12. Fejezet: Run away together

12. Fejezet: Run away together

Mikor Jackson vissza ért a szobába, megkönnyebbülten tapasztalta, hogy csak egyedül volt. MinKi-hez ment át néhány jegyzetért, és kicsit tartott tőle, hogy itt hagyja a gépét és a telefonját, mert ha Mark meglátta volna a tartalmát, biztosan kiakadt volna. De mivel egyedül tartózkodott a helyiségen, így a kétségei valamelyst elszálltak.

***

Jackson napról napra egyre idegesebb lett. Egy hete... Mark nagyon is megtalálta a videót a gépen. Kurvára végignézte, és kurvára rosszul érintette őt a dolog. Hogy ez hogyan is derült ki? Mikor Jackson másnap leült volna Mark mellé, a szöszi csak egy lesajnáló pillantást vetett rá, és annyit mondott, foglalt a hely. Ami azt illeti ilyen alapon, "az egész asztal foglalt volt". Mikor azonban Jessica akart volna Mark mellé leülni, a fiú csak annyit mondott, "itt Jackson ül". Franc sem értette akkor még, hogy mi baja lehet. Aztán pár óra múlva GD szokatlanul hidegen megjegyezte, hogy Jackson lehetett volna kíméletesebb is. A fekete hajú viszont csak másnap tudta meg a feszült hangulat okát. És rohadt mérges lett, első sorban magára, aztán Jessica-ra, és végül Taemin-re is. Milyen barátnő az, aki a pasija háta mögött valaki mással egyeleg? És milyen bajtárs, vagy esetleg barát az, aki ellopja a társa barátnőjét? Ő pedig milyen ember, hogy képes szenvedni hagyni Mark-ot, amikor nem ez lenne a feladata? De mégis ezt tette, mert egyszerűen nem érezte magát méltónak ahhoz, hogy a szöszi mellett legyen. Mert Mark jobbat érdemelt, az általa keletkezett problémák után, amikről hiába nem tehetett, mégis rajta csattant az ostor. Ami ezt illeti Mark és Jessica még nem szakítottak, és Taemin is gondtalanul járt a gyűlésekre. Mégis, aki azt állította, hogy a szöszi nem változott, Jackson kapásból leütötte volna. Csak ő tudhatta, de a fiú szinte soha sem tartózkodott a szobájukban. Minden éjjel elment, és másnaposan ébredt reggelente. Nem beszélt, és nem csinált semmit Jackson társaságában. A fekete hajúnak már szinte fizikai fájdalmat okozott, hogy így látja a srácot, akit valójában nem is gyűlölt.

A tanároktól is egyre több panasz érkezett. Mark agresszív volt. 

A mai nap pedig a szokottnál is kritikusabbnak számított. 

Szombati nap volt. Általában ilyenkor mentek el bulizni valamerre a srácok, de ezúttal ez nem így történt. Jackson fel-alá járkált a szobájában. Minden porcikáját átjárta a feszültség, ugyanis este kilenc órát ütött az óra, és Mark a mai napon még haza sem tolta a képét. Bár ezen a héten szinte minden este későn érkezett vissza a kollégiumba, félő volt, hogy ezúttal vissza se fog jönni. Ren hiába próbálgatta nyugtatni Jackson-t, egyszerűen semmi sem segíthetett most a fekete hajún. Jessica persze Taemin-nel töltötte az idejét, amitől az ex bandavezérnek felfordult a gyomra. 

Az idő végtelen másodpercekben telt, a mutató őrjítő lassúsággal járt körbe és körbe. Jackson nem tudta mi tévő legyen. Komolyan kezdett megőrülni, a feje mintha szét akart volna robbanni, nyakán látszott a lüktető ér.

MinKi aggódva figyelte a fekete hajút, aki hol egy könyvet vágott a földhöz, hol felrúgott egy széket, hol eltört egy poharat. Az volt a legnagyobb gond, hogy Ren teljesen megértette Jackson helyzetét. Ő is feszült volt, és aggódott Mark-ért, éppen ezért már meg sem próbálta lenyugtatni a fekete hajút.

Percekkel később, a szoba ajtaja hatalmas erővel vágódott ki, és GD száguldott be rajta. Fehér fürtjei ezúttal fekete melírt kaptak, ő maga pedig fekete trikót, bőrdzsekit, láncokkal díszített latex nadrágot, bakancsot, és kendőt viselt, amit a nyaka köré tekert addig, amíg nem rejtette vele el a fél arcát. Csuklóján ezüst karkötők csilingeltek, a trikóját pedig egy szintén ezüst színű kereszt díszítette. Ugyan ez a szimpólum lógott a füleiből is, csak azok piros színben virítottak. Szar sem igazodik ki ennek a srácnak az ízlésén.

GD még Jackson-nál is idegesebbnek tűnt, ami vészjósló fejleményekre utalt.

- Mi történt? - kérdezte Ren, megelőzve a fekete hajút.

- Jonghyun megtalálta Mark-ot. 

