13. Fejezet: Moments
- Te idióta, paraszt! - nos, valami sosem változik. Mark idegesen vágta hozzá a kiürült tusfürdősflakonját Jackson-hoz, aki nevetve védte ki a támadást. Hogy mi is történt ezen a csodálatos november végei reggelen? Drága egyetlen Jackson Wang úgy vélte, feledtébb mulatságos lenne, ha Mark-nak nem lenne így reggel meleg vize, így BamBam segítségével, egyszerűen leállították a vízmelegítést, legalább is a saját szobájukban. Az egy másik kérdés volt, hogy hogyan fogják majd visszaállítani, de ez még ráért.
- Úgy hallottam, a hidegzuhanytól felébred az ember. - röhögött Jackson, majd karba tett kézzel nézett végig, az előtte háborgó szöszin.
- Pucér vagy, cica. - mondta végül, egy kaján mosolyt villantva Mark-ra, aki erre egy hatalmas sóhaj kíséretében, nyugodtságot erőltetett magára.
- Anyád is ezt mondta tegnap éjjel. - mondta, azzal mérgesen bevágta maga mögött a fürdőszobaajtót. Kénytelen volt elfogadni a sorsát, és gyorsan lezuhanyzott.
Jackson eközben összepakolta az aznapi cuccait, és csak várt a szobatársára. Fura volt, hogy hivatalosan is együtt voltak Mark-kal, ráadásul már hetek óta. Bár konkrétan nem beszélték meg a dolgot, mindkettőjük számára nyilvánvaló volt, hogy járnak.
Bár csattant el köztük egy-egy csók azóta, és többször is aludtak együtt, tovább még nem haladtak, ami Jackson-t eleinte nem zavarta, de minél több időt töltöttek együtt, annál jobban érezte, hogy ő többre vágyik. Ez viszont rohadtul megijesztette, hiszen eredetileg csak a szükség miatt kezdett viszonyba vele. Rövid időn belül azonban be kellett ismernie, hogy többet érez Mark iránt, mint gondolta. Nem állította, hogy szerelmes. Az egy túl erős, visszavonhatatlan fogalom lett volna. Ha szerelmes lenne, az bilincset rakna a kezeire. Visszatartaná őt, és íratlan szabályok betartására kényszerítené. A jelenlegi érzései bár zavarosak voltak, de kényelmesek.
Mark sem rendezte a magánéletét. Bár Jessica-val szakítottak, Taemin továbbra is úgy viselkedett, mintha mi sem történt volna. A szöszinek pedig igen csak bökte a csőrét ez a tény, tekintve, hogy mennyi bajt okozott neki a baba arcú srác.
Nagyon sok dolog volt még lepel alatt, gondosan eltakarva a kíváncsi szemek elől. Például ott volt Mark, aki azóta sem osztotta meg senkivel, hogy mivel haragította magára az egyik tagot a szöuli maffiából. Kényes témának számított, nem is igazán akarták feszegetni, főleg nem a bandán belül, mert akkor szóba került volna Zico is, és a tény, hogy segített nekik.
Az egész olyan volt mint egy hatalmas csomó, az események egymásba gabalyodtak, és olyan szürreális dolgok sorozata következett, amivel nagyon ritkán találkozhat az ember. A megoldatlan problémák egyre csak gyűltek, feszültséget keltve az egész csapatban.
Mikor Jackson és Mark beértek az iskolába, csak annyiban maradtak, hogy harmadik szünetben találkoznak a tetőn. Mark, ahogy beért az osztályterembe, rögtön leült Zelo mellé, mire az ezüst hajú, egy hatalmas maflást kevert le neki, a kezébe került történelem tankönyvvel.
- A kurva anyádat! - sziszegte a szöszi, ahogy megdörzsölte a fájó pontot. - Ez most mi a rákra volt jó? - kérdezte idegesen villogó szemekkel.
- Valójában ezt Kevin küldi. Azt mondta, elfelejtettél vele tegnap elmenni valahova. Úgyhogy most nem áll veled szóba.
- Omo. - kapta hírtelen a szája elé a kezeit Mark. - Bassza meg, el kellett volna kísérnem őt a testvéréhez.
- Hát akkor ezt jól elbasztad. - ráncolta a homlokát Zelo, mire egy mély, kifejezetten nem kívánatos hang szólalt meg az ajtó felől.
- Azt ajánlom mossa ki a száját, Choi! Tuan, ez magára is vonatkozik! - csapta be maga mögött az osztályterem ajtaját, Fapapucs. A diákok elhallgattak, ahogy az öreg az asztalához sétálva az orrára csúsztatta a szemüvegét, miközben elővett néhány papírt, az egyik irattartójából.
