16. Fejezet: Áruló
[JacksonPOV]A kollégium zengett a mi kis csoportunktól. Az egész úgy nézett ki, hogy bevonultunk Ren-ékhez, és hatalmas nagy veszekedések árán végül elkezdtük nézni a Halálos iramban részeit. Igazából MinKi-nek semmi kedve nem volt ezt a sorozatot ismét végig nézni, tekintve, hogy vagy ötször megnéztük már együtt. Ez amolyan hagyománynak számított nálunk, hogyha dumáltunk vagy csak szimplán összejöttünk, hogy együtt lazítsunk, mindig a Halálos iramban volt berakva. Éppen ezért megértettem, hogy miért nem akarja ismét megnézni, és valójában nekem sem volt hozzá szar kedvem sem, de a többiek ragaszkodtak hozzá, és a kettőnk véleménye annyit számított, mint békafos a levegőben. Egyszóval Zelo átvette az irányítást, és szőke barátom tiltakozása ellenére, kisajátította a dvd lejátszót. MinKi persze olyan cifra kifejezésekkel illette ezért az ezüst hajút, mint pl a hálátlan faszfej vagy a pofátlan köcsög.
Én nem húztam fel magam annyira a dolgon, maximum bealszok vagy kezdek valamit az életemmel míg megy a film. Mark persze teljesen fel volt dobva, elmondása szerint nagyon rég tervezte elkezdeni az első részt, de soha nem jutott el odáig, hogy meg is tegye. Gyanítom Zelo emiatt ragaszkodott ennyire a dologhoz, látszólag nagyon sokat törődött a szöszi érzéseivel. Na nem mintha zavart volna, de mégis valami furcsa érzést keltett bennem. Örültem, hogy Mark mellett egy ilyen odaadó barát van, de éppen ezért, magamat alkalmatlannak találtam a "szerető" szerepbe. Még mindig nem tudtam magamat melegnek vallani, pedig egy sráchoz vonzódtam, és ezt le is rendeztem magamban. Azonban mégis ott volt bennem az a bizonyos kétely, hogy nem leszek neki elég jó, vagy nekem nem tud ő annyit nyújtani mint egy lány. Rettegtem ennek az instabil kapcsolatnak a jövőjétől, ami teljesen kilátástalannak tűnt. Tartottam tőle, hogy minél közelebb kerülök Mark-hoz, annál nagyobbat fogok esni.
A szöszire néztem, aki gyermeteg kíváncsisággal figyelte a tévét, és rájöttem, hogy valójában akármi is van köztünk, én őt rohadtul fontos részemnek érzem.
Ebben a pillanatban Suwoong egy zoknit dobott Ren képébe, aminek igazából semmi értelme nem volt azon kívül, hogy MinKi villámokat szórt a tekintetével, míg a másik srác jókat röhögött rajta.
- Jackson... Fogj le mielőtt kitekerem a nyakát annak a baromnak! - sziszegte szőke barátom, mire én hihetetlen kedves módon elröhögtem magam.
- Látom megjött a télapó. Olyan vagy ma, mint egy hisztis picsa. - mondtam. Az észnek először nem esett le, hogy milyen tetves mikulásról hadoválok neki össze, de mikor végre összerakta a képet, teljesen kikerekedtek a szemei, a feje paprika piros lett a méregtől, és egyszerűen letudta a dolgot egy frappáns középső ujjal. Egész vicces látványt nyújtott. Suwoong persze csak nevetett az idősebb nyomorán, mire Mark jelentőségteljes pillantásokat vetve rá, utalt arra, hogy kussoljon. Hosszú volt a film, főleg így, hogy már egy párszor láttam, de nem igazán zavart. Mikor vége lett, Ren csak megkönnyebbült sóhajokat hallatva, kinyomta a tévét.
- Még van hat rész. - vigyorgott Zelo.
- Meg a nagy lófaszt. - szögezte le MinKi, mire az ezüst hajú egy szemforgatással válaszolt.
Innentől kezdve senkinek semmi ötlete nem volt, hogy mivel kéne elütni az időt, így negyed órán keresztül csak a porszemek szuggerálásával töltöttük az időt.
- Játszunk csináltam már-t! - hangzott el a briliáns ötlet Suwoong szájából.
- Az mi? - ráncolta a homlokát értetlenkedve Mark.
