztott a hely, legalábbis számukra, akiknek még egy dohos borospince is kellemesnek számított.
Zico egy zöld fotelben ült, és cigizett, úgy várta a vendégeit. 
- Áh! Wang, Tuan, foglaljatok helyet! - mosolygott a két ellenségére, majd mutatott a vele szemben álló garnitúrára úgy beszélve, mintha címeres cimborák lennének. A két srác éppen ezért végérvényesen megállapíthatta, hogy a Sayeo-s bandavezér nem százas. 
- Mit akarsz? - tért rögtön a tárgyra Mark, nem vesztegetve az időt, mire Zico is felvette kifejezéstelen arcát, majd előredőlve ülőalkalmatosságán, állát a kézfején támasztotta meg. 
- Nos egy alkut szeretnék veletek kötni. 
- Miféle alkut? - ráncolta a homlokát Jackson, mire Zico elvigyorodott, és elnyomta a cigijét. 
- Tudjátok, van nálatok valami, ami kell nekem. azt most nem részletezném, hogy mi az, idővel úgyis megtudjátok. Csak tájékoztatlak titeket, hogy amennyiben megszerzem ezt a dolgot, és márpedig meg is fogom szerezni, akkor a kis bandátoknak lőttek. Mindkettőtökének. Azonban ez elkerülhető, ha valamelyikőtök szövetkezik velem, és ezáltal a másik ellen fordul, hiszen mind tudjuk, hogy ti nem igazán bírjátok egymás képét. A szövetségesem osztozik a sikeren, és a hatalmon is. Amennyiben viszont nem áll valamelyikőtök mellém, akkor ne számítsatok semmi jóra, úgy is meg tudom szerezni azt ami kell, csak akkor az egyikőtöknek sem lesz túl kecsegtető. Jah, és persze csak az egyikőtökre van szükségem. - Zico előre nyújtotta jobb tenyerét. - Nah melyikőtök lesz a nemes vállalkozó, aki megköti velem az alkut? - Jackson erre elmosolyodott, és már nyújtotta is volna előre a kezét, Mark pedig egy pillanatra megrökönyödött, hogy a barna hajú megköti az üzletet az ellenségükkel, ám az utolsó pillanatban Jackson egy oltári nagyot köpött a bandavezér tenyerébe, amit az csak fintorogva törölt a fotelbe. 
- Dugd fel magadnak a hülye alkudat, köcsög! - mondta felháborodottan Jackson, aki sértőnek találta az ajánlatot, miszerint ő, Jackson Wang, bárkinek is hajlandó lenne behódolni. Amúgy is, ki dőlne be egy olyan egyértelmű csapdának, mint ez. A barna hajú feldúltan vágta be maga mögött a fémajtót, Mark pedig tétovázva ugyan, de követte őt. Azonban mielőtt távozhatott volna, Zico még vetett rá egy jelentőségteljes pillantást. 
- A helyedben még átgondolnám az ajánlatot, Tuan. Az ajtóm nyitva áll előtted. - monda, mire a vöröske komolyan megfontolta a választ, de végül faképnél hagyta a bandavezért, követve az idegbeteg Jackson-t, aki kis híján elüttette magát egy busszal, ahogy felbőszült vadként szelte át az utakat, magasról szarva mindenre, mire Mark ismételten megállapította a nyilvánvaló tényt magában, egy szemforgatással: Jackson Wang egy bunkó paraszt, és emellett egy meggondolatlan balfasz is. 
Végül mikor beérte a barna hajút, csak hallgatta egy ideig a szitkokat, amiket Jackson megállíthatatlanul kántált. Idő közben azt vette észre, hogy ellensége nem az iskola, hanem a kolesz felé veszi az irányt. Ezek szerint nem tervezett visszamenni az órákra. Bár igaz, neki sem nagyon volt kedve. 
- Állj már meg, te elmebeteg! - ragadta meg a karját Mark, "kedvesen". 
- Mit akarsz Tuan? Pont most nincs szükségem a hülye pofádra.
- Csak Zico szavain gondolkodtam. Tudod ez mit jelent? 
- Képzeld Tuan nem vagyok annyira hülye mint gondolod, akármilyen meglepő! 
- Csak biztosra akartam menni. - mosolygott, mire Jackson idegesen fújtatott egyet, de a vöröske folytatta. - Együtt kell működnünk egy ideig, az iskolánk érdekében.
- Tudom. - sóhajtott feldúltan Jackson. - A kurva életbe is, de ha ennek vége, újra ősellenségek leszünk. 
- Én is így gondoltam. - válaszolt Mark, és ezzel az íratlan szerződés meg is köttetett, egy kézfogással megpecsételve. 
Ezután együtt mentek vissza a kollégiumba, és természetesen megint úgy zárták a napot mint tegnap: szétverték egymást miután Jackson rájött, hogy Mark ellopta a ruháit. Talán a paprikás megoldás tényleg hatásosabb lett volna, de ez már nem számított. Majd máskor...
MERT ŐK ELLENSÉGEK! 
De ha a társaikról, és az iskola büszkeségéről volt szó, az már egy egészen más dolog...
Mark azonban egészen mást forgatott a fejében, de ezt egyenlőre nem hangoztatta. 
Csak ki kellett várnia a megfelelő pillanatot. 

