17. Fejezet: Az első
[MarkPOV]
Elérkezett a tánc félvévzáró gála. Szombati nap volt, ilyenkor a legtöbben bulizni mentek, vagy csak egyszerűen aludtak. Nos, én is ezt terveztem volna mára, csakhogy nekem bent kellett punnyadnom az egyik szöuli művelődiséházban, arra várva, hogy elérkezzen az este hat óra. Szinte minden jegy elkelt az előadásra, ugyanis a tánciskolánk elég nagy népszerűségnek örvendhetett. Kim hyung, az iskola vezetője, minden csoportot ide rendelt reggel tízre, ami csak azért volt oltári nagy kibaszás, mert amúgy is csak a nagyobb és a gyerek csoportoknak volt színpadi beállásuk, illetve egyszer le is ment a műsor, délután három körül. Mi pedig, akiknek semmi dolgunk nem volt, számolhattuk a porszemeket, vagy koptathattuk a telefonunk kijelzőjét, le volt szarva, de el nem mehettünk. Eleinte Hyuna Noona-val dumálgattam, jól elbeszélgettünk, később Amber is becsatlakozott a társalgásba, így noonaim társaságában aránylag gyorsan elrepült az a pár óra. Aránylag. De csak kurvára aránylag.
A szívás amúgy az volt az egészben, hogy Jackson-ék és a bandából többen is kjelentették, hogy ők nem hagyják ki az előadást. Ez nekem baromi kínos volt, nem akartam, hogy lássák, hogy hogyan táncolok. Hogy is mondjam... A tánc egy elég intim elfoglaltságnak szamított nálam, nem akartam, hogy olyanok lássák, akik ismernek. Még a szüleimet sem hívtam el soha, nem hogy bárkit is a bandából. Azt se tudtam, honnan hallottak az előadásról.
A próba hamar lement, a szólómat kellően kidolgoztam, így nem aggódtam az este miatt. A tánc az én terepem volt, és soha nem aggódtam azon, hogy egy nagyobb bakit is véthetek.
Azonban bevallom, ma este egy kicsit izgultam. Hiszen Jackson-ék is itt lesznek, és ami a legkevésbé hiányzik a napomból, az egy beégés. Így aztán úgy gondolom, hogy teljesen jogos, hogy az átlagosnál kicsit gyorsabban vert a szívem, meg ilyenek. Nem, nem stresszeltem rá. A tehetség nem veszik el attól, hogy ismerős arcok is ülnek majd a közönségben.
A kapunyitás, hatkor volt. Nekünk persze addigra már a backstage-ben kellett gubbasztanunk. Vernon hyung eléggé fel volt dobva, elmondása szerint a barátnője is eljött a gálára. Éppen ezért másodpercenként csekkolta a közönséget, ki-ki rohangálva a színpad mögül.
Pontban hétkor vette kezdetét az előadás első blokja. Az én szólóm a szünet előtti utolsó szám volt. Amolyan felvezető, hogy a második felvonásban már komolyabb számok is várhatóak. Több formációban is benne voltam, de azok miatt egyáltalán nem feszélyeztem magamat.
Amikor elérkeztünk az én számomhoz, azt kívántam, bár ne kellene bemutatnom. Soha nem éreztem ezt, azt hiszem, hogy ilyen az, amikor valaki lámpalázas. Hát kurva szar, annyit elmondhatok.
Hírtelen olyanok miatt kezdtem aggódni, hogy vajon jól áll e a ruhám, meg ehhez hasonló faszságokon. Azt hiszem kezdek egyre buzisabb lenni, és ez kissé zavart.
Ahogy megálltam a színpad közepén, áldottam az eget, hogy a reflektoroktól szart sem láttam a közönségből, de gyanítottam, hogy egy teltházas előadáson vannak egy páran.
Ahogy elindult a zene, hatalmas levegőt vettem.
Megnyugodtam.