- Körbe ülünk, majd egy flakonnal kipörgetünk valakit, vágjátok, mint a felelsz vagy mersz-ben. A lényeg az, hogy az akire a flakon szája mutat, mond valami állítást, és akire igaz, annak innia kell egy pohár soju-t. Na? - körbe nézett, a tekintete úgy csillogott mint valami kisgyereknek amikor új játékot kap.
- Biztos, hogy nem alkoholizálsz ilyen fiatalon! - Ellenkezett rögtön Ren.
- Olyan ünneprontó vagy. - fújtatott mérgesen a fehér hajú.
- Nem érdekel, nem nevelünk belőled zugpiást. - kötötte az ebet a karóhoz MinKi, karba tett kézzel fejezve ki nem tetszését. - Határozottan elutasítom.
- Szerintem jól hangzik. - csatlakozott be a beszélgetésbe Kevin. Nagyon úgy tűnt, hogy szőke barátom alul maradt a döntéshozatalban, tekintve, hogy egyedül ő és talán még Zelo tiltakozott a dologgal szemben. Én pedig maradtam a pártatlan, de csak mert ha beleegyeztem volna, Ren száz százalék, hogy bele folytott volna egy kanál vízbe.
Körbe ültünk a szőnyegen, Suwoong pedig szokatlanul csendes volt, csak vigyorgott, a szemei pedig izgatottan csillogtak. Ren ugyan húzta a száját, de kénytelen volt előszedni egy kiürült flakont.
- Ki kezd? - kérdeztem, mire mindenki rám nézett. Vettem az adást, és fintorogva ugyan, de megpörgettem az üveget. Örökkévalóságnak tűnt mire végre megállt a forgásban, Zelo felé mutatva.
- Hmmm... - gondolkodott el az ezüst hajú, majd egy sunyi vigyorral a képén végig nézett rajtunk. - Már nem vagyok szűz.
- Ember! Ne már... Ez nagyon szar. Azért eredetibb ötleted is lehetett volna. - morcoskodott Kevin, de mint tudtuk, hogy csak azért, mert ő még nagy valószínűséggel ártatlan. Nagy megdöbbenésemre Kevin-en és Ren-en kívül mindenki felrakta a kezét. Még Suwoong is. Jól nyomja a kölyök, mit ne mondjak. Ren teljesen elpirult, és karba tett kézzel duzzogott. Kiöntöttük magunknak a soju-t, és lehúztuk a poharak tartalmát. Éreztem, ahogy az alkohol végig marja a torkomat, majdhogynem krákogásra kényszerítve ezzel.
Most viszont Zelo-n volt a sor, hogy pörgessen, és ezúttal az üveg szája Mark-ra mutatott. A szöszi nem igazán tudott mit kitalálni, hosszasan törte azt a szőke buksiját, míg végre megszólalt.
- Még nem kaptak rajta nyilvános hugyozáson. - mondta végül, mire Kevin kivételével mindenki felrakta a kezét. Úgy tűnt ez nem az ő napja.
- Hoppácska! Ezt most magyarázd meg, légy oly szíves! - nevetett Zelo, miközben mindannyian leküldtünk egy újabb kört a soju-ból.
- Részeg voltam baszd ki, és idegenek stírölték a seggemet. Kurvára nem volt vicces, elhiheted. - mondta Kevin, miközben Mark pörgetett, mi pedig egyre csak nevettünk. Volt egy olyan érzésem, hogy ez a játék ki fog készíteni minket, de az ital egyre csak fogyott, mi pedig egyre jobban élveztük a dolgot.
- A pletykák ellenére soha nem voltam együtt fiúval. - nevetett Zelo, ahogy az üveg szája rámutatott. Mindenki vele együtt nevetett, mivel már senki sem volt magánál. Mégis, én nem tudtam velük nevetni, ahogy Mark sem és... Ren is kussban ült. Ahogy a többiek felrakták a kezüket és öntötték volna mindenkinek az italt, egyszerűen az arcukra fagyott a vigyor. Nem mondtam semmit, csak tűrtem az értetlen pillantásokat, amiket felváltva küldtek mindhármunk felé. Nem faggattak minket, de valószínűleg egyikőnk sem válaszolt volna most. Ennek ellenére tudtuk, legalábbis én éreztem, hogy ennek előbb vagy utóbb folytatása lesz. Bár nem értettem, hogy Zelo például mit volt úgy oda, tudtommal ő tisztában volt a helyzettel.