1. Fejezet: Ellenségek

1. Fejezet: Ellenségek

- Legendák szólnak a legendás Jackson Wang-ról. Kinek mosolya ragyogóbb volt, mint a koreai horizont fölé kúszó reggeli nap sugarai. Kit minden hű paraszt, hősként ismert el. Sikerei virágzóak voltak, mint MinKi kertjében a harmatos rózsák...
- Jól van Wang itt megállhat. - forgatta a szemét az irodalom tanár. - Bevallom eléggé meglepett, hogy képes volt értelmes mondatokat összeállítani, méghozzá a saját agyát használva, azonban ha jól emlékszem nem ez volt a feladat. Koreai uralkodókról, és hősökről kértem a fogalmazást.
- Ugyan tanárnő, ne mondja, hogy nem helytálló a történetem. Nálam nagyobb hőst nem igazán tudnék elképzelni. És ki tudja? Lehet a jövőben még császárrá is koronáznak. - vigyorgott Jackson karba tett kézzel, mire a tanárnő ismét megforgatta a szemét.
- Fiam, az ön eszével inkább abban reménykednék, hogy átmegyek az év végi vizsgákon és talán betölthetem egy tisztességesen dolgozó, villanyszerelő állását. Mondja, mégis mit értett azalatt a rész alatt, hogy "virágzóak voltak, mint MinKi kertjében a harmatos rózsák"? Kifejtené nekem, hogy hogyan jön a képbe, Choi MinKi és a virágok?
- De tanárnő, ön még nem járt Renék kertjében. Komolyan, ahhoz hasonló virágáradatot nem sűrűn látni.
- Anyádat Wang. - hallattszódott a sértődött szőke hangja.
- Na jól van, Choi, Wang, a magánügyeiket tartogassák a szünetre! - utasította őket Mrs Kim, mielőtt belevetették volna magukat, az ázsiai szépirodalom rejtelmeibe. Azonban voltak olyanok is, akik nem vették ki részüket az órából, mert valahogy a fehér falakat most, sokkal érdekesebbnek találták. Na ezek közé a személyek közé tartozott Jackson is, aki csak azért nem zavarta meg az óra menetét a fölösleges beszólásokkal, mert alapjáraton bírta Mrs Kim-et. A tanárnő amúgy az osztályfőnökük is volt, és ő maga sem unszimpatizált a fiúval, sőt, gyakran előszeretettel vette ki a részét, Jackson értelmetlen poénkodásaiban. A középkorú nő kedves volt és jó indulatú, sokat tett a diákjaiért, és a panaszokat is Jackson-ról, gyakran elnézte a többi tanártól, mert meggyőződése volt, hogy Jackson nem rosszindulatú, csak szimplán hülye. Meg paraszt a számára nem kívánatos személyekkel, de Mrs Kim ezt is elnézte neki. Jackson ezért nem is igazán értette, hogy az amúgy csinos osztályfőnökük, miért van még mindig egyedül, és siránkozik a volt férje után, aki kegyetlen módon elbánt vele. Jackson már kívülről fújta a tanárnő, tragikus párkapcsolatát azzal a szemét Park DongHae-vel, aki Amerikába költözött az exbarátnőjével, egyedül hagyva Mrs Kim-et.
Mikor aztán végre megszólalt a csengő, Jackson nagyot sóhajtva nyújtóztatta ki elgémberedett végtagjait.
- Jót aludt az órán, Wang? - kérdezte a tanárnő szigorú hangon, ám ajkain kedves mosoly ült, és fekete szemei is pajkosan csillogtak. Jackson elmosolyodott.