A testem ösztönösen mozdult, a fülemben a négy negyedes ütem úgy hatott, mint a benzin egy autóban. Mintha a zene lett volna az üzemanyagom.
Túl gyorsan ért véget a szám, és arra eszméltem csak fel, hogy a közönség hatalmas tapsvihara, elárasztotta a termet.
A szünetben, inkább nem mentem ki. Amúgy is a nagy tömeg miatt aligha megtaláltam volna a srácokat. Inkább készültem a második felvonásra, ami sokkal fárasztóbbnak bizonyult. Magamban átvettem mégegyszer a sorrendet, bár az ki volt ragasztva a falra, hogy biztosan tudjuk, hogy ki után ki következett.
A maradék másfél óra hamar lement, szinte fel sem tűnt, hogy a fináléhoz értünk. Az előadás remekül sikerült, legalábbis én így éreztem akkor.
Siettem az átöltözéssel is, hogy a káoszban minél előbb megtalálhassam Jackson-ékat. Csak begyűrtem a cuccaimat a táskámba, hiszen amúgy is szennyes volt mindegyik. Ahogy kifele siettem a helyiségből, kellemes szünetet kívántam mindenkinek, ám az ajtóban az edzőmbe botlottam, és két öltönyös férfibe, akik beszélni szerettek volna velem.
Egy illedelmes bemutatkozást követőleg, úgy tűnt, ez nem egy rövid beszélgetésnek volt betervezve. De az istenért is, nekem sietnem kellett.
- Nos, meg kell mondjam nagyon megfogott a kis előadása. A Sogin... - kezdte az alacsonyabb, köpcösebb úr, de én, talán kissé illetlenül, de egy mély meghajlás után, közbe szóltam.
- Elnézést kérek az udvariatlanságomért, de nekem nagyon kell sietnem. Esetleg ha elmondanák Kim hyung-nak a dolgokat, azt nagyon megköszönném. - mondtam, azzal még egy gyors meghajlás után, már el is siettem.
Bevallom, egy cseppet bunkónak éreztem magam, de minél előbb meg akartam találni a többieket.
Az aulában, hatalmas tömeg volt. Valósággal át kellett magamat verekednem az emberek között. Néhányan elég csúnyán néztek rám amikor kis híján fellöktem őket, de nem nagyon foglalkoztam velük, majd kiheverik.
Mivel nem találtam őket sehol, kezdtem pánikba esni. Már azon járt az eszem, hogy el sem jöttek, vagy egyszerűen leléptek, mert cikinek találták maradni, de ezeket a gondolatokat gyorsan elhesegettem. Teljesen egyértelmű, hogy itt voltak, ha meg nem is tetszett volna nekik, akkor sem hagynák ki az alkalmat, hogy szekáljanak vele.
Jobb ötlet híján az épület elé mentem, és bingo! Kis csapatom a főbejárattól nem messze tömörültek egy helyre, és nagyban füstöltek, amire akaratlanul is megforgattam a szemeimet.
Ahogy elindultam feléjük, Jungkook vett észre először, és vihogva oda rohant hozzám, egy csokor virággal a kezében, amit a karjaim közé nyomott. Elfintorodtam. Tudtam, hogy el is kezdődött a vérem szívása. Nyomorult vámpírok ezek, basszus.
- Ez most komoly, bakker? - kérdeztem a virágot nézegetve, Jungkook pedig egyre csak vihogott, a többiekkel együtt, akikhez idő közben csatlakoztunk. - Haver, ez nagyon buzis. - méltatlankodtam, mire a többiek méginkább nevettek.
Nem túl diszkréten káromkodtam, mire Jungkook, könnyeit törölgetve veregetett hátba.
- Van fogalmad róla mit megszenvedtem ezért a csokorért? Hat mérget adtak be, elrabolt az albán maffia, levágták kilenc ujjamat, meg a bal herémet. És ez a hála?
- Örülj, hogy nem vágom le a jobbat! - forgattam a szemeimet, mire hallottam, hogy
kis csoportunk, röhögésben tört ki, amit az arra járók, nem igazán néztek jó szemmel.