***

A fülsiketítő monoton zene, a sok izzadság, alkohol és kölni egyvelegétől bűzlő fiatal, a neoncsövek, a lézerfények, a tömeg... Ilyen volt egy szöuli szórakozóhely, szombat éjszakánként. Már elmúlt éjfél, ami csak megnehezítette Jackson-ék dolgát. A club biztonságiőrét már így is ki kellett játszaniuk, de szerencséjükre Jonghyun jóban volt a nagy emberrel, így végül sikeresen bejutottak.

Jjong ezen a helyen tengette a szombat estéit mint bár pultos, mivel hogy szüksége volt a pénzre. A szülei sosem küldtek neki eleget mondván, hogy álljon a saját lábára a srác. Key is ott volt velük. Talán még őt rázta meg kellően az elmúlt hetek eseményei, mivel ő hatalmasat csalódott Taemin-ben.

Bent csak rosszabbnak tűnt a helyzet. A tömeg teljesen elárasztotta a szűk belteret, és kizárt volt, hogy megtalálják Mark-ot. Jackson kezdett bepánikolni, ahogy a részeg huszonéveseken végignézett. Mit keres a szöszi egy ilyen helyen? Nem illett ide. Ő nem ebbe a világba tartozott. Ilyen mélyre süllyedt volna az önemésztésben? Jackson-ra rohamosan tört rá a bűntudat és összeszorult a gyomra, ahogy erre gondolt. Nem adhatták fel. 

Hajnali egy körül járhatott az idő, amikor az öt jayeseo-s diák balhéra lett figyelmes. Mindegyikükben megállt az ütő, ahogy megpillantották Mark-ot. Egy magas, harmincas éveiben járó pasas tartotta a nyakát. A szöszi hiába erölködött, nem tudott kiszabadulni a kezek fogságából. A férfi valamiért nagyon idegesnek tűnt, és amikor egyet behúzott Mark-nak, Jackson legszívesebben neki ugrott volna. De GD nem engedte őt. Nem kockáztathattak meg egy tömegverekedést. De Jackson-t ez már nem érdekelte, ahogy a következő ütés, Mark arcát érte. A szöszi már nem is ellenkezett, csak rendíthetetlenül fent tartotta a szemkontaktust támadójával. Még ebben a helyzetben is megpróbálta összekapargatni az összes büszkeségét. Mert Mark büszke teremtés volt. Ekkor még egy ütés indult el Mark arca felé, amikor a férfi keze hírtelenjében megállt a levegőben, arcára pedig félelem ült ki.  Jackson a férfi tekintete irányába fordította a fejét, aztán ő is teljesen lesápadt.

A tömeg legszélén Zico állt, kezében egy fémcsővel, hosszú fekete bőrdzsekiben, szájából egy szál cigaretta lógott ki, mögötte pedig, vagy tizenkét Sayeo-s bandatag állt. A levegő megfagyott. 

Jackson elkönyvelte magában, hogy most elég szépen el fogják őket verni, ekkora túlerővel, magában pedig már átkozta is Zico-t, hogy pont egy ilyen kritikus helyzetben kell neki balhét szítani.

A Sayeo-s bandavezér szórakozottan vette ki a szájából a füstölő rudat, majd tekintete Jackson-ra vándorolt, aki kezdett rosszul lenni a tekintetek kereszttüzében, ahogy Mark is kiszúrta őt.

Ám ami ezután történt, arra senki sem számított. Zico, fejével az ajtó felé biccentett, és csak annyit tátogott; "fussatok". 

Elszabadult a káosz. A férfi elengedte Mark-ot, aki köhécselve Jackson-hoz rohant, miközben a férfi mögött, bőrdzsekis alakok keztek sorakozni.

A fekete hajúban pedig minden realizálódott, csak azt nem értette...

MI A FASZT CSINÁLT MARK, HOGY ÖSSZETŰZÉSBE KEVEREDETT A SZÖULI MAFFIÁVAL?!

De már nem volt idejük ezen gondolkodni, GD határozottan lökte a két srácot a bejárat felé, bár Mark nagyban ellenkezett mondva, hogy a bandavezérnek a csapattal kell maradnia. De se Key, se GD nem engedte meg ezt nekik, Jonghyun pedig szabályosan kirúgdosta őket.

Jackson pedig jobb ötlet híján karon ragadta a kába szöszit, és futni kezdett vele a biztos cél felé. A kollégiumba most tuti nem mehettek, túl kockázatos lett volna, így Jackson jobbnak látta, ha a banda székhelye felé veszik az irányt. Nem az volt a legkényelmesebb hely az éjszaka átvészeléséhez, de még mindig jobb döntés volt oda menni mint bárhova máshova. Egész út alatt fogták egymás kezét, pontosabban a fekete hajú szorongatta Mark csuklóját, de fel sem tűnt neki. Se a buszon, se a metrón, se a parkolóház felé tartva. Ahogy távolodtak a belváros zajosabb részétől, az út, fokozatosan vált egyre kellemesebbé. Hűvös volt az idő és száraz, a járdákat már beterítették a lehullott falevelek. Rohamosan közeledett az ősz vége, ami egyet jelentett egy korszak lezárásával is.