- Ezért szeretem az ön óráit Mrs Kim. Mindig nagyon jókat szundítok rajtuk. - jött a kreatív reváns Jackson felől, mire a tanárnő jó ízűen felnevetett, és kisétált a teremből. Jackson is követte a példáját, ám a folyosóra érve, reggeli jókedve alább hagyott. Ugyanis kilépve az ajtón, megpillantotta Mark-ot, és két "csatlósát" Kevin-t és Zelo-t. Na és hogy mi is volt ez a hatalmas rivalizálás a két srác között? Nos, az iskolában két konkurens banda működött, az egyiket Jackson, a másikat Mark irányította. Gyakran került sor kisebb összetűzésekre a két banda tagjai között, ám sokkal inkább voltak elfoglalva más iskolák bandáival, mint egymással. Csak ritkán vesztek úgy igazán össze Mark és Jackson, de olyankor nagyon sokáig, mindketten lila és zöld monoklikkal, vagy sebekkel, horzsolásokkal, esetenként kisebb törésekkel jártak iskolába a banda tagjai. Bár igaz, csak kevesen kaptak helyet a két csapatban, de azok kiváltságot élvezhettek a diákok körében. Nem mellesleg pedig, a lányok is oda voltak értük.
Ahogy Mark is észre vette az őt, féregként tekintő Jackson-t, elfintorodott, és méregetni kezdte a nála magasabb fiút. Nem igazán volt most kedve Jackson pofáját bámulni, főleg most, mikor végre összejött egy randi álmai nőjével, Jessica-val. Köztudott volt, hogy Mark, betegesen rajongott a nála, egy évvel idősebb lányért, aki eddig nem igazán méltatta figyelemre, mivel az ő szívét Mark jobb keze, Zelo dobogtatta meg. Csakhogy, néhány hete, olyan pletykák kezdtek keringeni az intézmény falain belül, miszerint Zelo, a saját nemét részesíti előnyben. Bár a pletykák, koránt sem volt biztos, hogy igazak mégis, Jessica úgy döntött, hogy ad egy esélyt a bandavezérnek.
- Mark, Mark, Mark, drága kicsi Mark. Tudod nem szép dolog más területén ólálkodni. - lépkedett közelebb Jackson, és kezébe fogva ellensége gallérját, az arcába vicsorgott. Mark lekezelőn horkant fel, és hátra pillantott két barátjára.
- Ti is halljátok ezt? Mintha valami madárka csicseregne itt a közelben. - mondta, majd visszafordult, és Jackson tekintetébe fúrta sajátját. - Ez nem a te területed, Jackson. Tudod, az iskola nem a magadfajta idióták tulajdona. - sziszegte a vörös hajú, mire Jackson ráharapott a nyelvére, nehogy visszavágjon, az egyértelmű provokálásra. Nem lenne jó, már a hét elején kihúzni a gyufát, hogy aztán az egész héten szívja a hülyesége levét. Kelletlenül csettintett nyelvével, és engedte el Mark egyenruháját. Rendben, ezt a mai napot most meghagyja neki. Had érezze azt, hogy fölényben van. A magaslabdát mindig erősebben lehet lecsapni. Ám mielőtt annyiban hagyhatta volna a dolgot, távozás előtt még direkt beleütközött Mark vállába, és úgy ment vissza a terembe. A következő órája osztályfőnöki volt, aminek most Jackson nem tudott örülni. Most osztották ki a koleszos szobákat a diákok közt, és kizárt, hogy idén is Ren-nel kerülnek egy szobába azok után, hogy tavaly kis híján felgyújtották a kollégiumot, mikor megpróbálták meggyújtani az elromlott gáztűzhelyet, egy gyufával és dezodorral. Mikor becsöngettek, Jackson karba tett kézzel ült le a helyére, és várta, hogy Mrs Kim elkezdje felolvasni a szobafelosztásokat.