- Nagyon baba voltál Tuan, mint valami brazil táncosnő. - hallottam meg Jackson hangját, mire GD egy kisebb maflást osztott ki neki.
- Hogy lehetsz ilyen tiszteletlen a művésznővel? - méltatlankodott GD, mire rá kellett harapnom a nyelvemre, hogy ne küldjem el melegebb éghajlatra.
Jól esett, hogy mind itt voltak, akármennyire is felcseszték az agyam, röpke két perc leforgása alatt. Még Taemin is itt volt, amit nem tudtam hova tenni. Végülis még a bandához tartozott, miért ne jött volna el?!
Ünneplés képpen Zelo és Kevin, egy hatalmas bulit dobtak össze, a Jayeseo-s "főhadiszálláson". Többen is eljöttek a gimiből, ittunk, hülyéskedtünk, jól éreztük magunkat.
Az este fénypontja talán az volt, mikor Jimin készített valami beltéri tüzijátékot. Majdnem felgyulladt az egész hely, és kishíján mind felrobbantunk, de igaz ami igaz, elég látványos műsor volt.
Körülbelül hajnali egy fele járhatott az idő, mikor mindenki vissza botorkált a kollégiumba. Több embernek is támogatásra volt szüksége, mert egyesek, elég szépen kiütötték magukat. Úgy nézett ki a helyzet, hogy én, GD, Jackson, Taeyang és Hoseok, próbáltuk valahogyan elszenvedni a részeg haverjainkat a kollégiumig, ami hosszú időbe telt, és sok energia veszteséggel járt.
De végül sikerült, és mikor felértünk a szobánkba, mindketten, kómásan dőltünk ki az ágyra.
Pár percig csak heverésztünk, élveztük a csendet és nyugalmat. Aztán mocorgásra lettem figyelmes a fekete hajú ágya felől, de nem igazán törődtem vele, addig a pillanatig, amíg a matrac be nem süppedt mellettem, és oldalra fordítva a fejemet, egy mosolygó Jackson-nal néztem farkasszemet.
- Mi van? - kérdeztem, felvonva egyik szemöldökömet, mire ő felnevetett.
Hát oké, Jackson Wang-nak elmentek otthonról, nem ez lenne az első példa erre. De amikor egyik kezét előrenyújtva az arcomat kezdte cirógatni, komolyan beparáztam, kételkedve épelméjűségében.
- Elárulnád, hogy mi bajod? - kérdeztem, furcsán méregetve arcát, mire ő megadóan felsóhajtva, fél felsőtestével rám feküdt, és nyakamba temette arcát.
- Olyan hangulat romboló vagy. - sóhajtott fel lemondóan, amitől megborzongtam, mert forró lehelete csiklandozta a nyakamat.
- Ezt most mire fel...? - kérdeztem, de mielőtt befejezhettem volna a mondatot, a fekete hajú, egyik pillanatról a másikra húzódott el tőlem, és hajolt ajkaimra.
Meglepetten viszonoztam csókját, és mikor nyelve bebocsájtást kért, én azt kicsit talán elhamarkodottan meg is adtam neki, amire Jackson, csak bele vigyorgott a csókba.
Nyelveink érzékien simultak egymáshoz, engem pedig valami jól eső bizsergés öntött el. Jól ismertem ezt az érzést, és pontosan tudtam, hogy odalent elkezdték felverni a sátrat. De Jackson-t ez, mintha nem igazán érdekelte volna.
Le akartam állítani, és figyelmeztetni, hogy ennek így nem lesz jó vége. De pillanatokon belül leesett a tantusz, hogy talán pont ez volt a cél.
Lehunyva szemeimet, karjaimmal átöleltem nyakát, szorosan húzva magamhoz, mintha attól tartanék ha elengedem, el találna repülni.
Az egész teste forró volt, szinte már lángolt, s ahol csupasz bőröm hozzá ért, úgy éreztem megéget.