- Azt hiszem... Ideje abba hagyni. - vakarta meg a tarkóját Kevin, megtörve a kínos csendet a szobában. Az arca piros volt az italtól, csakúgy mint mindannyiunknak, de mégis, mintha egy álomból ébredtek volna, a tekintetük egy szempillantás alatt kitisztult.
- Egyetértek. - mondta Mark, lesütve tekintetét. Én nem szóltam semmit, és ezután akárhogy is erőlködtünk, a kellemetlen légkör megmaradt. Faszomat már Zelo-ba, hogy ilyen faszságokat talál ki. Én nem voltam különösen meglepve Ren-en, biztos voltam benne, hogy a másik csapatban játszik... Illetve nézőpont kérdése, mert ez a diszkrét megfogalmazás rohadtul relatív.
Mivel nagyon úgy tűnt, hogy sehogy sem jutunk egyről a kettőre, így inkább lassan visszaindultunk a szobákba. Örültem, hogy a többiek sem nagyon kérdeztek rá a dologra, habár ez az egész keserű szájízt hagyott maga után. Na de mindegy is.
Ahogy visszaértünk a szobába, Mark furcsa gondolatokkal rukkolt elő.
- Szerinted sejtenek bármit is? - kérdezte, elterülve az ágyán. Megvontam a vállamat, ahogy követtem a példáját.
- Valószínűleg. Téged zavar? - kérdeztem, ahogy oldalra fordítva a fejemet, jelentőségteljesen néztem rá.
- Nem erre gondoltam. - rázta meg a fejét. - De Jackson...Te... Milyennek érzed a kapcsolatunkat?
- Ezt nem teljesen értem. - ráncoltam a homlokomat.
- Mármint... Gondoltál arra, hogy lefeküdjünk? Vagy... Meg tudnád velem tenni? - egy kicsit felhúzott a kérdése. Ha tudná, mennyiszer gondolkoztam már el ezen. Kicsit szarul esett, hogy a történtek után is kételkedik bennem.
- Most jól figyelj rám Tuan, mert csak egyszer vagyok hajlandó elmondani! - kezdtem, felülve a matracon. - Nem azért kezdtem bele ebbe az egészbe veled, hogy eljátszuk a nagy szerelmeseket, miközben semmi komolyabb nincs köztünk. Nem tudom, hogy mit érzek irántad, de az a valami kurva erős, és minden nap szinte szenvedek attól, hogy ennyire hozzád láncol. Szükségem van rád, minden értelemben. És ami a testiséget illeti... Igen. Szeretnék majd lefeküdni veled. - jó volt, hogy meg tudtuk beszélni a gondjainkat. Azt hiszem tanultunk a hibánkból, és igyekszünk elkerülni, hogy félreértésekkel fölösleges veszekedést szítsunk.
Több nem igazán hangzott el köztünk, de nem is bántam.
Mark bezárkózott a fürdőszobába, és nagyon sokáig ki sem jött onnan. Én pedig jobb ötlet híján kimentem a kolesz elé rágyújtani. A levegő ma is rohadt hideg volt, talán merész húzás volt egy szál pólóban és melegítőben lejönni. Gondoltam rá, hogy ma bemegyek Szöul belvárosába, de az igazat megvallva, nem volt hozzá hangulatom. Meg aztán a sorsot sem akartam kísérteni, a történtek után. Most csak egy kis nyugalomra vágytam.
Ahogy az épület előtt elhajtó autókat figyeltem, egyszer csak valaki mellém lépett. Kíváncsian néztem MinKi-re, aki eddig még soha nem gyújtott rá önszántából, most mégis ezt tette.
- Mikre nem képes az igazság. - jegyeztem meg fintorogva, ahogy bíztatóan szőke barátomra néztem.
- Nézd Jackson... Én el akartam modnani csak...
- Nem kell megmagyaráznod. - vágtam a szavába, mielőtt magát kezdte volna hibáztatni a történtekért. - Én sem szóltam neked. - sütöttem le a szemeimet.
- Hamár mindenről bevalljuk az igazságot, azt is tudnod kell, hogy régebben beléd voltam esve. - mondta, ahogy beleszívott a cigiébe.
- Ne szívass, Choi! - mondtam hitetlenkedve, kikerekedett szemekkel nézve rá. Pár perc néma csend következett. Tehát Ren, nem szórakozott. Komoly tekintettel, szomorkásan nézett szemeimbe.