- Fontos hírem van a számukra. A Jayeseo bejutott a megyei kupára, kosárlabdából. Ha jól tudom, a csapatból két játékos lesérült, így arra kértek meg, hogy válasszak maguk közül a helyükre valakit. Keserű szájízzel jegyzem meg, hogy ebben az osztályban sajnos csak a három bajkeverőnek van némi tehetsége a sportokhoz, szóval kénytelen vagyok közülük választani. Tuan, Choi, úgy döntöttem maguk fogják betölteni a megüresedett posztokat. - fintorgott a tanárúr. - A többiek meg kapják össze magukat, mert semmi hasznuk! És ha már így állunk, bele is kezdhetünk a matek órába. - Mark meglepetten bámult ki a fejéből. Örülni örült, hogy kiválasztották, csak egy probléma volt: még nem játszott komoly csapatban. Tudta, hogy mekkora tétje van a dolognak, az iskola és a banda hírneve egyaránt forgott kockán, ráadásul ez elég nagy szó volt.
Ahogy a harmadik óráról is kicsöngettek, Mark jókedvűen indult el a tetőre, ahol egy cigiző Jackson-ba botlott. A távolba révedve állt, karcsú valóját valami megmagyarázhatatlan, melankólikus aura lengte körbe.
- Eteted a rákodat? - állt meg mosolyogva a fekete hajú mellett, a szöszi.
- Nincs akkora szerencséd, Tuan. - mosolygott vissza Jackson, ahogy kifújta a füstöt. - Mi a helyzet? - kérdezte végül, a szöszire pillantva.
- Beválasztottak a kosárcsapatba. - sóhajtott Mark, miközben az egyre kopaszodó fákat figyelte. Közelgett a tél, hamarosan le fog hullani a hó és nem sokára tánc félévzárója is lesz. Az idő csak úgy repült, és mégis úgy érezte, mintha csak most kezdődött volna az év. Hihetetlen sok minden történt év eleje óta, és mégsem érezte úgy, hogy elege lenne.
Jackson lassan bólintott, ahogy tekintetével Mark-ét követte.
- Ironikus nem igaz? - kérdezte Jackson, ahogy egy könnyed mozdulattal szétnyomta a csikket, majd a földre dobta. Mark egyik szemöldökét felvonva nézett a fekete hajúra. Nem értette mire célzott a másik, ahogy egy halvány mosoly kúszott gyönyörű ajkaira.
Mark egyre többször kapta magát azon, hogy sok mindent talál vonzónak a szobatársában. A mosolyát, az arcát, a hangját, a szemeit, az illatát. Fogalma sem volt mikor kezdte el ezeket megfigyelni a másikban, és azt meg végképp nem tudta, hogy mikor kezdett el neki inponálni a másik külseje. Talán mindig is volt köztük némi szenvedély. A gyűlöletet ugyanis, csak egy hajszál választja el a szerelemtől. A kölcsönös szenvedély, az egymás iránt táplált heves harag, és a megszakíthatatlan kötelék egyaránt fellelhető volt mindkét érzelemben.
- Úgy értem... Ironikus, hogy pár hete még ős ellenségek voltunk... Most pedig... - szólalt meg Jackson hosszas csend után. Mark várta, hogy a fekete hajú kimondja. Hogy beismerje. Hogy éreztesse vele.
De nem tette.
Végtére is mindketten fiúk voltak, nem várhatta el Jackson-tól, hogy térdre borulva szerelmet valljon neki, de ettől függetlenül kicsit csalódott. Neki is új volt a helyzet, de sikerült magával elfogadtatni. Jackson ezek szerint még küzdött a gondolataival. És a szöszi ezt nem bánta. Bármennyi időt képes lett volna várni, ha a fekete hajúnak így könnyebb.
- Azért az sem semmi, hogy tulajdonképpen Zico hozott minket össze. - nevetett fel Mark. - Mármint, nem csak kettőnkre értem. A csapatra. - Tette hozzá gyorsan, mire Jackson mosolya kiszélesedett, és úgy fürkészte a szobatársát. Mark... Egyszerűen csak remek volt. Élvezte a társaságát, több személyt is megismert benne. Mark-ot a barátot, Mark-ot az ellenséget, Mark-ot a vezért, Mark-ot a kölyköt, Mark-ot a zsenit, és Mark-ot a szeretőt.
Nem érdekelte, hogy valaki megláthatja őket. Jackson egy hírtelen ötlettől vezérelve fogta meg a szöszi kezét, és kulcsolta össze ujjaikat, közelebb húzva magához a fiút.