Már felettem térdelt mikor zihálva, és bódultan a csóktól, elváltunk egymástól. Nem voltam tisztában a szándékaival, és ez bizonytalanná tett. Csak arra tudtam gondolni, hogy Jackson biztosan nem akarna nekem fájdalmat okozni, így nincs mitől tartanom.
Ekkor nyakamhoz hajolva megszívta a bőrt, én meg egy nyögéssel nyugtáztam, hogy annak bizony nyoma fog maradni.
Nem tudom mikor vagy hogyan, de már csak arra eszméltem fel, hogy mindkettőnkön csak bokszer van, és úgy smárolunk az ágyamon fekve. A vicces az volt, hogy nem féltem attól ami tudtam, hogy következni fog, pedig egyértelműnek tűnt, hogy én leszek a passzív résztvevője a dolognak.
Amikor pedi Jackson, egyik kezét kettőnk közé vezette és tagomra markolt, nem tudtam visszafogni egy jól eső sóhajt. Éreztem, hogy nem biztos abban amit csinál, megértettem, én sem voltam az. Elvégre egyikünk sem volt még fiúval, és csak azokra a tapasztalatainkra hivatkozhattunk, amit a lányokkal gyűjtöttünk.
Egész vicces volt a gondolat, hogy ilyen téren teljesen analfabétáknak számítottunk.
Kellett néhány pillanat, mire Jackson hozzá szokott a gondolathoz, hogy bizony nem az van a lábaim között ami eddigi partnereinek volt, legalábbis erre tudtam volna fogni pillanatnyi lefagyását.
Aztán minden folytatódott ott, ahol abbahagytuk. Jackson csókokkal hintette be egész felsőtestemet, szépen lassan haladva lefelé. Alhasamnál megállt, és bele csókolt köldökömbe, amitől olyan rohadt erotikus érzés borította el a testemet, hogy azt hittem menten elmegyek. Lehetséges volna, hogy ilyen lehetetlen helyeken vannak az erogén zónáim? Nem értem rá ezen morfondírozni, mert Jackson nem hagyta abba az akciózást, és lábaimat a nyakába rakva, a belső combomon is hagyott néhány vörös foltot.
Lenéztem rá, de a látványra kénytelen voltam ismételten felnyögni. Nagyon vonzónak találtam a fekete hajút, pedig soha nem gondoltam volna, hogy valaha is izgatónak fogok találni egy megfelelően kidolgozott felsőtestet.
Bár mondjuk gondolom ha az embernek áll a farka, mindent kibaszott vonzónak talál. Mégis úgy gondoltam, hogy nekem akkor is bejönne ez a látvány, ha nem éppen egy ilyen helyzetben lennénk. Még azt is ki merném jelenteni, hogy egy női felsőtesttel is versenybe szállhatna, bár ez a gondolat rendkívül bizarrnak tűnt.
Jackson nyelve hegyét végig futtatta mindkét combomon, én pedig hátra hajta a fejemet, nyögtem fel ismét. Nem kellett hozzá lenéznem, hogy tudjam, elégedetten vigyorog.
Amikor viszont megszabadított az utolsó ruhadarabtól is, kissé talán ijedten néztem vissza rá. Bizonytalannak tűnt ahogy szembesült a ténnyel, hogy nekem tényleg ott van az a bizonyos dolog, én pedig kissé rosszul éreztem magam miatta.
- Jackson, ha nem akarod nem kell... - kezdtem volna a magyarázkodást, de ő egy nem túl kedves gesztussal, közölte, hogy fogjam be.
Inkább kussban maradtam, főleg, hogy éreztem a feszültséget ami belőle áradt, de amikor hírtelen a farkamra fogott, ez a bizonytalan kép, azonnal darabjaira tört. Kikerekedett szemekkel figyeltem, ahogy mozgatni kezdi a kezét, torkomat pedig elégedett sóhajok hagyták el.