Jackson próbált nem gondolni arra, hogy mi történhetett a többiekkel, vagy hogy Zico milyen szándékkal segített nekik. Ez önzőségnek, sőt, talán gyávaságnak hangozhat így elmesélve... De a tehetetlenség bilincse ott volt a karjukon, szorosan tartva azokat. Tudták, hogy ez a ma éjszakai esemény, egy szükséges lépés volt ahhoz, hogy a bilincs eltűnhessen, és hogy legközelebb Mark legyen az, aki a banda élén áll, hogy más csapatokat segítsenek ki a bajból, vagy esetleg egymást.

A törzshelyhez érve, Jackson előkereste a lakat kulcsát, hogy ki tudja nyitni a hatalmas alumínium ajtót, amit később szereltek csak fel együtt, hogy ne maradjon védetlen a hely. 

Ahogy beléptek a helyiségbe, orrukat megcsapta a jellegzetes "illat", és egyszerre sóhajtottak fel megkönnyebbülten. Bár eléggé hideg volt odalent, de pont ezért volt jó, hogy hoztak mindenféle pokrócokat, szivacsokat, matracokat a tagok. Jackson és Mark együtt terítettek le két matracot a földre, szorosan egymás mellé, és az összes pokrócot összehordták, ami a környezetükben volt.

 Ezután Jackson rágyújtott. A füst komótosan tekergett a levegőben, ahogy a beszűrődő holdfény, és a kis éjjeli lámpa megvilágította. Percekig csak néma csendben ültek, hallgatva az éjszaka neszeit, mikor Jackson megtörte a csendet.

- Sajnálom ami történt. - mondta könnyedén, mégis hangjából áradt a melankólia és az őszinte megbánás. A fekete hajú csak most nézte meg csak igazán Mark-ot, ahogy felé fordult. Teljesen elállt a lélegzete, a szíve pedig hatalmasat dobbant. Mark gyönyörű volt. A fehér trikója tökéletes összképet alkotott szőke tincseivel. Szemei megvillantak a fényben, akár egy macskának. Jackson szíve hatalmasat dobbant, és arcát elöntötte a forróság. 

- Most már igazából lényegtelen. - vonta meg a vállát Mark, majd komoly pillantást vetett Jackson-ra. - De miért nem mondtad el? 

- Nem tudtam hogyan tálaljam. Féltem, hogy összetörsz... Mégjobban. - sütötte le a tekintetét a fekete hajú, ahogy meghallotta Mark ironikus kacaját.

- Ezt akarod beadni azok után, hogy...

- Nagyon jól tudom mit csináltam. - vágott a szavába kissé ingerülten Jackson. - Nálam jobban senki se tudhatja. Amit tettem megbocsájthatatlan, és nem kérem, hogy ne foglalkozz vele. De Mark, én tényleg sajnálom. - a szöszi hitetlenkedve rázta meg a fejét.

- Ne hazudj nekem, Jackson Wang! Ugyan miért sajnálnád?

- Azért mert szeretlek te világ barma! - ezt a mondatot már szinte kiabálva mondta el a fekete hajú. Hangja visszaverődött a falakról, hogy aztán az egész helyiség csöndbe burkolózzon. Mark percekig nem szólt semmit. Csak hitetlenkedve ült, arcán érzelmek zavaros egyvelege tükröződött.

- Ha az ember szeret valakit... Annak nem árt. - mondta végül alig hallható hangon a szöszi, mire a fekete hajú megrázta a fejét.

- Ha az ember egy olyan valakit szeret, aki az ellensége volt, gyakran összekeveri a szeretetet a gyűlölettel.

- Nem hiszek neked. - mondta Mark, ahogy lassacskán bezárták a maguk közti távolságot. Ajkaik néhány miliméternyire voltak már egymástól.

- Pedig nem hazudok. - mondta Jackson, ahogy a köztük lévő űr eltűnt, mikor végre egyé váltak. Nyelveik érzéki játékba kezdtek, harcoltak a dominanciáért, a saját igazukért. Abban a csókban minden benne volt, ami azzá tette őket akik:

hűség, bizalom, bátorság, makacsság, tisztelet, büszkeség és a fájdalom.

Aznap éjjel Jackson tényleg nem csak a rábízott feladat miatt csókolta meg Mark-ot. Még nem tudta biztosan mit is érez a szöszi iránt, de szüksége volt rá. 

Aznap éjjel GD, Key, Jonghyun és Ren egy oldalon álltak az ellenségeikkel, csakhogy kiálljanak a barátaikért, és hogy megvédjék őket a további sérelmektől. Tudták, hogy csak így van lehetősége a két vezérnek rendeznie a kapcsolatukat.

Aznap éjjel Jessica Taemin-nél aludt, ezzel teljesen megszégyenítve és földbe tiporva az így is halott kapcsolatukat Mark-al. Az ő történetük ezennel lezárult, hogy új fejezettel kezdődjön egy másik.