- Miatta lettél ekkora buzi. - kuncogott a fekete hajú, mire a szöszi egy haragos pillantást lövelt felé, és belerúgott a fekete hajú sipcsontjába.
- Yah! Ne kezd már megint, Jackson Wang! - Jackson erre hangos nevetésben tört ki, ami mégjobban felidegesítette Mark-ot. Ám úgy tűnt, a mai nap a váratlan ötletek napja volt Jackson számára, ugyanis a következő pillanatban, egy hatalmas puszit nyomott a szöszi homlokára, ezzel abba hagyva a nevetést.
- Azért azt be kell látnia mindenkinek, hogy remek csapat vagyunk. - suttogta ezt Mark puha bőrére, ahogy lehunyva szemeit Jackson, a szöszi fején pihentette az állát.
A nap hátralevő részében Mark, Kevin után rohangált, hogy a fiú megbocsájtson neki azért, hogy nem ment el vele tegnap a nővéréhez. Kevin látszólag megtörhetetlen volt, amin Zelo jókat röhögött. Taeyang és GD az egész napot együtt töltötték, készültek az érettségire, tanulták a tételeket, és bevonultak a könyvtárba. Jimin és P.O. egész nap rajtuk röhögtek, és mindenhova követték a két hyungot, akiket látszólag nem igazán izgatott a dolog, de persze a örültek, mikor végre megszabadulhattak a két energiazsáktól.
Furcsamód mulatságos volt, hogy JiHoon és Jimin ilyen jól kijöttek, azok után, hogy a szövetség előtt ha tehették, péppé verték egymást. Oké nem ők az egyetlenek, akik ilyen változáson mentek keresztül, ugyebár.
JungKook valami új programot fejlesztett ki Taeil-el, amivel elméletileg meg tudnak hackelni néhány servert, így LoL-ban ingyen juthatnak majd RP-hez. Persze mindenki tudta, hogy nem fog nekik sikerülni bejutni a rendszerbe, de azért ők mindig bepróbálkoztak. Csoda, hogy még nem lett ebből rendőrségi ügy.
MinKi egész napját a gólyákkal töltötte, besegített nekik néhány dologban, ami a valóságban annyit tett, hogy szőke barátunk mindenkinek dirigált, és osztotta az észt. Ő például rendesen lefáradt a tanítás végére, ráadásul délután még korrepetálnia kellett valami kissrácot a gólyák közül. A srác elvben egy nagyon aranyos gyerek volt, aki kikészítette az aegyo-jával Ren-t, de olyan szinten, hogy pénzt ajánlott Jackson-nak, csakhogy bújtassa el a találka végéig.
Ami pedig Jackson-t és Mark-ot illette... Nekik fontos elintéznivalójuk akadt ma estére. Ami azt illeti, nem is akárhol. A város legelőkelőbb éttermébe szólt a meghívás, így teljesen érthető volt, hogy tanítás után rögtön készülődni kezdtek, és mikor indulásra készen álltak, Mark fintorogva nézett farkasszemet a tükörképével.
Haját felállította, elegnáns, fehér inget viselt, fekete, lezserebb szabású öltönnyel, elegáns fekete nadrággal, és lakkcipővel. A nyakkendőt nem erőltette, úgy érezte az túlzás lett volna. Így is úgy nézhetett ki, mint egy 19. Századi, nyugati üzletember.
Jackson sem festett másképp. Ám rajta krém színű öltöny volt, fehér inggel, fekete cipővel, nadrággal, és csokornyakkendővel párosítva, melyek tökéletes kontrasztot alkottak egymással. Mark igazságtalannak tartotta, hogy Jackson-nak piszok jól állt a nem megszokott viselet, és be kellett ismernie, hogy bár az eddigi élete háromnegyedét túlméretezett ingekben és trikókban töltötte, illetve pőrkabátban és elhordott farmerekben, Jackson mégis csak egy jómódú család sarja volt, ami meg is látszott rajta, főleg ilyenkor.
A fiúk gondterhelten néztek egymásra, ahogy lassan a lifthez értek. Idegesen fújták ki a tüdejükben rekedt levegőt, ahogy a lift ajtaja egy csengetés után kinyílt, és bíztatón bólintottak egymásnak.
Az épület előtt egy fekete autó parkolt, s a jármű mellett két nő és két férfi állt. Mark torka összeszorult, ahogy tekintete találkozott az egyik férfi, szigorú pillantásával. A férfi rideg külleme egyáltalán nem passzolt fiatalos arcához.
Mindkét srác egyszerre hajoltak meg, ahogy a felnőttek elé értek.
- Mr. Wang, Apám, örülök, hogy újból találkozhatunk. - hallatszódott a szöszi, kissé remegő hangja.