Jackson arcán, mintha enyhe pírt véltem volna felfedezni. Feltehetően én sokkal nyitottabb lehettem egy egyneművel folytatott nemi aktus felé, de ennek ellenére nem csalódtam benne.
A következő pillanatban pedig ő is megszabadult a bokszerétől, és immáron felettem térdelve, engem csókolva folytatta a kézimunkát. Kicsit szarnak éreztem magam, hogy én csak élvezkedek mint egy dörzsölt ribi, így kettőnk közé vezetve kezemet, én is tagjára markoltam.
Jackson-t látszólag váratlanul érhette a dolog, de amikor egy elégedett nyögést hallatott, akaratomon kívül mosolyogtam bele a csókba.
Elidőztünk így pár percig, Jackson pedig néha-néha a csípőjével is lökött egyet, amikor hírtelen abba hagyta a farkam kényeztetését, és nem szakítva meg a csókot, hírtelen feltolta nekem az egyik ujját. Fájdalmasan nyögtem fel a feszítő érzésre. Jackson Wang egy igazi idióta baszki, nem tudom honnan vehette az ötletet, hogy csak úgy, síkosító nélkül, teljesen belém nyomuljon. Ez rohadt kényelmetlen érzés volt, én pedig megszakítva a csókot, haragos pillantásokat küldtem felé, míg ő teljesen értetlenül bámult le rám. Esküszöm ezután kinyírom a gecibe.
Megragadva csuklóját kihúztam ujját magamból.
- Majd inkább én. - mondtam határozottan.
Először nem vette a lapot, de amikor végre eljutott a tudatáig a dolog feltérdelt, és úgy várta, hogy mihez fogok kezdeni.
Bevallom, gondolatban sokkal könnyebb volt eltervezni a dolgot, mint kivitelezni, tekintve, hogy így, elég kínosnak éreztem.
De nem volt időm ezen gondolkodni tovább, így benyálazva ujjaimat, nagyobb terpeszre nyitottam lábaimat, és lassan kezdtem magamba vezetni középső ujjamat.
Először nagyon fájt, de sokkal tűrhetőbb volt úgy, hogy magamnak csináltam. Éreztem magamon Jacskon tekintetét, és a hangokból ítélve önkielégítésbe kezdhetett, de én eleve zavarban voltam attól amit művelek, nem hogy még rá is nézzek.
Lassan kezdtem mozgatni magamban az ujjamat, miközben szégyentelenül nyögdécseltem, és éreztem, ahogy a vér az arcomba fut.
A második ujjam nehezebb feladatnak ígérkezett, és akkor egy pillanatra tényleg úgy voltam vele, hogy inkább nem akarom folytatni a dolgot, de ezt a gondolatot hamar elvetettem. Nehezen szoktam hozzá a feszítő érzéshez, és elég sok idő elment a saját magam tágításával, amit nem is értem hogyan bírt Jackson úgy, hogy még mindig nem ment el.
Mikor kellően hozzá szoktam mindkét ujjamhoz, kihúzódtam magamból, és bólintottam Jackson-nak, hogy most ő következik.
Vigyorogva térdelt lábaim közé, miközben ismételten megcsókolt, alsó ajkamba harapva, és tagját a bejáratomhoz igazítva, elkezdett belém nyomulni.
Azt hiszem kibaszottul elszámítottam magamat, amikor azt gondoltam két ujj elég lesz, mert már az is elég merész húzásnak tűnt. De ahogy megéreztem magamban Jackson-t, ismét fájdalmas nyögés hagyta el az ajkaimat, ami az ő kéjes sóhajával vegyült. Feltételezem, ekkor még nem is volt bennem rendesen, de már ez is nagyban meghaladta a tűrő képességemet.
- Annyira... Szűk vagy... - hallottam meg fekete hajú rekedtes hangját, nekem pedig hatalmasat dobbant a szívem.