Aznap éjjel valami meghalt, valami pedig új életre kelt, de a legfontosabb csak az az idióta fekete hajú, és az a hülye szöszi volt, akik egymást ölelve aludták az igazak álmát tudva, hogy ezek a lopott órák együtt, csak az övéké voltak.

11. Fejezet: Feltüzelve ZiBomb Extra

11. Fejezet: Feltüzelve

ZiBomb EXTRA

Zico POV

Már fél kettő múlt és én még mindig bent rohadtam az iskolában. Komolyan elegem volt már az egészből, hiába aludtam ki magamat a duplamatek alatt. Ami azt illeti a koreait meg az idegennyelvet is szívesen átbóbiskoltam volna, de drága egyetlen padtársam Kyung, ezt nem tette lehetővé. Folyton bökdösött, meg esetenként bokán rúgott, mire én kapásból felborítottam a székét. Ilyenek voltunk mi, legjobb barátok. Amúgy Kyung néha rohadt idegesítő tudott lenni. Hiába volt ő tulajdonképpen a jobb kezem, sajnos mindig mindenben igaza volt. Idegesített ez a tény, mert általában mindig azok a dolgok váltak be előbb, amik inkább negatívnak számítottak. Gondolok itt például arra az esetre, amikor hülyeségből egy vödör benzinből betűket festettünk az aszfaltra, hogy milyen fasza lenne már, ha készítenénk egy lángoló feliratot. Kyung már előre megmondta, hogy ennek nem lesz jó vége, amiből az lett, hogy felgyújtottuk L.Joe apukájának a kocsiját. 

Mindenesetre visszatérve az előző témához, már igazán vége lehetne ennek a nyomorult órának. A csengő hangja kész megváltásként visszhangzott a terem redvás falairól, én pedig mint aki jól végezte a dolgát, kisétáltam a teremből. Nem mondom, hogy jó szemmel néztek rám a folyosókon. A kinézetem már eleve kihágást jelentett volna normális esetben, csak mivel éltanulónak számítottam, szegény tanároknak el kellett harapniuk a nyelveiket, hogy nehogy beszóljanak. Nem az volt a gond, hogy nem hordtam az egyenruhát, mert hordtam, csak általában mindig feldobtam valamivel. Arany láncokkal, rolex-el, vagy előző évben levágtam az öltönyöm ujjait. Az ofőm majdnem szív infarktust kapott. A hajamhoz már hozzászoktak, annyi tiszteletet azért hagytam nekik, hogy legalább felfogom a kihidrogénezett rasztáimat, csakhogy érezzék a törődést. Ma délután amúgy MinHyuk-kal terveztünk bemenni a városba. Helyesbítek... Ma este. Délután semmi izgalmasat nem tudtunk volna csinálni, az éjszaka volt a mi terepünk. Csak kevesen tudták rólunk, de hivatalosan mi egy párnak számítottunk azzal a szerencsétlennel. Hosszú sztori, még tavaly történt, és mindketten kurvára be voltunk tépve, de végülis összejöttünk. Nyolc felé járhatott az idő, mikor a kollégium előtt állva vártam Hyukie-t, hogy végre idetolja a formás hátsóját. Ő nem volt kollégista, a nővérével lakott egy nagyobb panelban. Bevallom nem szívesen ácsorogtam ilyenkor a lehülő félben lévő levegőn, de őfelsége a királynő, nem óhajtott megérkezni. Nagyjából tizenöt percet kellett még várnom, mire megpillantottam közeledő alakját. Mosolyogva léptem oda hozzá.

- Sex bomb, sex bomb, oh a sex bomb...

- Kuss! - szakította félbe az éneklésemet, feledtébb kedves módon. Oh Minhyukie... Ennél kedvesebb nem is lehetnél. Nem voltunk az a "hú de romantikus" pár. Kívülről pedig inkább Kyung-gal nézhettünk ki úgy, mintha viszonyunk lenne, ha már shippes kedvében van az ember. Bomb-al amúgy nehezen lehetett megtalálni a közös hangot, elég csendes gyerek volt, és előbb járt a keze mint a szája. És most ne a perverz verzióra gondoljatok! Zsebre dugott kézzel szeltük át a megvilágított utakat. Szöul belvárosa csak most kezdett éledezni, és nagy volt a kísértés, hogy betévedjünk valami sztriptízbárba, de most MinHyuk-kal töltöttem az estét. Mondanom sem kell, orrba-szájba csaltuk egymást főleg lányokkal, de azért mi mindig ott voltunk egymásnak, és valahol mégis csak szerelmesek voltunk egymásba. Csak nem köteleztem őt hűségre, és ez kölcsönös is volt. De MinHyuk-nál soha sem találtam jobb partnert. Lehet azért, mert hozzá érzelmi szálak is fűztek, fasz tudta. Egyszerűen a vele töltött idő alatt, valahogy jól éreztem magam, és nekem ez elég volt egy kapcsolathoz.