Majd hírtelen elnevette magát.
- Persze, hogy nem Jackson. De azért ez az arc mindent megért. - nevetett, én pedig csak mérgesen forgattam a szemeimet. Tipikus MinKi poén volt, de azért egy kicsit megkönnyebbültem. Na nem mintha bajom lett volna azzal, ha tényleg belém lett volna esve még régebben, de lehet, hogy máshogy nénzék rá ezek után.
Elnyomva a cigit elbúcsúztam Ren-től, majd vissza érve a szobába, Mark-ot az ágyamon találtam, kezében egy kis tárggyal, amiről később vettem csak észre, hogy a Mallorca-ban vett nyakláncról volt szó, amit még neki vettem, csak valahogy nem jutottunk el odáig, hogy oda is adjam neki. Most viszont egy kicsit zavarba ejtett a dolog, mintha valami személyes szarságomat találta volna meg.
Szó nélkül fel mellé, nem nézve rá. Biztos voltam benne, hogy már kiszúrta, hogy hol vehettem, hiszen még a zacskójában volt a címkével együtt.
- A tied. - mondtam egyszerűen a falat szuggerálva, ami valahogy most sokkalta érdekesebbnek tűnt.
- Tényleg? - ráncolta a homlokát értetlenkedve, mire én megunva a dolgot, a könyökömön támaszkodva felé fordultam.
- Még... Neked vettem, asszem ilyen bocsánat kérős cuccnak. Csak aztán valahogy elfelejtettem odaadni. - mondtam, szemeimet hol a medálon, hol a Szöszin legeltetve.
Mark mosolyogva, röktön a nyakába akasztotta a láncot, majd lehajolva, egy puszit nyomott az arcomra, amit csukott szemmel élveztem.
Lassan ideje volt lefekvéshez készülődni, ami azt illeti egy csomó tervünk volt holnapra. Többek között el kellett mennünk a Sayeo-s putriba. Francnak sem volt hozzá kedve, de természetesen soha nem az történik amit én eltervezek.
Reggel, persze csak kajálás után indultunk el a Sayeo-sokhoz. Az időjárás pont passzolt az életkedvemhez, mert rohadt hideg volt, csak a hó nem esett egyenlőre.
Megemlíteném, hogy Mark nyakában ott virított a medál amit tőlem kapott, ami akaratomon kívül mosolygásra késztetett.
Zico hatalmas mosollyal fogadott minket, mintha legalábbis címeres cimborák lettünk volna. Ez mind szép és jó, csakhogy attól még nem bírtam a képét, mert apám lehaverkodott az egész famíliával.
- Mondd gyorsan, nem érünk rá egész nap! - mondtam kifejezéstelen hangon, ahogy helyet foglaltunk a zöld szófán, Zico-val szemben.
- A nagy Jayeseo-s exbandavezér ilyen elfoglalt lenne? - mosolygott sunyin, nekem meg nagyon nagy önuralomra volt szükségem ahhoz, hogy ne húzzak be neki egyet. De szerencséjére nem szólogatott be többet, hanem tényleg a lényegre tért. - Amit most mondani szeretnék, annak semmi köze az apáinkhoz, és nem azért szólok, mert jelenleg "egy csapatban játszunk". - váltott komolyra a hangja, miközben előre hajolva, rágyújtott. Komolyan, ez a faszi nagyobb bagós mint én, ami elég nagy szó. - Egy szívességet szeretnék kérni. - Mark-ra pillantott mielőtt folytatta volna a beszédet, és valahogy sejtettem, hogy mi fog következni. - Jessica... Szóval... Nem szeretném, hogy bármi köze legyen Taemin-hez.
- És ehhez nekünk mi a szar közünk van? - csattanok fel. Nem tudom miért akadtam ki ennyire, egyszerűen nem akarom, hogy bármilyen formában azzal a lánnyal kelljen foglalkoznunk.
Zico percekig nem válaszolt, tehetsége volt a hatás fokozásához, ahogy komótosan lehamuzott a földre, és kényelmesen elhelyezkedett, mielőtt bármit kinyögött volna.
- Mert az a rohadt nagy helyzet, hogy Taemin nem abban a csapatban játszik, amelyikben kellene... - mondta végül, én pedig éreztem, ahogy az idegeim pattanásig feszülnek.
Csak egy hang sikoltozott akkor a fejemben, miszerint Taemin egy...
Áruló.