- Nos, mint tudják, idén túl sok diákunk költözött kollégiumba, így néhány osztályból, össze fogunk vonni. - Mrs Kim elővette a papírokat, és felcsúsztatta orrára az olvasószemüvegét, majd megköszörülve a torkát, elkezdte felolvasni a lapok tartalmát, kiosztva a szobák kulcsait is. Jackson jól sejtette, Ren idén, a D-s Yongguk-al osztotta meg ideiglenes lakhelyét. Jackson nem igazán ismerte a D-s diákokat, így nem különösebben zavarta, hogy legjobb barátját egy idegennel rakták össze. Az viszont sokkal jobban zavarta, hogy Soohyun, azzal a nyálas képű Kevin-nel került egy szobába. Ezt majd még megbeszélik. A Jo ikrek szokás szerint egymást kapták szobatársnak, JungKook pedig JaeHyo-val lett összezárva, ami megint csak rosszat sejtetett, mivel a két fiú is az ellenkező bandába tartozik. JungKook Jackson, míg JaeHyo Mark csapatát erősítette. A tanárok vagy nagyon vakok, vagy csak szimplán seggfejek, hogy a két ellenséget egymáshoz osztották be. De a legrosszabb csak ezután következett.
- Jackson Wang, az ön szobatársa Mark Yien Tuan. - Jackson-nak az arcára fagyott a mosoly.
- H... Hogy mi?
- Meksüketült? Azt mondtam, az ön szobatársa Mark Yien Tuan, a 10. B osztályból.
- Ohoho, nem nem nem nem nem... Itt valami tévedés történt, tanárnő.
- Nem hinném Wang, az ön szobatársa egészen biztosan Tuan.
- És... Nincs valami mód arra, hogy szobatársat cseréljek? Kérem Mrs Kim. Könyörgöm! - siránkozott szégyentelenül Jackson, mire Mrs Kim felsóhajtott.
- Sajnálom Wang, de ilyenre nincs lehetőség. Kérem próbáljanak kijönni Mark Yien Tuan-nal!
Na és, hogy mit is szólt ehhez Mark? Egész nap próbált arra koncentrálni, hogy ma randija lesz a szeretett nővel, de egyszerűen szét vetette az ideg. Méghogy ő? Jackson Wang-gal? Egy szobában? Már maga a feltételezés is röhögőgörcsöt idézett volna elő belőle normális esetben, de akkor valahogy nem tudott ezen nevetni. Jackson Wang, az a redvás kotonszökevény, vele együtt fog lakni. Minden reggel látnia kell majd azt a kába pofáját. Legszívesebben azt kívánta volna, hogy akkor inkább vigye el az ebola, ami reményei szerint majd Jackson-t is megfertőzi.
Órák után kelletlenül sétáltak le a kollégium portájára, hogy az újonnan megérkezett bőröndöket, felcipeljék a szobájukba. Nem elég, hogy egy szobán kellett osztozniuk, még maga a helység is a legfelső emeleten volt, tehát a harminc emeletes kollégium, harmincadik szintjén. Mondjuk a modern üvegépületbe szereltek liftet, így legalább ezért nem kellett panaszkodniuk. Még szerencse, hogy mindkettőjük családja jó módú, és éppen ezért is tanulhattak a város legelismertebb intézményében, luxus körülmények között.
- Én eskü eret vágok... - morogta Jackson, miközben Mark társaságában beszállt a liftbe.
- Csak nyugodtan, de lehetőleg ne a szobámban.
- Úgy érted a szobánkban ugye Tuan? - szikrázott Jackson tekintete, mikor kinyílt a lift ajtaja, a vöröske pedig szórakozottan megvonta a vállát, mielőtt kilépett volna a felvonóból. Jackson szemforgatva követte őt, majd mikor az ajtójukhoz értek, kirakták a névtáblájikat. Jackson undorodva nézegette a nem kívánatos személy nevét a sajátja felett, majd mikor beértek a helységbe, nemes egyszerűséggel levágódott, a teljes falat belepő, üvegablak melletti ágyra.