Nem igazán beszéltünk egymással, csak sétáltunk egymás mellett, némán, néha meg-meg állva egy téren, vagy egy boltnál, esetleg vettünk egy fagyit is. Ilyenkor láttam B Bomb-on, hogy igazán próbálkozik, hisz amikor kevesen voltak körülöttünk hozzám bújt, vagy megfogta a kezem, bár általában rögtön el is engedte. Én pedig nagyon értékeltem az efféle próbálkozásait. Nagyon aranyos volt tőle és mindig mosolyt csalt az arcomra. 

Hírtelen, mindketten megtorpantunk, és fejünket balra fordítottuk, amikor is megpillantottuk a Mennyország üvegajtaját. Határozott pillantást vetettünk egymásra, azzal be is léptünk mindenidők legfaszább játéktermébe. Volt itt minden, a legkezdetlegesebb játékoktól kezdve a legmodernebbekig, lövöldözős, harcos, táncos vagy akár zenegépek is. Kiváltottunk néhány zsetont azzal el is kezdődött az orgazmusok egyvelege. Legelőször egy régebbi, hagyományos küzdőjátékkal kezdtünk, ahol Hyukie sikeresen legyőzött. Hiába követeltem visszavágót, ő nem engedte meg, bár szerintem félt, hogy másodjára el lesz verve. Ezután egy szimulátorba ültünk be. Én személy szerint rohadtul élveztem, de Hyukie majdnem kidobta a taccsot a gép folytonos rángatózásától. Majdnem az egész estét ott töltöttük, és rengeteg játékon végig mentünk. Nem kis összeget hagytunk végül ott mikor eljöttünk, de rohadtul megérte. Mire elhagytuk a játéktermet már tizenegy is elmúlt, mégis a város olyan élénk volt, mint nappal soha. A fiatalok eláraztották az utcákat, a sikátorokban fekete kereskedelem zajlott, de ez minket nem érintett. Sajnos még kiskorúak voltunk, így nem tudtuk magunkat beügyeskedni a casino-ba, ami nekem hatalmas tragédiának számított, de Bomb csak lelegyintett és rángatott tovább. Már kibaszottul fáradt voltam, és kezdtem nyűgös lenni, így MinHyuk-ot nagy nehezen berángattam egy hotelbe. Egy felső szintes szobát vettünk ki tökéletes panorámával a városra. A berendezés ízléses volt, a mahagóni ágyon kívül fehér fabútorok; egy szekrénysor, egy franciaágy, két éjjeliszekrény, és egy fotel képezte a szoba kellemes kompozícióját. Fáradtan dőltem el az ágyon és hunytam le a szemeimet. Nem tudom mi fárasztott le ennyire, holott még az órákon sem figyeltem. Arra lettem figyelmes, hogy a matrac besüppedt mellettem. Fél szemmel Bomb-ra sandítottam, majd egy hírtelen mozdulattal magam alá tepertem. Hyukie rosszallóan nézett rám, mire én egy puszit nyomtam az orra hegyére, mert rohadt aranyosan nézett ki. Én pedig rohadt kanos voltam. Hosszasan megcsókoltam, mire ő tétovázva ugyan, de megadón ejtette le állát, hogy nyelvemet átengedje. Mindig amikor MinHyuk-ot csókoltam, valami furcsa, megmagyarázhatatlan érzés kerített hatalmába. Mindig valami újat mutatott nekem, valami mást.

- MinHyuk... - suttogtam kéjtől rekedtes hangon, mire éreztem, hogy megremegett. Nyakához hajolva megszívtam a puha hámréteget, mire halk sóhajokat kaptam válaszul. Kezeit nyakam köré fonta, úgy húzott egyre közelebb magához. Végig nyaltam arcélén, majd ismét ajkait támadtam le. Nyelveink édes játéka minden idegemet felborzolta, ahogy elkezdtem kigombolni mindkettőnk nadrágját. Megszabadítottam magunkat a fölöslegessé vált felsőrészektől, majd mellkasára hajolva, nyelvemmel kényeztettem őt. Azok az elfolytott nyögések, teljesen feltüzeltek. Bomb hangja a világ legtökéletesebb dallamaként csengett a füleimben.

Megszabadítva magunkat az alsóneműinktől, most már ádámkosztümben térdeltem ismét felé. Hyukie kipirult, szemei kéjesen csillogtak. Egész festői látványt nyújtott a sápadtkás megvilágításban, ahogy ajkai rubintokként vöröslöttek. Lassan kezdtem beléhatolni. Nem pocsékoltam időt az előkészületekre, B Bomb úgymond már "hozzászokott" a méreteimhez. Ehhez képest fájdalmasan sikkantott fel, ahogy egy hírtelen mozdulattal teljesen kitöltöttem őt belülről. Forró volt és szűk, ami teljesen megőrjített, és hatalmas sóhajra kényszerített.

Lassan kezdtem benne mozogni eleinte, majd fokozatosan kezdtem egyre gyorsulni, mikor egy nagyobb lökésnél, Hyukie háta ívbe feszült, és hatalmasatt nyögött.