Örültem, hogy örömöt szerezhetek neki, és csak ezért tudtam ignorálni evy pillanatra a fájdalmat. Egészen addig, amíg egy hírtelen mozdulattal teljesen belém nem lökte magát. Felocsúdni sem volt időm, csak tátott szájjal, és kikerekedett szemekkel néztem fel rá, és legszívesebben pofán rúgtam volna a figyelmetlenségéért. Mondjuk nem hibáztathattam, elvégre egy lánynál teljesen más a helyzet, de baszki, én egy nyomorult fiú vagyok, nekem azért egészen más élmény ez az egész, ráadásul azt azért igazán tudhatná, hogy a lányok sem igazán preferálják az anált a fájdalom miatt, akkor ez a fiúk esetében miért lenne másképp? Nem is értem a gondolatmenetét.
Mozogni kezdett, én pedig teljesen ki voltam rángatva a gondolataim közül.
Az első pár perc, maga a pokol volt. Iszonyatosan fájt, és el sem tudtam képzelni, hogyan lehet ezt élvezni. Aztán, ahogy telt az idő, lassacskán hozzá szoktam a méreteihez, és a fájdalmas nyögéseket, kéjes sóhajok váltották fel, ahogy Jackson, egyre gyorsabban mozgott bennem, megfelelő szögben ahhoz, hogy eltalálja a prosztatámat, amitől csillagokat láttam.
Nem fogtuk vissza a hangunkat, jól eső nyögéseink perverz szinfóniát alkodtak a szoba csendjében, én pedig teljesen megfeledkeztem arról, hogy hol is vagyunk, és hogy mennyi az idő.
Jackson egészen hátra hajtotta a lábaimat, nagyobb hozzáférést biztosítva ezzel magának, ahogy egyre gyorsabban égy gyorsabban mozgott bennem.
Idő közben pózt váltottunk, most én kerültem felülre, és a csípőm ütemes ringásával segítettem rá a mozgásra, ahogy konkrétan meglovagoltam a fekete hajút.
Nagyon bizarr volt maga a gondolat is, és rendkívül szokatlan is, talán pont ezért nem néztem sokszor Jackson-ra, együttlétünk során.
Egészen sokáig bírtuk, mire végül mindketten a csúcsra értünk, és Jackson belém, én pedig a hasfalára élveztem.
Bele telt pár pillanatba mire fejem kitisztult, és lemászva róla, felszisszentem, ahogy farka kihúzódott belőlem. Elő halásztam egy csomag zsebkendőt az éjjeliszekrényemből, és konkrétan hozzá vágva a fekete hajúhoz, másztam vissza mellé.
Ekkor megéreztem azt, amire semmi képpen sem számítottam. Kikerekedett szemekkel tűrtem, ahogy a meleg váladék végig folyik a combomon, és beletelt néhány pillanatba, mire realizáltam, hogy pontosan mi is folyik éppen ki belőlem.
Jackson csak vigyorogva nézte a jelenetet, én pedig gondolatban már száz féle variációt sorakoztattam fel, hogy hogyan fogom eltenni ezért láb alól.
Szó nélkül vettem elő egy másik csomag zsepit, és tisztítottam meg magamat, letörölve a fekete hajú élvezetét.
- Remélem nem esel teherbe. - jegyezte meg szórakozottan, mire én megforgattam a szemeimet. Már megint kezdi a faszságait.
- Nem a csajod vagyok, Jackson Wang. - sóhajtottam fel, azzal el is vonultam a fürdőszobába, hogy lezuhanyozhassak.
Összességében amúgy nem volt rossz ez a dolog vele. Nem mondhatom, hogy gyengéd és figyelmes volt velem, mert olyan kibaszott önző dolgai voltak, amiért legszívesebben felképeltem volna. Ráadásul eléggé bénáztunk, és az csak rátett egy lapáttal, hogy voltunk olyan bátrak, hogy óvszer vagy síkosító nélkül vágtunk bele a dologba.
De mindezektől eltekintve, élveztem, és kénytelen voltam beismerni, hogy menthetetlenül belezúgtam, Jackson Kibebaszott Wang-ba.