- Ki mondta, hogy az a te helyed Wang?
- Ha már ilyen kurva szerencsétlen vagyok, hogy veled kerültem egy szobába, akkor ennyi igazán kijár. - Mark félrenyelve kezdett köhécselni, és fulladozni.
- Méghogy te vagy kurva szerencsétlen? Nem te vagy összezárva magaddal.
- Én a helyedben megtiszteltetve érezném magam. - mosolygott gonoszul Jackson.
- Oh bocsánat, had kérjek elnézést, ahogy a nagy Jackson Wang óhajtja. - forgatta a szemét Mark.
- Nah azért.
- Chö... Buzi. - Jackson ereiben megfagyott a vér. Vészjósló lassúsággal ült fel az ágyán, és nézett a vöröske tekintetébe. - Ismételd meg!
- Azt mondtam B U Z I. - mondta határozottan Mark, mire a barnahajú felpattant a helyéről, és egy jól irányzott mozdulattal, a falnak lökte a vöröskét. És már megint ott tartottak ahol mindig, amikor összevesztek. Konkrétan félhullára verték egymást, s néhány használati tárgyuk is bánta az esetet, de végül semmire se jutottak, mert az ablak melletti ágy Jackson-é maradt. Bár mondjuk lehetséges, hogy Mark csak azért kötött bele, hogy levezethesse a nap alatt felgyülemlett feszültséget. Viszont ennek az lett a vége, hogy a szája felrepedt, és egy jókora, lilára színeződő púppal az alsó ajkánál, kell randira mennie Jessica-val. Mondjuk Jackson sem maradt sérületlen, neki a szemöldöke hasadt fel, és dagadt kétszeresére.
- Baszd meg Wang! - pakolt egy jég akut a sebére Mark.
- Bocs Tuan, de nem vagyok buzi, mint ahogy ezt az előbb eléggé nyomatékosítottam is.
Mark nem vette fel a továbbiakban Jackson sértegetéseit, helyette inkább a fürdőszobába vonult, hogy valamennyire rendbe hozhassa a sérülését.
Ami pedig Jackson-t illette, ő csak készült az esti bulijára, mivelhogy a bandából megbeszélték egy páran, hogy beülnek valahova inni. A barna hajú nem különösebben foglalkozott a külsejével, egyszerűen csak elintézte egy ragtapasszal a sebét. Estére viszont mindketten levetették az iskolai egyenruhájukat. Jackson, egy lenge trikót vett fel, térdig érő farmer sorttal és az edzőcipőjével. Mark sokkal bonyolultabbnak bizonyult. A vöröske mindent megtett, hogy megfeleljen álmai nőjének, éppen ezért haját szokásától eltérően felállította, és magára kapott egy mélyen kivágott fehér pólót, rá egy fekete dzsekit, és persze az elmaradhatatlan csőfarmer sem hiányzott. Na de mégis, Mark nem igazán érezte magát Mark-nak a szerelésében. Hiába, mindent meg akart tenni, hogy elnyerje Jessica tetszését, mégis, ez a „szépfiúsdi” eléggé nem illett hozzá. Sokkal jobban szerette a laza, kényelmes cuccokat, a bő, trottyos gatyákat, és a túlméretezett pulóvereket. Azonban nem mehetett egy randevúra utcai cuccban mert félt, hogy Jessica esetleg kellemetlenül érezné magát vele, mivel eddig csak a sima egyenruhában látta őt, és abban mindenki elegánsan fest. A két fiú ugyan akkor indultak el otthonról. Jackson grimaszolva kezdte méregetni szobatársát, míg lefelé mentek a lifttel.