- Hyung! Igen!!! Ott! - zihálta, én pedig újra és újra eltaláltam benne azt a pontot, csakhogy ismét hallgassam tökéletes hangját.

- Hyung... Annyirah jó vagyh... Ez... Kurvah jó! - eredt meg a cicám nyelve. Egyre közeledtünk a csúcshoz, így én is gyorsítottam, majd az orgazmus pillanatában alsó ajkába harapva, egyszerre mentünk el. Mellé feküdve magamhoz öleltem, és magunkra húztam a takarót. Egy csókot nyomtam a tarkójára, majd egyenletes szuszogását hallva, mosolyogva hunytam le a szemeimet. Szerelmes voltam. Rohadtul szerettem őt, és ez minden egyes alkalommal egyre erősödött bennem. Nem hiszem, hogy valaha el tudnám őt engedni. Ha pedig mégis megtenném, egy részemet biztosan magával vinné.

10. Fejezet: A macska és a kutya

10. Fejezet: A macska és a kutya

10. Fejezet

Jackson a térdén dobolva ült a banda székhelyén, a zöld bőrgarnitúrán. A levegőben dohány szaga terjengett, mely teljesen betöltötte a levegőt. Ma csak páran voltak jelen a csapatból, mondhatni egy kisebb, zárt gyűlés zajlott. Jelen volt GD, Taeyang, Key, Jonghyun, Jungkook, Hoseok, BamBam, Kevin és Ren, aki Jackson jobbján foglalt helyet az ülőalkalmatosságon. Zelo feladata volt gondoskodni arról, hogy Mark véletlenül se tegye be most a lábát a székhelyükre. Mindenki tudta, hogy Jackson milyen ideges. Egy hét telt el a kirándulás óta, s a helyzet csak egyre bonyolódott, ugyanis Taemin valóban kezdett átpártolni a Sayeo-s bandához, ami rosszat sejtetett. Jessica eközben persze mindultalan kavart Mark-kal is, így GD sejtése beigazolódni látszott: Zico be próbál jutni a csapatba, méghozzá úgy, hogy Taemin-nel eltiporja Mark-ot az útból. Igazából meg lehetett ezt akadályozni, és bár Jackson el is határozta magát, hogy tenni fog az ügy érdekében, a kép még mindig ott volt a telefonján, de a szöszi még nem láthatta. Bár Jackson igyekezett közelebb kerülni Mark-hoz, például megesett az is, ha Jessica le akart a szöszi mellé ülni az ebédlőben, a fekete hajú a maga mentalitásával elküldte őt, mondván, hogy az ő szobatársa. És ilyesmiket rendszeresen csinált, egyre többször amit Mark, nem tudott hova rakni. Nem értette, hogy Jackson miért kezd el hírtelen közeledni felé, ha Jessica a közelben volt, ám amikor csak ketten tartózkodtak például a szobájukban, a fekete hajú szóra se méltatta a szöszit. Az igazat megvallva, Jackson sem igazán tudta, hogy hogyan tálalhatna ki Mark-nak. Nem mondhatják el neki Zico taktikáját, azzal csak nagyobb bajt okoznának. Bazi nehéz volt úgy cselekedni, hogy Jackson már nem volt vezető, hiába tartották egyesek még mindig annak. Zico már nem tekintette annak, épp ezért gondolta, hogy a Sayeo-s bandavezér, számít majd az ellentámadásra, akár bosszúból.

Na és persze pont ezért volt ma összehívva ez a megbeszélés. Jackson alig akarta beismerni, de szüksége volt a segítségre. A fekete hajú még mindig nem bírta feldolgozni, hogy mi a feladata a szöszivel, de leginkább ez érdekelte a legkevésbé. Ki kellett játszania Zico-t, és sajnos semmilyen lehetősége nem volt arra, hogy ezt úgy tegye meg, hogy Mark ne sérüljön. Ki kellett használnia a srácot. Normális esetben nem érdekelte volna ez annyira, de akármennyire is ellenkezett, valamennyire megkedvelte Mark-ot. Maga sem tudta miért, és a legijesztőbb az volt a dologban, hogy GD mindenről tudott, s olykor, csak sejtelmesen mosolyogva nézte, ahogy Jackson próbálkozik. A fekete hajút néha totálisan kirázta a hideg, a rangidős viselkedésétől. De hálás is volt neki, mert GD ott segített ahol csak tudott, s szívügyének tekintette a banda sorsát.

- Szóval, Jackson... Pontosan mikor is terveztél kitálalni Mark-nak? - kezdte a beszélgetést, Key. A fekete hajú unottan megvonta a vállát.

- Passz.

- Lehetőleg minél előbb kellene rá sort keríteni, mert Taemin egyre jobban oda van a főnök csajáért. Elvakítja a szerelem, és mind tudjuk mi lesz ennek a vége. - mondta BamBam.

- Tudom, basszus de gondoljatok már egy kicsit bele a helyzetembe! Nektek mikor kellett homárt játszanotok, és szétszakítani egy párt? - háborgott Jackson, habár pontosan tudta milyen ostoba kifogást talált ki.

- Éppen ezaz, Wang. Tökéletesen bele tudjunk magunkat képzelni a helyzetedbe. Pontosan ez az oka annak, hogy nem értjük miért nem cselekedtél még. - folytatta Key.

- Szalad az idő, Jackson. Nem halogadhatod örökké a dolgot. Bele kell vágnod míg mielőtt túl késő lenne. - jelentette ki Taeyang, miközben meggyújtotta a szájában tartott dohányt. A cigaretta szaga pillanatokon belül elárasztotta a hűvös épületet, s egyfajta nyugodtságot idézett elő a kedélyekből.

- Elmondom mi legyen, Jackson-ah. - szólalt meg percekkel később GD, mire mindenki elhallgatott a helyiségben, ami ijesztőn hatott a levegőben egyre növekvő feszültség miatt. - Természetesen egyikünk sem szeretné, hogy Mark összetörjön, de kénytelenek leszünk ennyi áldozatot hozni a bandáért. Érte. Érted. Értünk. - Jackson nem szólt semmit. Utálta a jelenlegi helyzetet, és pontosan azért, mert meg volt kötve a keze. A szöszi mindenképpen megégeti magát, akármilyen eszközhöz is folyamodnak, de hiába gyűlölte őt a fekete hajú, nem akart neki szánt szándékkal fájdalmat okozni. Pedig jelenleg pont erre készültek. Ráadásul egy érzékenyebb területre tapintva, a társaival együtt. Valamiért árulónak, és aljasnak érezte magát ezért, akár mennyire is jó cél érdekében teszi majd azt amit.

- Nagyon egyszerű stratégia Jackson-ah, pont az agyiszintednek megfelelő. - mosolygott GD. - Ma este megmondod Mark-nak, hogy komolyan el szeretnél vele beszélgetni Jessica-ról, és arról, hogy valójában azért viselkedtél úgy ahogy, mert szereted őt! Világos?

- És mi van ha nem hajlandó beszélni velem? - horkant fel karba tett kézzel Jackson, habár tudta, ez a lehetőség majdhogynem teljesen kizártnak tűnt jelenleg, mégis, a fekete hajú úgy érezte, most mindenbe bele akar kötni.

- Akkor majd mi gondoskodunk a dologról... - mosolyodott el Jungkook. - Te csak tedd a dolgod, Hyung és bízd ránk a többit!

***

Mark az iskola tetőjén dekkolt, egy zacskó csipszel és kólával felszerelkezve. Nem nagyon akart még visszamenni a koleszba, és a menzára sem igen volt kedve lemenni, tekintve, hogy Jackson egyre furábban viselkedik vele társaságban. Mintha... Féltékeny lenne. De ez azért is tűnt hülyeségnek, mivel a fekete hajú, amikor kettesben voltak, teljesen ignorálta a jelenlétét. Mark már kezdett beleunni a helyzetbe, és igyekezett minél jobban elkerülni a szobatársát. Így viszont egyre többet találkozott Jessica-val, és úgy érezte, képes tovább szeretni a lányt. Sok időt töltöttek együt, és olyan oldalát is megismerte Jessica-nak, amit senkinek sem mutatott eddig meg az iskolából. Mégis, olyan volt számára, mintha egy része kiszakadt, vagy legalábbis meghalt volna. Jackson eltulajdonított valamit akkor, amikor jóban voltak. Mark komolyan jól érezte magát a fekete hajúval. Nem kellett színészkednie, nem kellett finomkodnia a társaságában, csak a saját makacs, és arrogáns személyiségét kellett adnia. Tényleg úgy tekintett rá, mint egy társra. De azóta az alkalom óta... Nem tudta mit gondoljon. Hiányzott neki Jackson, mégis olyan volt, mintha valamennyire még mellette lenne. Se vele, se nélküle. Kezdett már ettől begolyózni, de a kialakult patthelyzet ellen semmit sem tehetett. 

Belekortyolt az üdítőjébe, miközben leült egy padra, majd kibontotta a csipszet is. Még mielőtt feljött volna ide, megkérdezte Zelo-t, hogy nem akar e hozzá csatlakozni, de a srácnak más tervei voltak. Jessica elméletileg valami továbbképzésre ment, így Mark kénytelen volt egyedül töltenie a rendelkezésére álló időt. 

Miután magába tömte a szénhidrátdús élelmet, el is indult, de esze ágában sem volt a kollégiumba menni. Már éppen ideje volt, hogy kicsit kikapcsolódjon. És erre a táncedzés megfelelő alkalom volt. A stúdióhoz érve átvette az edzőruháját, majd a tanár megérkeztével neki álltak a nyújtásnak, bemelegítésnek. Ezen az órán átvették a meglévő koreográfiákat. A félévzáró egyre közelebb volt már, és Mark mindennél izgatottabban várta az előadást. Miközben táncolt, teste ellazult, agya rákapcsolódott a zene egyenletes ütemére, s végtagjai teljes harmóniába kerültek vele. Mikor Mark táncolt az olyan volt, mintha angyalok szemléltetnék földöntúli képességeiket. A szőke rendelkezett azon képességgel, hogy átadja a közönségnek annak az élvezetnek egy részét, amit ő érzett a táncparketten. Valósággal magával ragadja az embert, s ahogy nézi őt, megszűnik a külvilág.