-          Nah ki is a buzi? – kérdezte a barna.

-          Nah és ki kíváncsi rád? – forgatta a szemét a vöröske, és konkrétan

visszaszámolt, hogy mikor hagyhatja már végre el a felvonót, és kerülheti el ős ellenségét, amilyen messze csak lehetett. Eközben egyre csábítóbbnak tartotta a gondolatot, hogy mikor kiszáll, Jackson bent marad a liftben, ő pedig csak szép nyugodtan elvágja a felvonó drótját. Ekkor a lift ajtaja kinyílt, viszont balszerencséjére, Jackson pont arra ment amerre ő. Oké, ez mondjuk nem meglepő, hiszen a környéken egy buszmegálló volt, úgyhogy teljesen nyilvánvalónak tűnt, hogy a barna hajú is arra megy majd amerre Mark. Csak akkor kezdte már zavarni a dolog, mikor Jackson, pontosan ott szállt le ahol ő, és ugyanarra indultak el. Na ezt már Mark sem hagyhatta szó nélkül.

-          Te most követsz? – torpant meg, és fordult szembe a barnával.

-          Chö. Csak szeretnéd Tuan. Én egy kocsmába megyek, na nem mintha ez rád tartozna, oda kisfiúk amúgy sem mehetnek be. – mondta, mire a vöröske

egy nemzetközileg jól ismert, középső ujjal válaszolt. A város tele volt élettel, az utcákat ellepték a fiatalok, s az épületekből különböző hangok és zenék szűrődtek ki, majd vegyültek el az emberek hangjával. A levegő koszos volt, ahogy az egy nagyvárosban lenni szokott, és alkohol szaga keveredett a dohányéval és különböző parfümök illatával. Az aszfaltról visszaverődtek az utcai fények, ezzel elűzve az éjjeli sötétséget. Mark észre sem vette, hogy idő közben elhagyta Jackson-t, bár nem is igazán érdekelte. Az étteremhez, ahol találkozott Jessica-val, egy kis sikátor vezetett. Mark-ot kirázta a hideg ahogy benézett a város azon részébe, ahová nem jutott az éjjeli nyüzsgésből. Nagyot nyelve indult el az utcán, és már a közepe felé járhatott, mikor is a sikátorból, egy másik nyílt jobbra és balra is. Ez még nem is lett volna akkora probléma, ha éppen nem az egyik konkurens banda tagjai bandáztak volna ott. Mark elsápadt, ereiben megfagyott a vér, ahogy az ellenséges bandatagok körbeállták őt, és minden szem rá szegeződött. Úgy érezte magát, mint egy bekerített vad, akit épp most készülnek kibelezni, ami valljuk be, nem is állt olyan távol az igazságtól. A banda, amúgy egy másik nevesebb szöuli gimnázium tanulóiból állt, amire rá is lehetett jönni abból, hogy egy-egy tagon ott virított az egyenruha.

-          Mit keres itt a mocskos Jayeseo-s bandavezér? – köpte a szavakat az egyik,

nagyobb szájú tag. Mark jól ismerte a bandát, és annak vezetőjét, nem egyszer volt már dolga velük, és úgy tudta, Jackson bandája sem éppen szimpatizált a Sayeo-s diákokkal. Mark, a bandavezért kezdte keresni szemével, ám hiába, nem tudta őt kiszúrni. Ezek szerint nincs velük. Mark tudta, hogy valószínűleg itt nem úszhat meg egy verekedést, ám a legjobban az zavarta, hogy tök egyedül semmi esélye sem volt a másik bandával szemben. Szeme sarkából látta, hogy egy mögötte álló srác lendíti felé a karját, és Mark összeszorított foggal várta is az ütést, ám az nem következett be. Az utolsó pillanatban valaki megakadályozta a támadást. Mark hitetlenkedve nézett megmentője irányába, mire szemei háromszorosára nőttek, ahogy Jackson-t felismerte.

-          Bocsánat, hogy megzavarom itt a bulit, de nem szeretem ha Zico mások dolgába üti az orrát. – nevezte meg a barna a Sayeo-s bandavezért, aztán Mark-ra nézett. – Te meg térj már magadhoz, és ne most játssz szobrost! – parancsolt rá a vöröskére.

Mark pedig bármennyire is utálta a helyzetet, ezúttal hatalmas mosolyra húzódtak ajkai, amit Jackson is viszonzott.

-          Akkor zúzzunk!

Így történt, hogy aznap este Mark, semmiféle randira nem ment Jessica-val, és Jackson is lemaradt a kocsmázásról csak azért, hogy szétverethessék magukat pár Sayeo-s köcsöggel, aztán visszamenjenek a kollégiumba, majd ellátva a friss sérüléseket lefeküdjenek, és másnap úgy tegyenek mintha semmi nem történt volna.
MERT ŐK ELLENSÉGEK …
Csak néha úgy hozza a sors, hogy meg kell védeniük az iskolájuk hírnevét.
[Folyt köv.]