Edzés után, a tanár magához intette Mark-ot, miközben belekortyolt az üveg ásványvizébe.

- Mark-ah, hogy haladsz a lépésekkel? - kérdezte kedvesen mosolyogva, a férfi.

- Köszönöm hyung, egészen jól. Bár van még egy-két lépés amit ki kell dolgoznom. - vakargatta meg zavartan a tarkóját a szőke. A tánctanára egyike volt azoknak a különleges személyeknek, akiket Mark teljes mértékben tisztelt.

- Ezt örömmel hallom. Viszont szerettem volna valamiről beszélni veled. - folytatta a férfi. - Nem rég kaptam egy levelet egy szöuli egyetemről. Azt írták esélyes vagy az ösztöndíjra. - a szőke értetlenül ráncolta a homlokát. - Ne vágj ilyen képet Mark-ah! Tudtommal nem vagy rossz tanuló, és remek eredményeket is érsz el pár iskolai megmozduláson. Teljesen érthető, hogy emellett a te tehetségeddel esélyes vagy az ösztöndíjra, a Sogin tánckarára.

- A... Sogin tánckarára? - kerekedtek el Mark szemei. Álmában sem gondolta volna, hogy pont őt pécézi majd ki magának ez az iskola. A Sogin nagy múlttal rendelkezett, egy nagyon előkelő helynek számított, magas követelményekkel és remek statisztikával. Bár Mark-nak megfordult a fejében, hogy oda menjen tovább tanulni, de a magas tandíjat, még az ő szülei sem fizették volna, hiába származott jó módú családból.

- Így van. - bólintott vigyorogva a tanár. - Eljönnének megnézni a félévzáróra, és az alapján eldöntik, hogy mi legyen. Hagyok neked egy kis gondolkodási időt mielőtt döntesz, hogy elfogadod e vagy sem az ajánlatot, viszont ez egy nagyon nagy lehetőség, Mark. A Sogin nem osztogat csak úgy ösztöndíjakat akárkinek. Jól fontold meg a döntést! - mondta a férfi, azzal útjára eresztette a megszeppent szőkét, akinek ezek után egész visszafele úton, ezen kattogott az agya. Nagy lehetőséget kapott, és nem látott akadályt, hogy miért ne élhetne vele. Viszont félt is. Félt felnőttként döntést hozni, félt, hogy már most egy lapra kell fektetnie a sorsát, holott még annyira messze volt az érettségi. A kollégiumba érve, eszébe jutott, hogy teljesen megfeledkezett Jackson-ról. Mielőtt belépett volna az ajtón, elgondolkodott. Valóban be kellene mennie? Nem lenne jobb, ha Jessica-nál töltené az éjszakát? A fenébe is, de akkor előre szólnia kellett volna, hogy ne zavarja őket, a lány szobatársa. Kelletlenül nyitott be a nyílászárón, azonban nagy meglepetésére, a szoba üres volt, s a mosdó felől sem szűrődött ki semmi féle hang, ami élet jelet adott volna Jackson-ról. Mark megkönnyebbülten lépett be a küszöbön, majd dobta le magát az ágyára. Pár percig csak feküdt, és nem gondolkodott semmin. Igazán fáradtnak érezte magát, a lelkét pedig tonnányi teher nyomta, amiktől már nagyon meg akart szabadulni. Nem akart rosszban lenni a szobatársával, aki ki nem állhatta őt azért, mert meggondolatlanul cselekedett. Akaratlanul gondolt vissza arra a csókra, s a rossz emlék ellenére, keserédes érzés telepedett a szívére. Teste beleremegett ahogy vissza gondolt arra a bódító csókra, a fekete hajú szájának az ízére, az illatára... Úgy ült fel az ágyon, mintha csak parázsba feküdt volna. Hogy gondolhatott ilyenekre? Ez az állapot teljesen elveszi az eszét. Már éppen indult volna el a fürdőszobába, hogy lezuhanyozhasson, fogat moshasson, és végre lezárhassa ezt a napot. De mielőtt ezt megtehette volna, megpillantotta Jackson bekapcsolva hagyott gépét, és hozzá csatlakoztatott telefont. Elfogta a bűnös kíváncsiság a tiltott gyümölcs iránt, és magának önkontrolt nem parancsolva, megnyitotta az éppen betöltött videófile-t, amit a fekete hajú rakott át a telefonjáról. Mark szíve hatalmasat dobbant, ahogy lepörögtek előtte a képkockák. Úgy érezte, minden ellene fordult...